Pokoli Piroska és a farkas

Piroska az ominózus farkasos história után még évekig emlegette a történteket, de az ismerősei és a családja mind azt mondogatták, hogy tegye túl magát a dolgon és lássa meg milyen szerencsés, hiszen túlélte az egészet. Piroska lassan elhallgatott és már nem beszélt senkinek sem arról, ami a nagymama házánál történt.

Amikor huszonkét éves lett, beleszeretett egy igen jóképű legénybe. Szerencsére sem az édesanyja, sem pedig az élet által meggyötört nagyanyja nem ellenezték a házasságot, amely annak rendje és módja szerint megköttetett a falu templomában egy szikrázóan napsütéses tavaszi délelőttön. 

Piroska és választottja attól fogva boldogan éldegéltek apró házikójukban, pontosan félúton a nagymama erdei háza és Piroska gyerekkori otthona között. Idővel Piroska csinosan berendezte a kétszobás házikót. Horgolt hófehér csipketerítőket a komódokra, lenből szőtt egyszerű, de mutatós függönyöket, az ünnepnapokra pedig színes terítőt hímzett az étkezőasztalra. 

A férje a városban dolgozott, a cementgyárban. Munkába menet és munkából jövet minden reggel és este átvágott az erdőn. Piroska minden nap küldött a nagymamának valamilyen finomságot a férjével. 

Teltek-múltak az évek, Piroska nagymamája meghalt, az édesanyja koromfekete haja pedig úgy megőszült, mint a felszántott, fekete föld az első kiadós hóesés után. Piroska már nem küldött finomságot a férjével, mert nem volt kinek, meg azért sem, mert a férjét időközben elbocsájtották. A gyár tönkrement és ők ott maradtak azzal a szerény bevétellel, amit a piacon eladott zöldségeikért és gyömülcseikért kaptak. 

Az első hónapokban még nem estek kétségbe, mert abban reménykedtek, hogy a gyárat az új tulajdonos újra megnyitja. Amikor azonban elkezdték lebontani a régi, elavult épületet, a reményeik szertefoszlottak. Piroska férje alkalmi munkákból szerzett némi pénzt, leginkább nyáron, amikor el tudott menni a közeli földekre napszámosnak. Ősszel és télen azonban nem sok lehetőséget talált. 

Egyik este Piroska arra lépett be a konyhába, miután megetette és megitatta Lilit, az egyetlen  tehenüket, aki bő tejtől méretesre dagadó tőgyekkel várta minden reggel, hogy a férje helyett a farkast találta otthon. Jól emlékezett még azokra a hatalmas fogakra, amelyek csak úgy csattogtak, ahogy a farkas annak idején utánakapott, meg a mancsán lévő hatalmas karmokra és a nagy, éber fülekre. Piroska ereiben megfagyott a vér. Csak állt az ajtóban és mereven bámulta, ahogy a farkas iszik a tejesbödönből, amelybe a tegnapi fejésből származó tej maradéka volt. Szerencsére a hatalmas állat nem vette észre őt, ezért Piroska inkább visszahúzódott az ajtóból és elszaladt az anyjához. 

– Édesanyám! Édesanyám! – kiabált ahogy belépett az övéknél kisebb házba. – Megint itt a farkas! A konyhában láttam!

Piroska anyja értetlenkedve nézett a lányára, hiszen a farkast a vadász annak idején megölte és kövekkel tömte tele a hasát. Nem értette, hogy hogyan térhetett vissza a gonosz fenevad. 

– Hogy lehet ez? – kérdezte a lányát és közben ellenőrizte, hogy nem lázas-e. Attól félt, hogy a láz miatti zavarodottság mondatja vele ezeket a fura dolgokat. 

Piroska azonban nem tűnt betegnek és kitartóan hajtogatta, hogy ő bizony látta a farkast a saját konyhájában. 

Végül addig-addig győzködte az édesanyját, amíg együtt el nem gyalogoltak Piroskáék házáig és be nem kukucskáltak az ablakon. Amint benéztek, látták, hogy Piroska férje van csak a házban és éppen vacsorához terít. 

Piroska benyitott az ajtón és belépett nyomában az édesanyjával. 

– Hol a farkas?  – kérdezte a férjét. 

– Milyen farkas? – kérdezett vissza meglepődve a férje.

