Rejtett halálvágy jelei és okai

Természetesnek vesszük, hogy mindenki, aki él, élni is akar, hiszen ezerszer hallottuk ezerféleképpen, hogy az emberi természet része a haláltól való félelem. Van, aki azt mondja, hogy minden félelem legvégső, legbelső oka a halálfélelem. Miért van az mégis, hogy léteznek szuicid emberek, vagy olyanok, akiket az életveszély, a túl nagy kockázat (akár fizikai, akár anyagi) villanyoz fel vagy akik mindenféle szerekkel pusztítják magukat? Ha mindannyian rettegünk a haláltól, akkor teljesen logikátlan az, hogy valaki folyton kockára teszi az életét vagy szánt szándékkal tönkreteszi az egészségét. 

Mégis, mindannyian ismerünk legalább egy ilyen embert. A függőségeknek, az öngyilkos gondolatoknak, a folytonos kockázatvállalásnak, veszélykeresésnek sokféle oka lehet. Az egyik, ami meg szokott jelenni a családállítások alkalmával az a tudattalan halálvágy. Természetesen ez nagyon kényes téma és a lehető legnagyobb körültekintéssel kell kezelni, de azt hiszem, nagyon fontos beszélni arról, hogy ilyen is létezik. 

A tudattalan halávágynak sokféle oka is lehet, a következőkben a teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat (annyifélék vagyunk, annyiféle történettel, hogy az összes okot lehetetlen is fellistázni): 

• Félikerség – vagyis, amikor valaki még az anyaméhben elveszíti az ikertestvérét, ikertestvéreit. Ez akkora fájdalommal jár, hogy sokszor a megszületett testvér is meg akar halni, hogy helyreállítsa az egységet, a kapcsolatot.  
• Egy elhunyt családtag utáni vágy (pl. testvér, gyerek, szülők, nagyszülők) – ilyenkor akkora a hiányérzet és a fájdalom, hogy pontosan, mint a félikerség esetében, itt is az elhunyt után akar menni az ember. 
• A sok beragadt, elrejtett fájdalom miatt azt érezzük, hogy az élet túl nehéz és inkább feladnánk.  
• Valamelyik ősünkhöz vagyunk hűségesek, akinek különösen nehéz sorsa volt, vagy fiatalon, esetleg idősebben, de nagyon tragikus körülmények között halt meg. A hűség ebben az esetben azt jelenti, hogy mi vagyunk azok, akik azzal, hogy megismételjük az ő sorsát, újra eszében juttatjuk a családunknak őt és megmutatjuk nekik a fájdalmat és a gyászt.
• Olyan ősünk vagy családtagunk sorsát ismételjük, aki függőséggel, depresszióval, más súlyos betegséggel küzdött.
• Egy olyan ősünkhöz vagyunk hűségesek, aki valamilyen tragikus veszteséget szenvedett el és nem tudta feldolgozni és már ő is az elvesztett szerette után vágyott (például a szülésben meghalt a felesége, vagy a gyermeke, háborúban meghalt a párja).
• A családban tömeggyilkosság, gyilkosság, öngyilkosság fordult elő.

A rejtett halál utáni vágy sokféleképpen megnyilvánulhat: 

• Folyamatos betegeskedés vagy akár súlyos betegség kialakulása
• Önpusztító életmód (alkohol, drog, anorexia)
• Depresszió
• Túlzott kockázatvállalás akár anyagi, akár fizikai értelemben
• Állandó tragédiák, sorscsapások (sok haláleset, vagyon elveszítése, az átlagosnál több nehéz élethelyzet)
• Az anyagi világ elutasítása, állandó kapcsolatkeresés a túlvilággal
• Túlevés – pont azért, hogy itt tartsuk magunkat, mert érezzük, hogy elvágyódunk
• A családtagok által generált problémák sűrűsödése – ebben az esetben ők érzik, hogy itt kell tartaniuk a figyelmünket és minket, ezért folyamatosan “foglalkoztatnak bennünket”
• Pénzügyi problémák
• Érdektelenség, bénultság érzése a mindennapokban, stb.

A rejtett halálvággyal szembesülni nem kellemes, de mégis nagyon fontos, hiszen itt az életünk is lehet a tét. Az érzelmek átélésével és a helyzet tudatossá tételével van lehetőség arra, hogy megszabaduljunk ettől a bénító érzéstől.