Transzgenerációs traumák

Tapasztalataim szerint igen sokszor található a problémák gyökerénél valamilyen transzgenerációs trauma. Ez a Hellinger-i rendszerben azt jelenti, hogy a jelenben azért küzdünk valamivel, mert valamikor, valamelyik ősünknél kialakult egy családi törvény, meggyőződés egy témával kapcsolatban. Az ilyen törvények tipikusan akkor jelennek meg a család közös tudatában, amikor valamelyik családtagot súlyos trauma éri. Ilyen trauma például, amikor egy anya elvetél vagy amikor valakit megerőszakolnak, megölnek, valaki elveszíti a teljes vagyonát, vagy kitelepítik, esetleg öngyilkos lesz valaki a családból, stb.. A törvények gyakorlatilag úgy keletkeznek, hogy a családtag vagy a családrendszer nem tudja feldolgozni a traumát, akár a fájdalom vagy a szégyen nagysága miatt, akár a felelősségvállalás hiánya miatt, ezért inkább igyekeznek megfeledkezni róla, ahogy az érintett családtagról is. Emellett igyekeznek biztosítani, hogy mindez ne történhessen meg még egyszer. Ez a biztosítás pedig úgy történik, hogy kialakul egy törvény, amit mindenki tudat alatt betart. Ezek a törvények, meggyőződések azok, amelyek később az utódoknak a problémákat okozzák.

Vannak persze olyan törvények is, amelyek segítik az utódok életét. Ilyenekre is sok példa van: 

“Légy becsületes és dolgozz szorgalmasan, akkor megkapod a sikert!”

“Dolgozz kitartóan és céltudatosan és sikeres leszel!”

“A tudás olyan valami, amit senki sem vehet el!”

“Élj józan életet!”

“A családod fontosabb, mint a karriered!”

“Ne szórd a pénzt, mint bolond a lisztet!”

“Mindig elemezz és igyekezz megtalálni az összefüggéseket!”

Ezeket a hasznos törvényeket kimondva vagy kimondatlanul ugyanúgy átvesszük, mint az életünkre negatív hatással lévőket. Ezért vagyunk egyes területeken sikeresek, másokon pedig éppen ezért küzdünk problémákkal. A törvények megváltoztatásának egyetlen módja az, ha valamilyen módszerrel megnézzük mi az az esemény a családunk történetében, amely miatt kialakult és megnézzük mi is történt akkor valójában. Ilyenkor megértjük, hogy miért volt szükség egy-egy törvényre. Mivel ekkor meglátjuk a valóságot, rájövünk, már nincsen szükség rá, hogy a törvény szerint éljünk, hiszen már nem kell elrejteni azt, ami annyira fájdalmas vagy szégyenteljes volt. lyenkor pedig elindul a történet normális feldolgozási folyamata, megszűnik az elakadás és feleslegessé válik a törvény. Ekkor oldódik meg a probléma is a mi életünkben. 

Nézzünk néhány példát a transzgenerációs traumákra és a lehetséges törvényekre, amik kialakulhatnak belőlük! Mivel minden családrendszer másként és másként reagál dolgokra, ezért egy-egy esemény kapcsán a különböző családrendszerekben különböző törvények alakulnak ki. Azok az események pedig, amelyek után a családtagok megfelelő módon feldolgozták a történetet, nem hagynak nyomot a családrendszer tudatalattijában.

Transzgenerációs traumák 1

Akkor visszatérve a példákra: 

  1. A családban egy anya belehalt a szülésbe. Az apa egyedül maradt a kisgyerekkel és nem tudta megfelelően feldolgozni a gyászt. Azért, hogy ez többé ne fordulhasson elő, a családrendszer igyekszik elfelejteni az anyát (mert akkora a fájdalom) és kialakul a törvény miszerint a szexualitás bűn, hiszen a szexualitás miatt fogant meg a nő, ami végül az életébe került. Az utódok ezután nagy valószínűséggel azzal fognak küzdeni, hogy képtelenek a testi intimitást megfelelően megélni. Szégyenkezhetnek miatta, teljesen elutasíthatják, de létezhet akár a másik véglet is, hogy gyakorta váltott partnerekkel lélektelen szexuális kapcsolatokba bonyolódnak. Az ilyen trauma akár meddőséget is okozhat. 
  2. Az egyik családtagot kitelepítették és elveszítette a teljes vagyonát. A veszteséget nem tudta feldolgozni, élete végéig szenvedett tőle. A család ezért megalkotta a törvényt, hogy jobb, ha nincsen pénz, mert akkor biztosan nem kell akkora veszteséget elszenvedni és akkora fájdalmat átélni, mint az elődnek. Emiatt az utódok sokszor anyagi problémákkal küzdenek, aminek nem tudják az okát. 
  3. Egy férj verte a feleségét a családban és sosem történt meg ennek a feldolgozása, a férfj sosem vállalta a felelősséget a tetteiért. A nőben a fájdalom és a düh akkora volt, amelyet nem tudott feldolgozni, így kialakult a családi törvény: “A férfiak veszélyesek, igazi, erős férfit nem választunk!”. Ezután nők akár generációk hosszú során keresztül viselhetik a nadrágot a házasságaikban, választhatnak gyenge férfit maguk mellé és szenvedhetnek attól, hogy nem érzik magukat igazán nőnek. Itt persze mehetnénk tovább, hogy a mai pár férfi tagjának pedig pont ilyen nőre van szüksége valami miatt, erről bővebben itt olvashattok. 

Sorolhatnám még a példákat, de úgy gondolom, hogy ez a három eset rávilágít arra, hogy hogyan működnek a transzgenerációs traumák. Természetesen nem csak ezek hatnak a mai családtag pszichéjére, de azt tapasztaltam, hogy ha már megpróbálkoztunk mindennel és egy problémával sehogysem tudunk mit kezdeni, akkor érdemes ránézni arra, mi történhetett a családban. Ehhez nem szükséges tudatosan tudnunk a történetet, a családállításnál majd úgyis kiderül és fel fogjuk ismerni, ha nem is a sztorit, de a saját mai érzéseinket, amelyek oda kapcsolódnak.