Miért? – A kérdés, amivel kikapcsolhatjuk a robotpilótát

Mindannyian ismerjük azt, amikor automata üzemmódba kapcsolva mossuk a fogunkat, vezetjük az autót vagy főzzük a húslevest és néha feleszmélve rájövünk, hogy nem is fogtuk fel mi történt az elmúlt fél órában, de valahogy hazaértünk, fogat mostunk és elkészült a leves. A műveletet ezerszer elvégeztük már, pontosan tudjuk mit miután kell tennünk, ismerjük a környezetet, hogy mit hol találunk, hol mennyi a sebességhatár, stb. Az emberi agy működésének természetes módja az, hogy ezerszer ismételt cselekedeteket automatikusan csinál és csak akkor lesz éber, ha valami szokatlant tapasztal, ha valami kirívó esemény történik. A gond akkor van, ha ez az üzemmód nem csak időlegesen van jelen, hanem a napunk és az emberi kapcsolataink ápolásával töltött időnk nagy részében. Ez ugyanis azt jelenti, hogy mindenre automata üzemmódban reagálunk és nem vagyunk igazán jelen. Csakhogy a kapcsolatok, legyen az akár a gyermekünkkel, akár a párunkkal vagy bárki mással való kapcsolatunk, elsorvad, ha nem vagyunk jelen benne a figyelmünkkel. A húsleves nem érzi meg annyira a teljes figyelmünk hiányát, mint az emberek. Az emberi lélek érzékeny műszer és azonnal jelzi, ha a másik odafigyelés nélkül hümmög a telefonban vagy csak az újságja mögül vakkant pár szót anélkül, hogy valóban felfogta volna mit is mondunk vagy hogyan érezzük magunkat. Amellett, hogy hosszú távon ettől a viselkedéstől a kapcsolat megromlik, még egy veszélyforrást tartogat ez az automata üzemmód. Azt, hogy kiépülnek olyan játszmák, amelyek minden egyes alkalommal veszekedéshez, konfliktushoz, sértődéshez vezetnek. Egy idő után mindenki tudja már a koreográfiát, ismeri a saját szerepét és a robotpilóta hűen el is játssza azt. Ebből azonban csak egy olyan állóháború alakul ki, ahol nincs megoldás, nincs valódi békekötés, csak ideiglenes tűzszünet van. Amikor egy kapcsolatban sok ilyen játszma megcsontosodik, egyre kevesebb lesz a békés időszak és egyre több a háborús idő. 

Ahhoz, hogy ezt elkerüljük vagy hogy legalább elkezdjük lezárni a háborúkat, érdemes egy-két csatamezőn elindítani a béketárgyalásokat és kivenni a robotpilóta kezéből az irányítást. 

Amikor végre a hús-vér pilóta kerül az irányítópult mögé

Mindenki emlékszik még azokra az időkre, amikor találkozott a párjával. Hacsak nem mazochista valaki, valószínűleg nem úgy választott párt, hogy ki mellett lehet a legnehezebb az élete, hanem igyekezett egy számára kedves, szerethető ember mellett kikötni. Ha ez így van, miért gondoljuk azt, hogy akivel ma élünk, maga az ördög? Lehetséges, hogy egyszerűen csak nem értjük őt teljesen? Lehet, hogy a robotpilóta programja egyszer egy reakcióból, egy félreértett mondatból, egy fájó helyzetből következtetett egy olyan motivációra, hátsó szándékra, ami számunkra elfogadhatatlan és azóta is ez alapján a program alapján repül? Lehet, hogy több ilyen helyzet, több ilyen feltételezés épült be a programba? Lehet, hogy most más lenne a csata koreográfiája és a kimenetele, de a robotpilóta ezt nem tudja elképzelni és ezért újra a szokásos irányba tereli a dolgokat? 

Amikor megint az állóháború közepén találjuk magunkat, vegyünk egy nagy levegőt és tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket. Ha úgy érezzük, idő kell hozzá, hogy lehiggadjunk annyira, hogy világosabban lássunk és kitegyük a robotpilótát az ülésből, akkor kérjünk időt! Amikor pedig mindketten lehiggadtunk, akkor érdemes leülni egymással beszélni és feltenni a legerőteljesebb kérdést, ami hatékonyan kikapcsolja a robotpilótát: a miértet.

Miért teszed ezt? Miért mondtad ezt? Miért fontos neked ez a dolog? Miért reagálsz így? Miért gondolod, hogy nem szeretlek? Miért érzed, hogy támadlak? stb.

Füsttel rajzolt szív az égen

A miért kérdéssel – ha nem támadóan, sértetten vagy felelősségre vonó hangnemben tesszük fel – nagyon sok új információra tehetünk szert, amik segítségével jobban megérthetjük a másikat, amik hatására átértékelhetjük a helyzetet és másként reagálhatunk mi is és a párunk is. Természetesen ez a módszer csak akkor működik, ha a másik is nyitott rá és higgadt. 

A miért kérdések hatására kiderülhetnek a rejtett motivációk és az, hogy milyen félelmek, fájdalmak elkerülésének szándéka mozgatja a robotpilótáinkat. Ha ezekről tudunk felnőtt módjára beszélni és megértjük őket, akkor van esély arra, hogy a tűzszünetek helyett végre valódi békét kössünk. Lehet, hogy a dolgok megértése, megbeszélése után is egyszer-egyszer azt érezzük, a robotpilóta már indul is a gép orra felé, hogy átvegye az irányítást és mindjárt odaül a botkormány elé, ilyenkor álljunk meg és tegyük fel a kérdést magunknak és a párunknak is: Miért? Miért reagálok így? Miért reagálsz így? 

Ez a módszer egy kis gyakorlatot kíván, de megéri a fáradságot. Amikor pedig eljutunk a miért kérdésekkel oda, hogy feljönnek bennünk látszólag indokolatlan félelmek, elrejtett fájdalmak és nem tudunk velük mit kezdeni, mert mumusként kísértenek, akkor érdemes családállítással vagy más módszerrel feltárni az okukat és feloldani őket. Sok konfliktus okát meg lehet érteni enélkül is, de lesznek olyanok, amelyekkel nem tudunk egyedül mint kezdeni.

Ha tetszett a cikk és érdekel, hogyan befolyásolják a családrendszerek és a hiedelmeink a párkapcsolatunkat, illetve hogy hogyan lehet feloldani az ezekből kiinduló konfliktusokat, gyere el a következő beszélgetésre a párkapcsolatokról! A programokról részletes leírást itt találsz: Czirják Eszter Programok