– A farkas, ami itt volt még húsz perce. Láttam, amikor bejöttem a tehéntől. 

Piroska férje elbizonytalanodva nézett felváltva Piroskára és az édesanyjára. Látszott rajta, hogy ő is attól tart, Piroska megbetegedett. Szerencsére Piroska édesanyja gyorsan reagált az eseményekre és elnevette magát. 

– Biztosan csak a gyertyák táncoló lángjánál láttál valamit, ami emlékeztetett a farkasra, kislányom! Nem csoda, hogy megijedtél azok után, ami történt veled. Na, hagylak is benneteket vacsorázni, hazamegyek. Jó éjszakát! – köszönt el az anyja és kilépett a sötétbe. 

Piroska bizonytalanul ment a tűzhelyhez. Látta, hogy a férje már begyújtott. A meleg jólesően simogatta a kezeit, ahogy feltette az előző napi pörköltet melegedni. 

Amikor megnyugodott, odafordult a férjéhez. 

– Hogy telt a napod? – kérdezte. 

– Semmi különös nem történt. A fiúkkal ültünk a kocsmában, hátha bejön valaki, akinek ember kell. Senki sem jött – válaszolta a férje lelombozva. 

Piroska tudta, hogy a hidegben nem ülhettek kint a téren vagy az utcán, mégis nyűgös lett a gondolattól, hogy a férje egész nap a kocsmában üldögélt a jószerencsére várva, amíg ő serényen dolgozott az állatok körül. Nem szólt egy szót sem, csak tálalta a vacsorát. 

Piroska másnap reggel, miután rendet rakott a házban, kiment az istállóhoz megfejni Lilit. A tehén békésen tűrte a műveletet, időnként még elégedetten sóhajtott is egyet. Piroska összegyűjtötte a tejet és bevitte a konyhába. Egy részéből vajat köpült, másik részét pedig eltette, hogy majd sajtot készít belőle. A vajjal és a főzéssel akkorra készült el, amikorra kint már besötétedett. A férje még nem jött haza és Piroska aggódni kezdett. Becsukta az ablaktáblákat, mert úgy érezte a sötétség fenyegetően bámul rá odakintről. Már éppen az ajtóhoz lépett, hogy bereteszelje, amikor valami furcsa neszezést hallott odakintről. Összeszedte minden bátorságát, résnyire kinyitotta az ajtót és kilesett. A kapunál meglátta a farkas lompos farkát. A szíve olyan hangosan kezdett verni, hogy semmi mást nem hallott. Meresztette a szemét a sötétbe, de semmit sem látott. A farkas olyan gyorsan tűnt el, mint ahogyan felbukkant. Piroska alig kapott levegőt az ijedségtől. Gyorsan visszahúzódott a házba és bereteszelte maga mögött az ajtót. Nekitámaszkodott az ajtó erős fatáblájának és igyekezett megnyugodni. 

Most már biztos volt benne, hogy a farkas megint ott ólálkodik körülötte. Megismerte a farkán lévő apró fehér foltról, amit akkor látott meg, amikor először találkoztak az erdőben. 

– Hát túlélte! – suttogta rémülten magában. 

Valahogyan elvonszolta magát az étkezőasztalig és leült. Úgy érezte, hogy minden erő kiszállt a tagjaiból. A rémálom újra kezdetét vette. 

Mire az ura megérkezett, Piroska már megterítette az asztalt, de még mindig halálosan sápadt volt. Elhatározta, hogy beszél a férjével. Meg kell őt védenie. Ő maga sem tudta, hogy hogyan, de meg kell védenie. 

Vacsora után elmesélte neki, hogy mit látott, de a férje most sem hitt neki. Nagyon furcsának találta Piroska viselkedését, de igyekezett megnyugtatni. Remélte, hogy hamar elmúlik a dolog és minden visszatér a rendes kerékvágásba. 

“Amint lesz munkám, jobb lesz!” – bíztatta magát a férfi gondolatban, miközben leszedte az asztalt és elmosogatott. Mióta nem volt munkája, igyekezett többet segíteni a háztartásban. Persze csak olyan dolgokat csinált meg, amit más nem láthatott, nehogy férfiatlansággal vagy papucssággal vádolják meg. Az önérzetét amúgy is padlóra küldte a tény, hogy hónapok óta nemigen keresett, az már végképp nem hiányzott, hogy még gúnyolja is a többi férfi a faluban. Nehéz idők jártak a falura, az emberek dühösek voltak és gyorsan kirobbant a feszültség, ha a legkisebb szikrától lángra kapott.

