Annak idején Nemzetközi Kapcsolatok szakon végeztem az egyetemen és volt egy nagytudású és igencsak szórakoztató tanárom, aki egyszer viccesen azt mondta: “Európában nincs olyan nép, amelyik ne azt go
Nagyon sokszor kérdezik tőlem, honnan tudhatja az ember, hogy merre kell mennie, milyen párkapcsolatot, hivatást, életmódot kellene választania, mi az útja?
Az állandó áldozati szerepből sokat lehet nyerni (energiát, időt, pénzt), de azt nem szoktuk világosan látni, mi mindennel fizetünk ezekért az előnyökért.
Ki szeretne érzéketlen tuskóvá vagy házisárkánnyá válni? Sokszor úgy gondoljuk, hogy ha átváltoztunk, a hiba biztosan a partnerünkben van, aki nem ért meg bennünket. De mi van, ha tévedünk?
Képesek vagyunk-e átmenni Mória bányáin és szembenézni a saját Balrogunkkal? Képesek vagyunk-e a legmélyebb fájdalmainkat, félelmeinket megmutatni annak az embernek, akivel megosztjuk az életünket?
Kevés szó esik arról, hogy azok a felnőttek, akiket gyerekkorukban bántalmaztak sokkal nagyobb stressznek vannak kitéve a munkahelyükön, mint azok akiket bántalmazás nélkül neveltek.
Ha megkérdeznek egy szülőt, hogy mit szeretne mi legyen a gyerekéből, ha nagy lesz, a legtöbben kapásból azt válaszolják, hogy mindegy, csak boldog legyen. Ez sajnos a legtöbbször hazugság.
Azt szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Nos, vannak helyzetek, amikor az a szerencsés, ha túléljük a reményt, sőt, egyenesen jó hír, ha végre meghal. Hogy melyek ezek a helyzetek?
Amikor a szüleinkről való gondoskodás gyerekkorunk óta kitölti az életünket vagy amikor a gyerekeinkért való fokozott aggódás nem marad abba akkor sem, amikor ők már a saját gyerekeiket nevelik, felme
Amikor heves indulatokkal viseltetünk egy helyzet vagy egy ember iránt, gyakran arról van szó, hogy egy másik, számunkra félelmetes érzést nem akarunk a felszínre engedni és az emiatti feszültségnek k