Az állandó áldozati szerepből sokat lehet nyerni (energiát, időt, pénzt), de azt nem szoktuk világosan látni, mi mindennel fizetünk ezekért az előnyökért.
Mi lehet az oka annak, hogy képtelenek vagyunk örülni akkor is, amikor erre minden okunk meglenne? Miért élik le emberek az életüket anélkül, hogy akár egyetlen egy dolognak is felhőtlenül örülnének?