Patchwork család – az új főnök, régi beosztott dilemma

Már írtam arról, hogy a szülő tiszteletének hiánya milyen konfliktust okozhat a patchwork családokban. Most itt egy másik helyzet az új főnök, régi beosztott, ami egy ugyanúgy komoly konfliktusforrás, ha nem kezeljük jól.

Biztosan mindenki ismeri a helyzetet, amikor a céghez a régi beosztottak fölé hoznak “kívülről” egy új főnököt. Ilyenkor legtöbbször komoly feszültség alakul ki az irodában és tart ez mindaddig, amíg mindenki meg nem győződik arról, hogy a másik tisztelettel van iránta. Az is előfordul, hogy azt az alkalmazottat, aki nem hajlandó együttműködni az új főnökkel, elbocsájtják. Nos, a patchwork családok nagy részénél is kialakul pontosan ugyanez a helyzet, csak azzal a különbséggel, hogy itt nem lehet senkit elbocsájtani, még akkor sem, ha látszólag sikerül kitenni valakit a rendszerből. 

Amikor, tegyük fel a férfinak új párja lesz, de az előző kapcsolatából már van két gyermeke, akkor az új pár érkezésével új ember kerül a családrendszerbe. Természetesen a férfi is új személyként kerül a nőébe, de most nézzük csak a férfi családrendszerét, hogy megértsük a jelenséget. 

Így két olyan törvény, ami alapján a pszichénk működik összeütközésbe kerül. 

1. A családrendszerbe előbb érkezőnek elsőbbsége van. 
2. A szülői szintnek elsőbbsége van a gyermeki szinttel szemben. 

A gond pontosan az, mint az új főnök esetében, akinek a régi alkalmazottakkal kellene együttműködnie. A pozícióból adódó hierarchiában ő van felül. Ami az érkezési sorrend hierarchiáját illeti, ő van alacsonyabban. Az alkalmazottak ugyanis előbb voltak a rendszer tagjai és többet is tettek eddig érte, mint az új főnök. A patchwork családban az előző társtól származó gyerekek kerültek korábban a rendszerbe, így elsőbbségük van. Az új társ viszont a szülői szintre kerül, így ebből a szempontból neki van elsőbbsége. Emiatt itt mindkét fél részéről toleranciára, türelemre és kölcsönös tiszteletre van szükség ahhoz, hogy ez működjön. A cégnél ugyan megteheti a főnök, hogy megválik azoktól az alkalmazottaktól, akik nem működnek vele együtt, de a családrendszernél ez nem lehetséges. Ha sikerül kitenni a gyerekeket az új pár életéből, ha ez a férfi soha többé nem látja az előző kapcsolatából származó gyerekeit, akkor olyan fájdalom és düh marad benne a szíve mélyén, hogy az megmérgezi az új kapcsolatot, mert folyamatos konfliktusok lesznek a pár között, akár látszólag teljesen más dolgok miatt.

Ugyanúgy ahogy a gyermek szereti a szüleit a szíve mélyén, legyenek akármilyenek is, egy szülő is szereti a gyermekét a szíve mélyén, legyen akármilyen is. A családállításoknál ez nagyon jól látszik. Legyen bármilyen a kapcsolat szülő és gyerek között, a szeretet és a hűség mindig ott van. Ezt pedig annak, aki olyan párt választ, akinek már van gyermeke, egyszerűen el kell fogadnia. Ha nem képes ezt tiszteletben tartani, akkor a kapcsolat csak hosszas, konfliktusokkal teli szenvedés lesz. A szülői a lelke mélyén ugyanis nem viseli jól, ha el kell hagynia a gyermekét, még akkor is, ha látszólag ő dönt így. 

Fontos tudni, hogy az új társnak el kell fogadnia azt, hogy az előző kapcsolatból származó gyermek ügyeiben a szülei döntenek, neki ahhoz semmi köze nincsen. Az új pár legjobb esetben is csak úgynevezett “szociális szülőként” működhet, vagyis ott lehet a gyerekkel, vigyázhat rá, elviheti programokra, stb., de nem nevelheti, nem lépheti át a gondozó szerepkörének határát és nem léphet az egyik vagy a másik szülő helyére. Tudom, hogy ez nehéz, de tiszteleteben kell tartani a szülőket és a gyermeket annyira, hogy a fentieknek megfelelően viselkedjünk. Ha jobban belegondolunk ugyanis, az új társ nem a gyerek szülője, azok a helyek már foglaltak a családrendszerben ha tetszik, ha nem. Ha nem tiszteljük a párunkat, a volt társát és a közös gyermeküket, valamint az ő összetartozásukat, mint szülőpár és gyermek, akkor komoly konfliktusoknak nézünk elébe. 

Természetesen a "szociális szülő" és az igazi szülő "tevékenységi és felelősségi területeinek" határai módosulhatnak és elmosódhatnak, ha jó kapcsolat alakul ki az új társsal, de az elején, ha nem tartjuk be a fentieket, akkor csak elmérgesedett viszonyt fogunk teremteni. 

Az gondolom, hogy a patchwork családok csak érett, önismerettel rendelkező felnőttekkel képesek békésen működni, akik képesek főleg a kisebb gyermekeknek segíteni eligazodni és megtalálni a helyüket az új rendszerben. Sokszor van olyan helyzet, amikor vissza kell fogni az egót, sokszor lesz szükség megalkuvásra és mindenek előtt jóindulatra a többiek iránt. Meg időre. A konfliktusok és feszültségek normálisak az elején, pontosan ugyanúgy, ahogy a munkahelyen az új főnök, régi beosztottak esetében. Legyünk türelmesek!