Szégyenérzet – a gyermekkori traumák hosszútávú hatása

Mit tehetünk, ha belül mardos bennünket a szégyen amiatt, ami gyerekkorunkban történt velünk? Ha felnőttkorunkban ezer és egy nehézséget okoznak azok a sérülések, amelyekről nem is beszélhetünk? Hogyan oldhatjuk fel ezt a gyötrő feszültséget? 

Gyakran találkozunk olyan cikkekkel, interjúkkal amelyekben arról beszélnek, hogy milyen káros hatásai vannak az olyan gyermekkori traumáknak, mint például a fizikai erőszak vagy a szexuális abúzus. Egyre többen tisztában vannak azzal, hogy az ilyen események hatására a gyerekek agyi, testi fejlődése is megváltozik, valamint, hogy az ilyen traumák miatt felnőttkorban sokkal inkább hajlamosak komoly betegségekre is, mint például a szívinfarktus, rák, stb. 

Arról azonban kevesebbet hallunk, hogy mennyire nehéz az ilyen események utáni szégyent feldolgozni. A gyerekek, amikor ilyen traumák érik őket, teljesen megzavarodnak, hiszen pontosan azok támadják meg őket, akikben a legjobban kellene tudniuk bízni, akiknek a gondoskodásától az életben maradásuk függ. Ilyen függő helyzetet még felnőtt korban, felnőtt eszközökkel sem könnyű kezelni, de egy kisgyereknek ez teljesen kezelhetetlen. A legtöbb gyerek szereti a szüleit és igyekszik egyben tartani a családot, akkor is, ha elviselhetetlen otthon az élet. Ráadásul legtöbbször az a tettes kimondott vagy kimondatlan elvárása, hogy a gyerek tartsa titokban, ami történt. Így az áldozat egyedül marad az érzelmi káosszal. Hallgat vagy hazudik, ha arra van szükség, mert ezer és egy dologtól fél. Fél, hogy elviszi a gyámhatóság, hogy megbüntetik a szülőt és akár sosem láthatja többet és fél attól is, hogy ha elmondja bárkinek ami történt vele, megint bántani fogják otthon. Ilyen helyzetben a félelem mellett még egy érzelem mélyen beívódik a lélekbe, a szégyen. Az áldozat szégyelli azt, ami történt vele, ezért sem akarja megosztani mással. Ez az elrejtett, senkivel meg nem osztott szégyenérzet évtizedekkel később is komoly károkat okoz.  A gyerekkorban átélt traumák hatására úgy érezheti a felnőtt, hogy meg van bélyegezve, hogy ő sosem lesz már tiszta és teljes értékű ember, mert valami alapvetően elromlott benne. Emellett akár az is lehet a mély, tudatalatti meggyőződése, hogy az értéktelensége, hitványsága miatt bántották őt a szülei, még akkor is, ha tudatosan tudja, hogy ez nem igaz. A gyermekkori abúzust átélt felnőttekben kialakul egy erős bizalmatlanságérzet a többi ember felé, ami még inkább megakadályozza őket abban, hogy segítséget kérjenek és megosszák az érzéseiket másokkal. 

Hogyha valaki mélyen legbelül megbélyegzettnek érzi és szégyelli magát, annak nagyon szerteágazó következményei lesznek az élet számos területén. Ez a mélyen mardosó szégyenérzet távolságtartást eredményezhet a párkapcsolatban (elrejtett érzelmek, titkok…) ami miatt lehetetlen igazán mély, elkötelezett kapcsolatot kialakítani. Ugyanez az érzés olyan társak választására ösztönöz, akik kihasználják vagy akár szavakkal, tettekkel bántalmazzák a traumatúlélőt, hiszen benne az a meggyőződés munkál, hogy ennél nem érdemel jobbat.

 

Egy nő, aki szégyenkezik

A szégyen- és értéktelenségérzet megakadályoz abban is, hogy kiteljesedhessünk a munkánkban. A gyermekkorban bántalmazott emberek általában olyan főnökökkel/munkatársakkal találkoznak, akik kihasználják őket és mert nem érzik elég értékesnek magukat és a teljesítményüket, fel sem merül, hogy más állást keressenek vagy kiálljanak magukért.

Az értéktelenség- és szégyenérzet miatt a gyermekkorban bántalmazott felnőtt gyakran érzi úgy, hogy jobb, ha érzelmi távolságot tart a saját gyerekétől is, hiszen ha ő értéktelen és megbélyegzett, akkor a szeretet, amit a gyermeknek tudna adni, az is csak értéktelen és rossz lehet. Az ilyen szülők gyerekei sokszor hiánytraumákat szenvednek el emiatt az érzelmi távolságtartás miatt. A mélyen beivódott szégyenérzet a fenti példák mellett okozhat még számos problémát az élet más területein is, ezért érdemes megvizsgálni, mi is van bennünk valójában. 

A gyermekkori traumák feldolgozásával tehát foglalkozni kell akkor is, ha úgy érezzük, ezen már rég túl kellene lennünk, ezt már rég el kellene felejtenünk. Sokféle technikával dolgozhatunk ezen, a családállítás például egy nagyon hatékony módszer erre. Fontos eljutni oda, hogy a bizalmatlanságunk mások felé feloldódjon, hogy az elfojtott düh, fájdalom feltörhessen és ne mérgezzen tovább minket és hogy a szégyenérzetet és megbélyegzettség-érzetet, ami a legtöbb ilyen esetben kialakul az áldozatban, végre magunk mögött hagyjuk.