Multipotenciális emberek rémálma – A kérdés

Amikor kiskoromban megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni, nem tudtam válaszolni. Úgy emlékszem rendszerint egy zavart mosollyal elhagytam a terepet. Nem szerettem ezt a kérdést, de az még semmi nem volt ahhoz képest, amennyire tizenöt év múlva utáltam. Még akkor sem tudtam mi szeretnék lenni. Nagyon sok minden érdekelt és igyekeztem minél több információt összeszedni a világról. 

A környezetük nem igazán tud mit kezdeni azokkal az emberekkel, akiket nem csak egy dolog érdekel. Én is nagyon irigyeltem az egyetemen azokat, akik már tizenhét éves koruk óta tudták mik akarnak lenni, akkor is, ha sokszor csak ennyiből állt az elképzelésük: bankár, hogy gazdag legyek és sok jó nő vegyen körül. Nekik legalább volt egy elképzelésük. Nekem pedig nem volt. 

Sok dolgot szerettem csinálni, imádtam tanulni. Na, nem ökonometriát – amiből a mai napig sem értem hogyan sikerült levizsgáznom –, de úgy nagyjából minden mást. A legtöbb dologban, amibe belekezdtem egész jó szintre jutottam. Olvastam filozófiát, pszichológiát, etológiát, regényeket, drámákat, gobelineket készítettem, sportoltam, megtanultam sok dolgot a kézi csomózású szőnyegekről, a fotózásról, a lakberendezésről. Mindeközben átmentem médiatervezőből, multis marketingesbe, azután lakberendezőbe. Végül a családállításnál és az írásnál kötöttem ki. 

A “hagyományos” nézőpont szerint ez nem más, mint a kitartás hiánya, amit valahogy sosem éreztem igaznak. Mert nagyon is kitartó vagyok. Hányszor láttam a kétségbeesett kérdést a szüleim szemében, hogy mi lesz így belőled? Nem beszélve arról, hogy a mai napig azon gondolkoznak, mit válaszoljanak a “Mivel foglalkozik a lányotok?” kérdésre. Mégsem mondhatják azt, hogy “Mindennel”, ugye? Végül rátaláltam Dr. Barbara Kerr pszichológus és egyetemi tanár definíciójára a multipotenciális emberekről:

A multipotencialitás a képesség bármennyiféle karrier opció megvalósítására a széleskörű érdeklődésnek, a több területre kiterjedő tehetségnek, valamint a különleges fogékonyságnak köszönhetően.

Ahogy utánanéztem a témának kiderült, hogy a multipotenciális emberek képesek gyorsan és mélyrehatóan megtanulni dolgokat és azokat nagyon jó szintre fejleszteni. Majd, mivel imádnak új dolgokat megtanulni, továbbmennek ha úgy érzik, mindent elsajátítottak, amit akartak az adott területről. Végre megvolt a magyarázat, hogy miért váltottam többször is karriert, mindig akkor, amikor már jól ment valami! Bár a kívülállók sokszor azt gondolják, hogy ez butaság és sehová sem vezet az, ha mindig mindent előről kezdünk, ez nem így van. Nem kezdjük előlről. Azt nagyon fontos látni ezzel kapcsolatban, hogy minden új karriernél felhasználtam és integráltam mindazt, amit előzőleg megtanultam. Ez pedig a legtöbbször hatékonyabb és kreatívabb megoldásokhoz vezetett, mint az az adott területen általában megszokott. 

A multipotenciális embereknek vannak hátrányaik, például sosem lesz harmincéves fogorvosi praxisuk, ezért sosem halmoznak fel annyi tapasztalatot egy területen, mint azok, aki évtizedek óta húzzák és tömik a fogakat. Ám van számos előnyük is. Gyorsan és hatékonyan tanulnak, hozzá vannak szokva, hogy kezdők valamiben, ezért nem félnek hibázni. Emiatt és amiatt, hogy több egymástól nagyon különböző területen van tapasztalatuk, amelyeket ötvöznek egy-egy probléma megoldásakor, kreatívabbak is. Mindig lelkesek, könnyen szintetizálnak ötleteket, különböző gondolkodási sémák, módok között könnyen váltanak és nyitottabbak az átlagnál. A fenti tulajdonságok miatt különösen alkalmasak vezetői pozíciók betöltésére, valamint bonyolult problémák, helyzetek kezelésére. 

Úgy képzelhetjük ezt el a legjobban, mint a különbséget a kenyérvágó kés és a svájci bicska között. A svájci bicskával sosem fogunk olyan szép, egyenletes kenyérszeleteket vágni, mint egy erre kifejlesztett kenyérvágó késsel, de az is biztos, hogy amikor bonyolult vágó-szerelő helyzeteket kell megoldani, a svájci bicska jobb szolgálatot tesz. A legtöbbünknek mindkettő van.

Steve Jobs valószínűleg nem volt a világ legjobb programozója, de világbajnok volt olyan összefüggések meglátásában, amelyek mások előtt rejtve maradtak. Jól értett a programozáshoz, a marketinghez, a designhoz, a logisztikához, de egyikben sem volt a legjobb az Applenél. Stratégiákban és átfogó koncepciókban gondolkozott és együttműködve a tapasztalt specialistákkal megreformált egy egész iparágat.

Egyszóval senki se essen kétségbe, ha ezer dolog érdekli és a mai napig nem tudja azt mondani teljes meggyőződéssel, hogy azt fogja csinálni élete végéig, amit most csinál! Fejlessze a képességeit és ha elérte, amit akart az adott területen bátran váltson! Ezzel teszi a legjobbat magának és a világnak is, mert az igazán jó eredmények eléréséhez mindenkire szükség van, specialistákra és multipoteciális emberekre egyaránt. Ebben megnyugodva, én is visszatérhetek Mérő László matematikus, A csodák logikája című könyvéhez. Bár nem sok köze van ahhoz, amivel mostanában foglalkozom, előbb-utóbb valahogyan biztosan integrálom majd a valószínűségszámítást a családállításba.