Mindannyiunknak van egy alapjátszmája. Egy olyan, korai tapasztalatokon alapuló “társasjáték” amely a legtöbb tevékenységünk, reakciónk okainak a legeslegmélyén húzódik.
A szomszédban lakó após mindig megjelenik, hogy kölcsönkérjen valamit? A testvér folyton beletelefonál a közös programba? A legjobb barátnál állandóan krízishelyzet van?
Mindannyian ismerjük az érzést, amikor minden áron meg akarunk oldani egy problémát, át akarunk végre lépni egy pszichés korlátot, meg akarunk gyógyulni, de valahogy mégsem megy.
Régen sokszor elhangzott a fenyegetés a szülők részéről: “Amíg az én házamban laksz, addig azt csinálod, amit én mondok!” Azt gondolnánk, hogy nincs ennek a mondatnak olyan nagy jelentősége, csak egy