Piroska aznap hamar elment lefeküdni, a férje még sokáig üldögélt a tűz mellett. Érezte, hogy valami fura dolog történik a feleségével, de fogalma sem volt róla, hogy mi az. Ami a farkast illette, ő maga is látta még gyerekként, miután a vadász elbánt vele, ezért biztos volt benne, hogy lehetetlen a visszatérése. Csendben morfondírozott magában, amikor Piroska felsikoltott álmában. A férje azonnal az ágy mellett termett és rázni kezdte hánykolódó feleségét, hogy végre magához térjen. Amint Piroska kinyitotta a szemét, egy velőtrázót ordított. A férje látta, hogy a felesége nem ismerte meg.

Piroska minden erejével ki akart szabadulni az erős karmok szorításából. Rúgott, harapott, karmolt, hogy végre elengedje őt ez a vérszomjas fenevad. Ahogy birkóztak és Piroska ordított, a szeme előtt lepergett a múlt. A farkas bűze, a lihegése a nyakánál, a szürke, sprőd bunda, az erős, ruganyos, minden ellenállását legyőző test. Az egész iszonyat újraéledt benne. 

A férje igyekezett csitítani, lefogni, hogy megnyugodjon, de Piroska minden erejével szabadulni akart és torka szakadtából üvöltött. Hosszú időbe telt, amire végre lecsillapodott és felfogta, hogy nem a farkas, hanem a férje szorítja magához. 

Amikor végre magához tért, zokogni kezdett. A férje tehetetlenül ölelte, így aludtak el. 

Másnap reggel Piroska korán ébredt. A férje még aludt. Az arcán, a karján és a nyakán lila harapásnyomok és vörösen izzó mély karmolásnyomok voltak. Piroska elsírta magát. Sosem akarta bántani őt. Mindennél jobban szerette a férfit. 

Óvatosan felkelt és reggelit készített. Amikor a férje odaült a reggelihez, hátulról átölelte és megsimogatta. 

A férje megfogta a karját és megcsókolta. 

– Szeretlek – mondta Piroskának és a lány szemébe könnyek gyűltek. 

A következő napon Piroska férje munkát kapott. Éjjel kellett vigyáznia a szomszéd uradalom jószágaira. Este hat körül indult munkába és reggel hét körül érkezett haza. Piroska nagyon örült, hogy végre jövedelemhez jutnak, mert igencsak kezdtek kifogyni a tartalékaik. 

Minden délután jóllakatta az urát valamilyen finom házi koszttal, azután éjszakára is csomagolt neki útravalót. 

Egyik este, miután kikísérte a férjét a kapuhoz, még elment megfejni Lilit, mert délután észrevette, hogy nagyon tele van a tőgye. Amikor visszaindult a házhoz, rémülten látta, hogy a ház ajtaja tárva-nyitva áll, pedig biztos volt benne, hogy korábban becsukta. A szíve megint a torkában dobogott, a vér lüktetett az ereiben és minden izma megfeszült. Lassan, óvatosan lépett az ajtó felé. Nem akarta, hogy meghallják ahogy közeledik. Amikor odaért az ajtóhoz, látta, hogy a farkas odabent van a házban és éppen a főzelékes fazék alját nyalogatja. Piroska majdnem felsikoltott rémületében, de gyorsan a szája elé kapta a kezét. Sarkon fordult és elrohant az édesanyjához. Az egész éjszakát ott töltötte és csak reggel, világosban ment haza. 

A férje valamivel előtte ért haza és épp értetlenül álldogált a konyha közepén miközben Piroska nevét kiáltozta. Piroska elmesélte neki, hogy mi történt az este. A férje azonban nem hitte el a történetet. Azt gondolta, a felesége csak elbóbiskolt és megint rosszat álmodott. 

