Bár a mondás úgy tartja a régi barát aranyat, az új ezüstöt ér, azért ez egy kis finomításra szorul. Lehet olyan, amikor a régi barát arany helyett, inkább olyan, mint az ólom. Ólomsúlyt képez a lábainkon.
Sokféle barátság létezik. Vannak hosszú-hosszú éveken át tartó barátságok, van ahol a felek időről-időre megsértődnek és kibékülnek, vannak mindössze pár hónapig tartó barátságok és még sorolhatnám.Mindenki másképp viszonyul a barátságokhoz és a kapcsolatok, amiket barátságnak hívunk sokféle dologra épülhetnek. A régi, évtizedes barátságok sajnos sokszor nem állnak másból, mint jól körülhatárolt szerepek eljátszásából és apró, alattomos hatalmi játszmákból. Az ilyen barátságok bizony arany helyett ólommá fognak válni, ha gyökeresen megváltozunk.
Jól ismerjük ezeket a játszmákat, ugye?
Például lehet az a megállapodás, hogy az egyik a jó anya, aki mindig tud tanácsot adni a gyermeknevelési kérdésekben. A másik az, akinek sikeres karrierje van, de nem olyan “jó anya”. Így ő lelkiismeretfurdalással hallgatja a jó anya sikersztoriait, amikre ő a fizetésével és az előléptetésekkel “vág vissza”. Vagy az egyik lehet a csinos, a másik pedig a talpraesett, aki egyengeti a csinos barátnő útját és óvja-védi a “veszélyektől”. Van, akinek tökéletes a párkapcsolata és nem érti mit “bénázik” a másik, aki viszont a sportosságával, vagányságával meglehetősen népszerű a férfiak körében.Olyan is előfordul, aki “fegyverként” használja a gyermekei számát, míg a másik színes, kalandokkal teli, szingli életével “henceg”.
A szerepek már kialakultak és az együtt töltött évtizedek alatt bizony megmerevedtek. Mindenkinek megvan a helye a baráti társaság kis ökoszisztémájában. Van a naíva, a mindig vicces, a léhűtő, a materiális, a tökéletes anya, az egészségmániás, a menő csávó, a jócsaj, a kitűnő tanuló, a karrierista, a sikeres, a béna, a szingli, a tutyimutyi, a sznob, stb.
Bár ezek a játszmák legtöbbször kimondatlanul, széles mosolyok mögé rejtve zajlanak, a szabályok mindenki által jól ismertek és elismertek, a megszegésük pedig gyakran számüzetést von maga után. Mindenki tökéletesen tisztában van vele, hogy a jóbarátja, vagy a társaság mit vár el tőle és pontosan tudja mekkora zűrzavart okoz, ha hirtelen ki akar törni a megszokott szerepéből.
A probléma akkor jön, ha valamilyen trauma, lelki munka vagy bármi más hatására gyökeresen megváltozunk. Már nem akarunk mi lenni az, akit mindenki kihasznál, vagy aki mindig helyesel vagy a védőangyal, aki azonnal ugrik, ha a másik századszorra is ugyanazt a hülyeséget csinálja. Nem akarjuk elviselni, hogy kimondatlanul is megrójanak, ha szeretjük a szép táskákat vagy otthonmaradunk a gyerekünkkel hatéves koráig.
A változáskor válik el, hogy a régi barátnak vagy barátoknak mi vagyunk-e a fontosak vagy a szerep, amit az ő színjátékukban eljátszunk. Ilyenkor látjuk meg, hogy a régi barátság ólomként nehezedik-e ránk az összes elvárással vagy valóban értékes. Ha szerencsések vagyunk, akkor a barátaink veszik a fáradtságot, hogy újra megismerjenek minket, megnézik a mi új nézőpontunkból is a világot és támogatnak a változásban. Akkor a régi barátság valóban aranyat ér, sőt még annál is többet. Keressük az ilyen barátokat, ne érjük be kevesebbel!