Tudunk-e olvasni a sorok között?

A párkapcsolatnak nem csak hagyományosan, a kialakult szokások szerint vannak stádiumai, hanem a lelkünkben is. Akármennyire is modernek, felvilágosultak vagyunk és akármennyire is ez a huszonegyedik század, az az igazság, hogy a lelkünk nem igazán törődik a technikai fejlődéssel és azzal, hogy modernnek mutassa magát. 

Teljesen természetes igény az, hogy ha két ember egymásba szeret és párként működnek, akkor egy idő után megtörténjen a lánykérés, a házasság, majd a gyermekvállalás. Egyszerűen így vagyunk kódolva. Természetesen, arra van lehetőségünk, hogy másként döntsünk, mondjuk úgy, hogy nem akarunk házasságot vagy gyereket, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ennek ára van.

Az adok-kapok egyensúlya a megrekedt párkapcsolatban

A párkapcsolathoz ugyanis normális esetben ugyanúgy fejlődik, mint bármi más az életben. Ciklusai vannak, életszakaszai vannak, ha úgy tetszik, modern üzleti szakkifejezéssel élve, megvan a maga termékéletgörbéje. Amikor úgy döntünk, hogy ennél vagy annál a szakasznál megállunk és nem lépünk tovább valamilyen szempontból, tisztában kell lennünk azzal, hogy a párunknak áldozatot jelent az, hogy mi ezt a döntést hoztuk, mert miattunk ő is leragad a párkapcsolat egy szakaszában. Természetesen neki is van választása, hogy elfogadja ezt vagy továbblép és olyan embert keres, akivel esélye van az összes szakasz megélésére. Ám ha velünk marad, akkor értékelnünk kell az áldozatot, amit hozott értünk meg a kapcsolatért és emiatt bizony az adok-kapok egyensúlyára fokozottan kell ügyelnünk. A párunk ugyanis ezzel áldozatot hozott és egyben egy nagyon komoly dolgot adott nekünk. Ha a párkapcsolatban tartósan felborul az adok-kapok egyensúlya, akkor hosszútávon a kapcsolat kudarcra van ítélve. Ezért annak, aki “megállítja” a párkapcsolat természetes fejlődését egy szinten vagy egy aspektusból, kompenzálnia kell a másikat valamilyen módon. A kompenzáció megfelelő módját pedig a párnak kell megtalálnia. Ez lehet több idő töltése olyan dolgokkal, amit a másik fél szeret, lehet valamilyen szokás bevezetése, ami a másiknak örömet okot, befektetés egy olyan hosszútávú dologba, ami a másik félnek fontos vagy bármi más, ami mind a két fél számára elfogadható. A lényeg, hogy ha a társunk elfogadja, hogy a párkapcsolatunk nem fejlődhet tovább egy szempontból egy bizonyos szintnél, akkor ezt nem tudjuk kiegyenlíteni egyetlen virágcsokorral, egyetlen utazással, egyetlen ajándékkal. Ez a részéről egy hosszan elnyúló áldozat, amit ennek megfelelően kell értékelnünk.

Pár hátradőlve a kanapén mosolyogva isznak teát egy mopsz társaságában

Honnan tudhatjuk, csak áltatjuk magunkat azzal, hogy rendben van a párkapcsolatunk?

A másik nagyon fontos dolog azzal kapcsolatban, hogy valaki megállítja a párkapcsolat fejlődését, az az, hogy nem mindegy ezt milyen szándékkal teszi. Ha van valami olyan blokkja, ami miatt képtelen megtenni bizonyos lépéseket, viszont szereti a másikat annyira, hogy vele tervezi leélni az életét, az más, mintha azért mondja azt, hogy nem akar házasságot vagy gyereket, mert még úgy érzi, aki mellette van, nem az igazi. Tudom, hogy ezt a különbséget nehéz megállapítani a másik oldalról, de nagyon lényeges, hogy ezt lássuk. Ha az előbbi a helyzet, akkor a párkapcsolat minden más téren fejlődik, csak egy téren marad le. Például közös otthont teremt a pár, vállalnak gyermeket, de nem házasodnak össze vagy összeházasodnak, testileg és lelkileg is együtt élnek, de nem vállalnak gyereket. Ezek a példák azt jelzik, hogy egy területen van blokk a kapcsolatban, de a többi rész működik. Nyilván ennek az egy blokknak az okát is meg lehet keresni, esetleg fel is lehet oldani, de előfordul, hogy nem az a sorsunk, hogy ezt megtegyük, hanem éppen az, hogy ezzel a blokkal együtt egyensúlyt teremtsünk a kapcsolatunkban. 

Ha azonban azt érezzük, hogy a pár egyik tagja leállítja a párkapcsolat fejlődését és az teljesen megreked egy szinten az összes funkciójával, területével együtt, akkor érdemes gyanakodni, hogy a másik csak arra vár, találjon valaki számára megfelelőbbet. 

Az első esetben a fent leírtakra figyelve kialakítható egy mindkét fél számára nagyjából megfelelő párkapcsolat, a másik esetben viszont erre vajmi kevés az esély. 

Olvassunk a sorok között és higgyünk magunknak, amikor a lelkünk jelzi, hogy valami nincsen rendben! Ne áltassuk magunkat, mert hosszú távon azzal csak nagyobb fájdalmat okozunk magunknak.

Ha tetszett a cikk és érdekel, hogyan befolyásolják a családrendszerek és a hiedelmeink a párkapcsolatunkat, illetve hogy hogyan lehet feloldani az ezekből kiinduló konfliktusokat, gyere el a következő beszélgetésre a párkapcsolatokról! A programról részletes leírást itt találsz: Beszélgetések a párkapcsolatról a családrendszerek tükrében