Piroska csalódott volt, hogy senki sem hisz neki. Sem az édesanyja, sem pedig a férje. Dühösen állt neki elmosogatni az edényeket. Olyan hangosan csapkodott a konyhában, hogy a férjének esélye sem volt aludni, pedig nagyon kimerült volt az állandó virrasztás miatt. Mire eljött a délután, már halálosan fáradt volt. Aznap Piroska nem készített neki semmilyen finomságot, hagyta, hogy korgó gyomorral vágjon magának egy szelet szalonnát a kamrában és csomagoljon magának mellé egy karéj kenyeret. Amikor a férfi kimerülten és bánatosan elindult otthonról, Piroska el sem köszönt tőle. 

Piroska aznap este nem ment ki az istállóba. Nem akarta még egyszer megkockáztatni, hogy a farkas betegye a lábát a házba. Egész éjszaka össze-vissza forgolódott az ágyban és minduntalan felébredt hallgatózni, hogy nincs-e valaki a házban. Bármi apró zajt hallott, halálosan megrémült. Végül hajnalban inkább felkelt, mert amúgy is képtelen volt pihenni. 

Rendet csinált és kiment az istállóban megfejni Lilit. 

A tehén most is nyugodtan álldogált, mialatt Piroska kinyerte hatalmas tőgyéből a tejet és hálásan ropogtatni kezdte a szénát, amit a lány a tejért cserébe elébe tett. Piroska ezután visszament a házba és nekilátott mosni. Alighogy beáztatta a ruhákat, megérkezett a férje. Mindketten kimerültek és ingerültek voltak. Végül Piroskából tört ki a feszültség amiatt, hogy a férje behozta a sarat a csizmájával a konyhába. 

Amíg a férfi megadóan feltörölte a sarat, Piroska egyfolytában szidta, hogy milyen sok baja van vele, mennyi nyűgöt szakaszt a nyakába az állandó járkálásával, meg a koszos mancsaival. 

Amikor a férje lefeküdt aludni, Piroska duzzogva átvonult az édesanyjához. Csak estére ért haza. Addigra mindketten megbékültek és együtt vacsoráztak. Mosogatás közben a férje Piroska háta mögé lépett és átkarolta a derekát. 

– Van még egy kis időnk, mielőtt indulnom kell – suttogta a felesége fülébe. Piroska elmosolyodott. Pontosan tudta, mit jelent ez. Megtörölte a kezét, megfordult és megcsókolta a férjét. Néhány csók után a férfi finoman tolni kezdte a feleségét az ágy felé. Piroska incselkedve, nevetve próbált kiszabadulni a karjaiból. A férfi azonban nem hagyta és játékosan beleharapott a felesége nyakába. Amint az ágy széléhez értek a férje ledöntötte Piroskát az ágyra és fölé hajolt. Piroska az egyik pillanatban még kacéran nevetett, a másikban azonban megkeményedtek a vonásai, az arca olyan lett, mint egy támadásra készülő vadállaté, rúgni, csípni, harapni kezdte a férjét és torka szakadtából ordított vele. A férje a meglepetéstől hirtelen mozdulni sem tudott, de amint végre felfogta, hogy a felesége dühöngő fúriává változott, legördült róla és igyekezett védeni magát az asszony fellángoló dühétől. Piroska ide-oda sodródva örjöngött az ágyon. A haragjának a párnák, a lepedő és a szép, horgolt ágytakaró is áldozatul estek. Tíz perc múlva Piroska az erőfeszítéstől kipirulva, lihegve térdelt az ágy közepén. Az arcát és a ruháját tollak borították, amik a széttépett párnákból szabadultak ki. A férje elképedt arccal nézett rá az ágy sarkából. Még mindig nem tért magához a felesége örjöngése után. Egy ideig némán bámultak egymásra. Mindketten úgy érezték, hogy egyáltalán nem ismerik a másikat. Piroska nem értette, mi történik vele. Bizonytalan lett és rémült, ettől pedig fellángolt a haragja és megtalálta az egyetlen célpontot, aki ott volt a szobában – a férjét. A teste megfeszült és máris lendült felé. Újra örjöngeni kezdett és közben azt kiabálta, hogy minden a férfi miatt van. A félelem, a feszültség, a bizonytalanság, a rettegés és még a farkas is miatta tért vissza. 

