Kreativitás és kíváncsiság

A minap hallottam egy rövid interjút Frank Gehry-vel, aki olyan híres épületeket tervezett, mint a Guggenheim Múzeum, a prágai Táncoló ház vagy a Walt Disney Koncertterem. 

Egy gondolata különösen megragadt bennem: “Mindig azt éreztem, hogy ha az ember előre tudja mit fog csinálni, akkor nem fogja csinálni. A kreativitás azon múlik, hogy az ember kíváncsi-e vagy sem.“

Amikor ezt a két mondatot meghallottam, rájöttem milyen tökéletesen igaza van. Ha az ember igazán kreatív, akkor nem tervez. Amikor írok, fogalmam sincs, hogy a történet hová fog vinni, kik fognak még csatlakozni a szereplőkhöz és kik lesznek, akik egy-egy ponton elhagyják a fehér lapokat. Nem tudom, hogyan fog tovább szövődni a mese és sokszor engem is épp annyira meglep egy-egy fordulat, mint az olvasót. Hiszen jobban belegondolva én is “olvasó vagyok”, lapról lapra ismerkedem a történettel, aminek a végéről fogalmam sincs. Annyi a különbség, hogy nekem le is kell írnom ezt a történetet.

De mi az a motiváció, ami ott tart a monitor előtt hosszú órákon keresztül? Mi az, ami miatt nem veszem észre, hogy elfelejtettem inni vagy hogy az ebédidő már régen vacsoraidőbe csúszott? 

Frank Gehry tudja a választ és most, hogy hallottam az interjút vele, végre én is rájöttem. A kíváncsiság. 

A kíváncsiság a történetre, ami az ujjaim kopogása által formálódik a klaviatúrán. Az, hogy tudni akarom hová fut ki a főszereplőim sorsa, hogy szeretném felfedezni a játékboltot, ahol Bert McAllister a napjait tölti vagy az Aix-en-Provence-i kúriát, ahol Cassandrát újra meglepi a találkozás a férfival, akivel előző nap ismeretlenül elköltött egy néma vacsorát. 

Rájöttem, milyen menthetetlenül kíváncsi vagyok és igen, tudom, így majd hamar meg is öregszem, de addig legalább felfedezhetek egy csomó izgalmas történetet.

Egy kislány átnéz egy kerítés lyukán

A lényeg az, hogy Brené Brown klassz TED előadásai óta tudjuk, a kreativitáshoz arra van szükség, hogy képesek legyünk sebezhetőnek lenni – hiszen mi más lehetne kockázatosabb, mint valami teljesen újat létrehozni és a világ elé tárni, majd az ítéletre várni –, de a sebezhetőség elviselése még nem elég. A kreativitáshoz kíváncsinak is kell lenni. Kíváncsinak kell lenni a világra, az emberekre és főleg azokra az ötletekre, alkotásokra, amelyek felfedezésre várnak, legyenek ezek akár képek, amelyek arra várnak, hogy valaki lefesse őket, zeneművek, amelyek csak a zongorához megfelelően értő kezekre bízzák rá az új dallamot vagy könyvek, szobrok, táncmozdulatok, filmek, bármi.

Ha a kreativitásunkat akarjuk felszabadítani, kíváncsinak kell lennünk rá, mit szeretne rajtunk keresztül kifejezni az élet és nem árt az sem, ha szerelembe esünk a történettel, zeneművel, szoborral, festménnyel. Ha szeretnénk minden részletét megízlelni és megtapasztalni mindazt, amit hordoz magában. Ha ez megvan, akkor másra már nincsen szükség, mint bizalomra. Bizalomra abban, hogy ha hűen követjük egyik lépést, egyik sugallatot a másik után, akkor el fogunk jutni oda, ahova kell és ehhez nem szükséges látnunk az utat magunk előtt. Elég csak a következő hangjegyet, a következő helyszínt, a következő kikeverendő árnyalatot tudnunk. Többre nincsen szükség. 

Szóval azt hiszem, lassan kezd bennem összeállni a kép. A kreativitáshoz a sebezhetőség elviselésére, önismeretre, kíváncsiságra és bizalomra van szükség. Ha ezeket át tudjuk adni, meg tudjuk tanítani a gyerekeknek és meg tudjuk bennük tartani a felfedezés iránti szenvedélyt, akkor segítünk nekik, hogy felnőtt korukra igazán kreatívak legyenek.