Konfliktusok a patchwork családban

A mai kor egyik legnagyobb kihívása a válások, majd új családalapítások miatt létrejövő patchwork családok. Akinek ismerős az “én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket” szituáció, annak nem kell magyarázni, hogy mennyi csapdát és nehézséget tartogat ez a felállás még a felnőtteknek is. Akkor mit várhatunk a gyerekektől? 

Mi az egyik leggyakoribb probléma és miből ered?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, egy dologgal fontos tisztában lennünk. Ez pedig nem más, mint a gyerekek természetes és nagyon-nagyon mélyen gyökerező szeretete és hűsége a vér szerinti szüleik iránt. Ez azt jelenti, hogy történjen bármi, legyenek bármilyenek is a szülők, a gyerek a szíve legmélyén mindig szereti őket. Tudom, hogy ezzel sokan vitatkozni kezdenek majd, akiknek kegyetlen vagy megbízhatatlan szüleik voltak, de az állításokban előbb-utóbb mindig eljutunk arra a pontra, amikor kiderül, hogy ez így van. Csak nagyon mélyen, a lelkünk mélyén van így. 

Sokszor ez a hűség és szeretet az, ami a problémát okozza, pontosabban ennek az el nem fogadása az egyik szülő vagy az új kapcsolata részéről. Ugyanis a gyerek nem képes elfogadni azt, ha mondjuk az édesapja tiszteletlenül beszél az édesanyjáról vagy az édesanyja új párja beszél tiszteletlenül az édesapjáról. Még ha nem is mondják ki, hogy nem tisztelik a jelen nem lévő szülőt, a gyerek ezt úgyis megérzi és igazságot akar tenni. Vagyis mit csinál? Utálni kezdi a szülő új párját, úgymond igyekszik “körbepisilni a területét” és kiszorítani az új kapcsolatot, vagyis a régi partner érdekeit képviseli az új kapcsolatban. Rendszerint ezt az új pár is érzékeli és egyre jobban dühíti a gyerek, ami veszekedésekhez vezet nemcsak közte és a gyerek, hanem közte és a párja között is. Így máris kész az egész család életét megkeserítő konfliktus.

Fontos látni azt, hogy a gyerek nem tud mást tenni – nem engedi a lelkiismerete –, mint ezt, ha azt érzi, hogy a másik szülőjét nem fogadják el és nem tisztelik. Nem kell szeretni, csak elfogadni és tisztelni. Tudom, hogy nem könnyű a veszekedések hevében önmérsékletet gyakorolni és tiszteletet adni, sőt, ez a legtöbbünknél csak hosszabb idő után, többszöri próbálkozásra sikerül, de felnőttként kénytelenek vagyunk megtenni, ha békét szeretnénk magunk körül. 

Aki egy olyan embert választott, akinek volt már korábban komoly kapcsolata, akár van gyereke is, tisztában kell lennie azzal, hogy ő hányadik a sorban. Akarhatjuk, hogy mi legyünk az elsők, de ez úgysem lesz így. Egyszerűen azért, mert ez az a rend, amit a tudatalattink követ és ha nem ismerjük el, akkor bizony szenvedni fogunk. Az új társaknak tudniuk kell, hogy a párjuk előző társának vesztesége miatt – válás vagy szakítás – van lehetősége annak, hogy az ő új kapcsolatuk kialakuljon. Ha nem pontosan úgy alakult volna az élet ahogy, ha nem az előző társ lett volna a partner régi társa, akkor nagyon valószínű, hogy ki sem alakul ez az új kapcsolat, mert az élet teljesen más irányt vett volna. Ahhoz, hogy így alakuljanak a dolgok az összes körülmény kellett. A régi társ is. Ezt pedig jobb tiszteletben tartani, különben sosem lesz béke a patchwork családban. Ugyanígy a gyerek új kapcsolatban élő szülőjének is tisztelnie kell a régi társát, akinek egy gyermeket köszönhet és aki a félreállásával lehetővé tette az új kapcsolat kialakulását. Persze választhatjuk azt, hogy nem tiszteljük a régi kapcsolatunkat vagy a párunk régi társát, de akkor számolnunk kell az emiatt létrejövő konfliktusokkal. 

Sokan a gyerekekre haragszanak ebben a helyzetben, és azt gyanítják, hogy rajtuk keresztül a régi társ igyekszik megkeseríteni az új család életét. Biztosan van ilyen is és biztos az is, hogy vannak olyan szülők, akikkel képtelenség békében élni. Ilyenkor azt kell megvizsgálni, hogy milyen lelki leragadások akadályozzák meg, hogy a szülők továbblépjenek a régi kapcsolatból. Ehhez nem kell a régi társsal együtt terápiára menni, az oldást mindenki megteheti saját maga. Ugyanúgy ahogy mindenki eldöntheti, hogy tiszteli-e a másik szülőt vagy nem, függetlenül attól, hogy az a személy hogy áll ehhez a kérdéshez. Már az is sokat segít, ha magunkban megteremtjük a tiszteletet és az elfogadást. Gyakran már ez is békésebb körülményeket teremt.

A jól működő patchwork családhoz legalább három, sokszor négy érzelmileg nagyon intelligens felnőttnek kell együttműködnie. Tudom, hogy ez olyan, mint a laboratóriumi körülmények, az életben ritkán jön össze. A szülők és új párok közötti kölcsönös tisztelet azonban egy olyan alapvető eleme ennek, aminek a hiánya nagyon nehézzé teszi a békés együttműködést. Csak erre az alapra épülhet sok toleranciával és rugalmassággal egy boldog patchwork család. 

A másik sokszor előforduló probléma az új főnök, régi beosztott esete. Erről ebben a cikkben írok.