A férje egy ideig próbálta csitítani, igyekezett észérvekkel hatni rá, de képtelen volt lecsillapítani. Tíz perc után elfogyott a türelme, lelökte magáról a még mindig karmoló és ütlegelő feleségét, két hatalmas lépéssel átvágott a szobán és bevágta maga mögött a bejárati ajtót. 

Piroska egyedül maradt a házban. Időközben besötétedett és ő ijedten kémlelt körül a szobában. “Lehet, hogy már itt is van a farkas?” 

“Lehet, hogy már a konyhában jár?”

“Újra fel fog falni!”

Rettegett. Annyira sem mert megmozdulni, hogy meggyújtson egy gyertyát. Gyors mozdulattal visszafeküdt az ágyba és igyekezett megfékezni a remegését. Olybá tűnt, mintha minden percben hallott volna valami zajt, ami bizonyította, hogy a farkas már a házban jár, hogy közelít feléje, hogy mindjárt belemélyeszti a bőrébe azokat a hatalmas, ronda, sárga fogait. Soha életében nem rettegett még ennyire. Az egész éjszakát így töltötte el, mozdulatlanul a takaró alatt, nehogy a fenevad észrevegye. A tagjai elgémberedtek, de mozdulni sem mert, nemhogy elhagyni az ágyat, hogy eltakarítsa a verekedésből származó nyomokat. 

Reggel a férje az ágyban találta Piroskát. Ájultan aludt a kimerültségtől. Az ágy körül rongycafatok és tollak hevertek szanaszét szóródva, a párnák, mint kibelezett állatok tetemei terültek el az ágyon és a padlón. Piroska kócos haja is tele volt tollakkal. 

A férfi felsóhajtott és kiment a konyhába. Nem akarta felébreszteni a feleségét. 

A következő hetekben Piroskából lépten-nyomon kitört a vadállat. Hol itt, hol ott látta a farkast. Egy idő után már azt sem tudta, hogy a farkast látja-e vagy a férjét. Sőt! Ahogy telt az idő, rájött, hogy valójában a férje a farkas. Látni vélte a vészjósló karmokat, a nagy szőrös fület, amikor a férfi felkelt és kisomfordált a konyhába egy pohár tejért. Azt is észrevette, hogy a lábszárát pontosan olyan sűrű szürke szőr borítja, mint a farkasét. Az utóbbi időben mintha a szemfogai is megnőttek volna, inkább hasonlítottak agyarra, mint emberi fogra. 

Piroska egyre jobban rettegett. Rettegett, ha a férje nem volt otthon, mert félt, hogy a farkas betör a házba, azután rettegett, hogyha otthon volt, mert már őt is farkasnak látta. 

A férje eközben ugyanúgy járt dolgozni, sőt egyre szívesebben és egyre több időt töltött a munkahelyén. Inkább bevállalt plusz feladatokat, akkor is ha nem fizették meg érte, csak ne kelljen hazamennie teljesen kiszámíthatatlanná vált feleségéhez. 

Piroska édesanyja is tanácstalan volt. A lánya egyre-másra gyűjtögette és tárta elé a bizonyítékokat a farkas létezésére, azután már arra is, hogy a férje maga a farkas. Próbált beszélni vele, próbálta meggyőzni, próbált neki segítséget kérni, de Piroska bezárkózott a saját, farkasokkal, erőszakkal és küzdelemmel teli világába. Sem az anyja, sem a férje nem férhettek már hozzá a régi, józan Piroskához. 

A férje egy idő után már nem is járt haza. A házban rumli és mocsok volt, a kertet felverte a gaz, de ha nagy ritkán mégis hazament és takarítani kezdett, Piroska azonnal nekiesett egy seprűnyéllel és azt üvöltötte, hogy takarodjon a házból és hogy itt aztán nem fog felfalni, meg elnyelni senkit. Végül a férj világgá ment, senki sem hallott többé felőle, Piroska édesanyja pedig messzire elkerülte a lánya házát. Tehetetlen volt, félt az egyetlen gyermekétől. 

Piroska egyedül küszködött az állandóan a ház körül ólálkodó farkassal, a veteményest dézsmáló apró koboldokkal, az állandó éberséget követelő tolvajokkal, akik megfejték előtte a tehenet és ellopták a tejét. 

