Megmentőszerep a párkapcsolatban

Sokszor fordulnak hozzám olyan problémával ügyfelek, hogy folyton olyan párt találnak, akit meg kell menteni. A másik vagy pénzügyi problémákkal küszködik vagy valamilyen függőség rabja, esetleg zavaros kapcsolatok hálójában vergődik, folyamatos munkanélküliséggel küzd vagy másféle komoly problémája van. Ügyfeleim ilyenkor késztetést éreznek, hogy a hátukra vegyék a másikat és a terhet, hiszen szeretik őt. 

Ettől egy idő után nagyon frusztrálttá válnak és úgy érzik, hogy aránytalanul nagy súly nehezedik rájuk. Míg a másik félnek könnyebb lett az élete a kapcsolat kezdete óta, addig nekik szinte pokollá váltak a mindennapok. Ehhez gyakran az a felismerés is társul, hogy a másik nem is akar igazán kikeveredni a problémákból és amint egyet sikerül kínkeservesen megoldani, egyből felbukkan valahonnan egy másik. A veszekedések, a düh, a frusztráltság rövidesen a mindennapok szerves része lesz és a kapcsolat sokszor zátonyra fut. A probléma azonban az, hogy a következő társ pontosan ugyanilyen. Lehet, hogy nem alkoholfüggőséggel, hanem pénzügyi gondokkal küszködik majd, de megint meg kell őt menteni. 

Az ilyen esetekben gyakran az tárul fel, hogy az ügyfelem valóban meg akar menteni valakit, de az a valaki legtöbbször a családrendszeréhez tartozik. Sokszor egy olyan halott ős, akinek nehéz sors jutott, esetleg tragikus, szörnyű halála volt, lehet ez a halott egy elvetélt vagy abortált testvér, de előfordul ilyen párkapcsolati minta félikerség esetén is. Az a közös ezekben a helyzetekben, hogy a megmentési kísérlet kudarccal végződik, hiszen a halott – akit még mindig megpróbálunk megmenteni – meghalt, így a minta vége is a leggyakrabban a kudarc. Ahhoz, hogy a családrendszerben a helyére kerüljön az, akit megmenteni próbálunk és a beragadt gyásztól megkönnyebülhessen a rendszer egyetlen út vezet: ha felismerjük kit is akarunk megmenteni valójában, meglátjuk, hogy ő már eltávozott és elgyászoljuk. Ha ezt megtesszük, akkor a dolgok a helyükre kerülnek és nem kell tovább ismételnünk azt a párkapcsolati mintát, amelyet eddig olyan hűségesen követtünk.

Sokszor az is kiderül ilyenkor, hogy a saját értékességünket hozzákapcsoljuk a megmentési kísérlet sikeréhez vagy kudarcához. Ilyenkor úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég értékesek ahhoz, hogy a társunk velünk maradjon, ha nem kell őt megmenteni. Vagyis olyan embert találnuk majd vonzónak, aki valamilyen komoly problémával küzd. Így ő valamennyire függ tőlünk és mi értékesnek, szilárdnak, erősnek érezhetjük magunkat, hiszen elbírunk az ő gondjával is. Ezért a hamis képért azonban hatalmas árat fizetünk, ugyanis senki sem tudja megoldani egy másik ember sorsát, főleg akkor nem, ha a másik ezt nem akarja. Folyamatos kudarcokkal a hátunk mögött, egyre megkeseredettebben keressük majd az igazit és egyre fogy az életenergiánk, az életbe vetett hitünk és sokszor az anyagi erőforrásunk is. 

Ahhoz, hogy egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolatunk lehessen egyrészt el kell gyászolni azt, akit valójában meg akarunk menteni, másrészt fel kell tárnunk, miért gondoljuk értéktelennek magunkat és miért érezzük, hogy aránytalanul nagy árat kell fizetnünk a boldogságunkért. Lehet, hogy ez némi időt és elszántságot követel, de jobb az energiánkat ennek a kiderítésére szánni, mint újabb kudarcra ítélt megmentési kísérletre pazarolni.

Ha tetszett a cikk és érdekel, hogyan befolyásolják a családrendszerek és a hiedelmeink a párkapcsolatunkat, illetve hogy hogyan lehet feloldani az ezekből kiinduló konfliktusokat, gyere el a következő beszélgetésre a párkapcsolatokról! A programokról részletes leírást itt találsz: Czirják Eszter Programok