Veszekedés menetrend szerint

Mi lehet annak a hátterében, ha a viták menetrendszerűen követik egymást bizonyos időközönként? Miért robbanunk ki mi vagy a párunk egy olyan semmiség miatt, ami másnapra, ha igazán őszinték vagyunk magunkkal, szinte semmit sem jelent? 

A párkapcsolati mintánk sokféle esemény, körülmény hatására alakul ki. Fontos szerepet játszik benne az anya, hiszen tőle tanuljuk meg a testi intimitást még kisbabaként, amikor ölelget, szeretget, szoptat. Ha ezt biztonságosnak, melegnek, szeretettelinek éljük meg, akkor később sem lesz problémánk azzal, ha valaki szeretetteljesen hozzánk ér. Mi van akkor, ha az anya nem tudott szoptatni, szorongott, esetleg idegesítette a szoptatás, mert mondjuk nagyon fáradt volt és nem volt segítsége? Akkor a kisbaba nem azt tanulja meg, hogy az érintés, a testi közelség biztonságos és kellemes, így később nagy valószínűséggel feszültséget kelt majd benne, ha a párja mondjuk a hátát simogatja. Lehet, hogy ez a feszültség nem is tudatosul, de összegyűlik és ha sokat van együtt a pár, mondjuk hétvégén, sokat érnek egymáshoz, akkor akiben ez feszültséget kelt, az robbanni fog valami egészen más dolog miatt. 

Ha azt tanultuk meg gyermekkorunkban a szüleinktől, hogy csak akkor vagyunk szerethetőek és elfogadottak, ha teljesítményt nyújtunk, felnőtt korunkban nagyon nehezen tudjuk majd elfogadni, ha valaki feltétel nélkül szeret minket. Állandóan csinálni fogunk valamit, folyton sportolunk, bulizunk, dolgozunk, házimunkát végzünk, főzünk a másiknak, egyszóval folyamatosan teljesíteni fogunk annak megfelelően, hogy milyen az értékrendünk. Csinosnak kell lennünk? Sportosnak? Coolnak? Háziasnak? Sikeresnek? Akármi is az, amit annak idején a szüleink díjaztak, mi annak megfelelően fogunk teljesíteni, hogy szeressen a párunk. Ha pedig netalántán ő feltétel nélkül szeret és rávesz bennünket, hogy megpihenjünk egy kicsit, máris feszültek leszünk. Elkezd gyűlni bennünk a félelem, hogy nem vagyunk elég értékesek és el fognak hagyni minket. Ilyenkor gyakori, hogy az ember vitázni kezd a “semmin”, hogy ő kontrollálja, mikor és milyen formában jön a “dorgálás” vagy az elutasítás, amelyet gyerekkorában annyiszor átélt, ha nem megfelelő teljesítményt nyújtott.

Nő fehér ruhában bőrönddel a kezében elfelé sétál fákkal szegélyezett úton

Azok a felnőttek, akiket gyermekkorukban elhanyagoltak, bántalmaztak a gyermekéveiket úgy töltötték, hogy igyekeztek elkerülni az újabb és újabb vihart, igyekeztek távol lenni – legalább lelkileg – és észrevétlenek maradni. Amikor egy ilyen tapasztalatokkal rendelkező felnőtt párkapcsolatba kerül és szerelmes lesz, nagyon nagy feszültséget okoz neki, hogy a szerelem miatt testi és lelki közelséget szeretne, ugyanakkor azt tanulta meg, hogy az nagyon fájdalmas és veszélyes. Így, amikor az ő mércéje szerint – ami mindenkinél más – veszélyesen közel kerül a másikhoz, robban, hogy visszaterelje a kapcsolatot a számára elviselhető mederbe és biztonságos távolságot alakítson ki. Ebből a közeledési vágyból és a közelségből adódó feszültségből indulnak ki a veszekedések. 

A menetrendszerinti veszekedéseknek a fentieken kívül számos más hasonló oka lehet. A konfliktusok mögötti logika azonban nagyon hasonló és a legtöbbször a gyermekkori tapasztalatokból alakul ki. Ha megtaláljuk a feszültség okát és feloldjuk, nem lesz már szükség arra, hogy a vonatmenetrend mellett a “veszekedés-menetrendet” is fejben tartsuk.

Ha tetszett a cikk és érdekel, hogyan befolyásolják a családrendszerek és a hiedelmeink a párkapcsolatunkat, illetve hogy hogyan lehet feloldani az ezekből kiinduló konfliktusokat, gyere el a következő beszélgetésre a párkapcsolatokról! A programról részletes leírást itt találsz: Beszélgetések a párkapcsolatról a családrendszerek tükrében