A faluból senki nem ment már a háza közelébe, mert Piroska kócosan, cafatokra szakadt koszos ruhában, egy vadállat dühével rontott neki bárkinek, aki megközelítette a házat vagy köveket dobált az ablakból és azt üvöltötte: 

– Takarodj innen te ocsmány, lompos dög! Nem falsz fel többé!

Évek múlva egy vándor érkezett a faluba. Valamilyen furcsa varázslatot csinált az embereken. Valahogy elkábította őket. A műsorában mintha aludtak volna az emberek, mégis megtették azt, amire a vándor utasította őket. Alvajártak vagy éppen a megfelelő pillanatban tüsszentettek, esetleg vakaróztak, akár olyan helyen is, ahol a tisztességes ember nyilvánosan nem szokott vakarózni. A tömeg tapsolt, nevetett és a garasok szépen gyűltek a férfi felfordított kalapjában. 

Az előadás után egy öregasszony lépett oda a férfihoz és azt kérdezte: 

– Tudna segíteni a lányomon? 

A férfi azt kérdezte: 

– Mi baja a lányának? 

– Megszállta az ördög – válaszolta az asszony. 

A férfi felnevetett. 

– No, én az ördögben nem hiszek! Valami más baja lesz a lányának. Hadd vegyem szemügyre!

Az asszony elvezette a férfit a lánya házához, de amint odaértek, Piroska magából kikelve kezdte dobálni feléjük a köveket. 

– Takarodj innen farkas! Többé nem jössz a közelembe!

Amikor a férfi kérdőn nézett az anyára, az asszony elmesélte neki az egész történetet Piroskáról, a nagymamáról, a farkasról és a lánya férjéről. 

– No akkor már tudom, mit kell tennünk! Szerezzen két erős férfit. A kovács és a pék jó lesz! Mondja meg nekik, hogy legyenek itt egy óra múlva!

Az asszony el is ment segítséget kérni és a pék, meg a kovács megjelent a háznál a megbeszélt időpontban. 

A három férfi berontott az örjöngő Piroskához és amíg a pék és a kovács lefogták, a vándor valami barna folyadékot csepegtetett a szájába. Piroska szépen lassan megnyugodott és elaludt. 

A férfiak az ágyra fektették, a vándor pedig odahúzott egy széket az ágy mellé és halkan duruzsolni kezdett Piroska fülébe. 

Piroskából, bár úgy tűnt, hogy alszik, mert a szeme mindvégig csukva volt, egyszer csak kitört a zokogás. Fuldokolva mesélte el újra és újra azt a délutánt, amikor a farkas rátámadt. A vándor a történet minden részét, minden apró részletét többször elmondatta vele. Egész éjszaka ott ültek Piroska mellett és a lány hol dühöngött, hol zokogott, hol sikított ijedtében. A vándor addig kérdezgette és meséltette vele a történteket, amíg Piroska már teljesen higgadtan mondta el az egész históriát. Az érzelmek kiürültek belőle, már nem zaklatta fel egyetlen egy részlet sem. Amikor végeztek, a vándor annyit mondott Piroska édesanyjának:

– Most hagyják addig aludni, amíg fel nem ébred. Lehet, hogy napokba telik majd. Utána rendben lesz!

Piroska édesanyja oda akarta adni az összekuporgatott pénzét a vándornak, de a férfi nem fogadta el. Csendben felvette a kabátját és elhagyta a házat. 

Piroska három nap múlva ébredt fel. Semmire sem emlékezett abból, ami azon az éjszakán történt vele. 

Amikor az öregasszony a lánya szemébe nézett, majdnem elsírta magát az örömtől. A korábbi, lázas, az értelem legparányibb szikráját is nélkülöző szempár helyett újra a régi, csillogó szemű, élénk tekintetű Piroska nézett vissza rá.

Megölelték egymást és együtt zokogtak. 

Piroska megszabadult a rémképektől, elmúltak a dührohamai, újra férjhez ment és soha többé nem látta viszont a vérszomjas farkast.

Ha tetszett a novella, olvass bele regényeimbe, A JátékmesterbeA nő, aki jobban szerette a kutyáját, mint az embereket-be vagy a nemrég megjelent A Tükörkészítőbe is! Nem fognak csalódást okozni! Ha szeretnéd megvenni a könyveket, a nagy könyvesboltokban megtalálod őket!