Úgy szeretlek, majd megeszlek! – Félikrek a párkapcsolatban

Sokszor hallottuk ezt a mondatot, amikor kicsik voltunk. Van, aki már akkor sem szerette, mert a kannibalizmushoz nem a szeretet fogalmát társította, hanem valami egészen mást. Mi van, ha felnőve ezt érezzük a párunk iránt vagy éppen fordítva, ő akar “lenyelni” minket?

Amikor egy párkapcsolatban az egyik túlzott közelséget kíván, amivel szinte megfojtja a másikat, az egy idő után nagyon terhes lesz. Ilyenkor a másik fél elkezd elhúzódni a túlzott közelségből és ez sokszor kétségbeesésbe taszítja a másikat. Felismerhetjük a túlzott közelség iránti vágyat abból, ha például valaki túlzott mértékben kiborul, dühös lesz vagy félni kezd akkor, ha a másik a vártnál később jön haza, ha másokkal is beszélget, ha a barátai is fontosak a számára vagy nem veszi fel a telefont, amikor dolgozik, esetleg nem meséli el az egész napját részletesen. Ha úgy érezzük, hogy folyton kapcsolatban kell lennünk a párunkkal, nagyon nehezen viseljük, ha egy-egy napig távol kell lennünk tőle, érdemes megkeresni ennek az okát.

Csókra készülő szerelmespár kávézó teraszán

Természetesen, az emberi psziché bonyolult. Sokszor ugyanannak a jelenségnek, érzelmi reakciónak egy-egy helyzetre más és más az oka, ezért megvizsgálás nélkül felcímkézni a problémákat nem jó ötlet. Ennek ellenére, ha a fent említett reakciókat tapasztaljuk magunkon, lehetséges, hogy amikor még egészen aprók voltunk, elveszítettük az ikertestvérünket. Az úgynevezett félikrek, vagyis azok, akik a magzati koruk 7-11. hetében veszítették el az ikertesvérüket, sokféle problémával szembetalálhatják magukat felnőtt életük során. Ilyenek lehetnek például a munkahelyi és karrierbeli sikertelenség, a tudatalatti halál utáni vágy, az erőtlenség, a célok elérésének képtelensége, a súlyos magányosság-érzet, a depresszió, a beteges féltékenység, a túlzott közelség és érintés iránti igény vagy akár a kívánt gyermekáldás elmaradása.  

Az ikervesztés sokszor annyira a terhesség elején történik meg, hogy még a korai orvosi vizsgálatok sem mutatják ki az elhalt magzatot. A megszületett gyermek, azonban pontosan tudja, hogy valami szörnyűség történt és emiatt a trauma miatt magával hurcol egy csomó feldolgozatlan érzést. Arról, hogy hogyan élheti meg a magzat ezt a traumát, ebben a rövid novellában olvashattok. Ezek miatt a feldolgozatlan érzések miatt sokféle nehézséggel küzdhet felnőtt élete során, például sikertelenséggel

Az ikermagzatok tökéletes egységélményként tapasztalják meg azt a rövid időt, amit az anyaméhben együtt töltenek, ezért is olyan elképesztően fájdalmas, amikor az egyikük eltávozik. Az életben maradt testvér ilyenkor úgy érzi, elveszítette a másik felét. Ha később nem dolgozza fel ezt a traumát, egész életében a “másik felét” keresi majd, ebből adódhat a túlzott közelség, túlzott érintés iránti vágy és a beteges féltékenység is.

Két darab horgolt babacipő, az egyik kék, a másik rózsaszín

Ez az az érzés, amikor a legszívesebben, “felfalnánk” a másikat, hogy biztosan velünk maradjon és soha ne veszítsük el. Rettegünk attól a veszteségtől, amit már olyan apró korunkban megéltünk és mindent meg akarunk tenni, hogy többé ne érezzünk akkora fájdalmat. Állandóan biztosíték kell, hogy szeretnek minket, hogy a másik ott van, jelen van az életünkben és elég fontosak vagyunk neki ahhoz, hogy ott is maradjon. Csak pont az a probléma, hogy ha a társunk nem ugyanúgy féliker mint mi, akkor bizony számára fullasztó lesz ez a közelség és egy idő után menekülőre fogja majd. Ilyenkor pedig megint ugyanúgy átéljük azt a régi fájdalmat, amit az anyaméhben már átéltünk egyszer – a másik elvesztését. Ez az ördögi kör egészen addig folytatódik, amíg az eredeti fájdalmat fel nem dolgozzuk. Ha sikerült elgyászolnunk az elveszített ikertestvérünket – és ez a gyász nem egy kétnapos folyamat –, akkor fogunk tudni egészséges párkapcsolatot kialakítani.  

Azon, hogy a terhességek hány százaléka indul ikerterhességként, a mai napig vitatkoznak. Az orvosok régen 1-3% közé tették ezt a számot, ma azonban vannak, akik már 8-9-10%-ról beszélnek. Ahogy fejlődnek az orvosi műszerek, úgy tudunk meg egyre többet erről a témáról. A túlzott közelség iránti vágy eredhet máshonnét is, családállítással hatékonyan ki lehet deríteni, hogy félikerség vagy más érzelmi trauma áll-e a hátterében.

Ha tetszett a cikk és érdekel, hogyan befolyásolják a családrendszerek és a hiedelmeink a párkapcsolatunkat, illetve hogy hogyan lehet feloldani az ezekből kiinduló konfliktusokat, gyere el a következő beszélgetésre a párkapcsolatokról! A programról részletes leírást itt találsz: Beszélgetések a párkapcsolatról a családrendszerek tükrében