Félikrek és a versenyhelyzet

Többször előfordult már olyan, hogy egy ügyfél azzal a problémával keresett meg, hogy képtelen helytállni versenyhelyzetben, főleg akkor, ha egy-egyes küzdelemről van szó. Volt olyan, akinél a sportban, volt akinél a munkahelyen alakult ki versenyhelyzet, de olyan is előfordult, hogy egy barátért vagy szerelemért kellett volna megküzdeni. Az ilyen problémával küzdő ügyfelek azt mondják, hogy azonnal feladják a versenyt, még mielőtt elkezdődött volna, de ha el is kezdenek harcolni a győzelemért, akkor is gyorsan tovaszáll a motivációjuk. 

Sok előléptetés, sportdiadal, de akár egy párkapcsolat vagy régi, értékes barátság sorsa pecsételődhetett már meg az ilyen típusú megküzdési képtelenség miatt. A kérdés az, hogy mi lehet az oka annak, ha valaki el sem kezd versenyezni? Kishitűség? Önbizalomhiány? Esetleg valami egészen más? 

Természetesen sokféle oka lehet annak, ha valaki képtelen versenyezni, de egy nagyon érdekes összefüggést érdemes ezzel kapcsolatban végiggondolni. Több cikkben írtam már a félikerségről, amikor két magzat indul útnak egy terhesség során, de az egyik felszívódik a terhesség korai szakaszában és így csak egy baba születik meg. Ez a helyzet később számos területen befolyásolja majd a megszületett baba életét. Az egyik ilyen lehet a versenyzésre való képtelenség. Érdemes tudni, hogy amikor az ikertestvér felszívódik, vagyis meghal az anyaméhben, annak a testvére tudatában van. Legalábbis annyit érzékel, hogy volt ott valaki, akivel tökéletes egységben létezett hetekig, azután egyszercsak egy csapásra eltűnik. Ez a kisbabának egy hatalmas trauma, ami némán zajlik az anyaméhben és aminek a feldolgozásához semmilyen segítséget nem kap.

A megszületett baba tehát már egy komoly traumával érkezik, amely hatással van a későbbi életére is. A félikerség miatt nehezebb lehet a párkapcsolat, a munka, a sikerek elérése, kialakulhat fásultság, depresszió, életörömre való képtelenség. Ez a trauma számos területen hatással van az ember életére és a tapasztalataim alapján arra is, hogy az ember képes-e, szeret-e, tud-e versenyezni. 

Azoknál az ügyfeleknél, akik nem tudtak mit kezdeni a versenyhelyzetekkel nagyon gyakran kiderült, hogy elvesztették az ikertestvérüket, ez pedig traumával és nagyon mély fájdalommal járt. Sokukban kialakult a túlélő bűntudat is, amit a társaikat túlélő katonáknál is meg lehet figyelni vagy olyan gyermekeknél, akiknek az édesanyja belehalt a szülésbe. A túlélő úgy érzi, hogy ő már így is sokkal jobban járt, mint az, aki meghalt, ezért nem vágyhat már semmire (sikerre, boldogságra, stb.) és nem érdemel semmi többet, csak magát az életet. Az életet takaréklángon. 

A félikrek esetében ehhez gyakran még hozzájön az a meggyőződés is, hogy az ikertestvérük miattuk halt meg, mert “elszívták” az erőforrásokat a másik elől. Ez persze nincsen így, hiszen minden babának megvan a maga sorsa és az anyaméhben meghalt ikertestvér pontosan azt a sorsot járja végig, ami ki van rá szabva, de a túlélő testvérben sokszor akkor is az a meggyőződés marad meg, hogy ő a tragédia okozója. 

Ha ezt megértjük, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy egy féliker nem szereti a versenyhelyzeteket és nem is hajlandó versenyezni. Az ő felfogásában egyszer már megtette és tragikus vége lett, borzasztóan fájt a testvére elvesztése és azóta is gyötri a bűntudat. Értelmes ember ilyen tapasztalatból nem szeretne többet, és mivel minden versenyhelyzetben feljön a félelem a régi traumától, ezért a félikrek gyakran inkább már a startvonalnál feladják a küzdelmet és a versenyt vagy pedig motiválatlanul csinálják végig, hogy biztosan ne nyerjenek. 

Ha rendben van az önbizalmunk, ha tisztában vagyunk vele, hogy egy-egy küzdelmet akár meg is nyerhetünk, de ennek ellenére semmi motivációnk nincsen, hogy belemenjünk a versenybe, akkor érdemes megnézni például családállítással, hogy van-e a háttérben esetleg egy meg nem született ikertestvér, aki miatt leblokkoljuk magunkat és a sikerünket!