Érzelmek, avagy a lelkünk nyelve – a szomorúság

A szomorúság nem tartozik a kedvenc érzelmeink közé, pedig fontos jelzés a lelkünk részéről. Ha marketingesek lennénk, akkor azt is mondhatnánk, hogy ez az érzelem súlyos PR problémákkal küzd. 

A nyugati kultúrában igyekszünk elnyomni magunkban a negatívnak tartott érzelmeket, mert azok mind azt mutatják a külvilágnak, hogy sebezhetőek vagyunk. Ezt pedig mindenáron el akarjuk kerülni. Tudjuk, hogy a ragadozók is a gyengének, sebezhetőnek látszó egyedet pécézik ki a csordából és ki akarna önszántából oroszlánok vacsorája lenni? 

Pedig az érzelmeink nagyon sokat elárulnak arról, hogy éppen mi történik az életünkben. Hasznos útjelzőtáblák. Sokszor annyira el vagyunk foglalva a mindennapi rohanással, hogy fel sem tűnik mennyiféle érzés suhan át a lelkünkön 24 óra alatt. Ha sokáig elfojtjuk az érzéseinket, akkor egy idő után valóban fel sem tűnnek már és “nem zavarnak” meg gépies hatékonyságunkban. Csakhogy ekkor elveszítjük a kapcsolatot a lelkünkkel, ami kiüresedéshez, kiégéshez, depresszióhoz és más betegségekhez vezethet. Ezért megéri inkább “elszenvedni” az érzéseinket, még az olyan mostohán kezelteket is mint a szomorúság. 

Ha hirtelen szomorúak leszünk, akár minden érthető ok nélkül, álljunk meg egy pillanatra és kérdezzük meg magunktól a következőt: 

Mit kell most elengednem vagy lezárnom? 

Várjunk egy kicsit, amíg a lelkünk válaszol. Nagyon érdekes felismerésekre fogunk szert tenni és rájövünk, hogy a szomorúság csak egy útjelző tábla. Megmutatja, hogy eljött a pillanat valaminek a lezárására. Érdemes megvizsgálnunk, hogy hogyan zárjuk le, engedjük el azt a valamit. Gondoljuk végig, hogy mit tanultunk belőle, mit csinálhatunk másképpen legközelebb és mondjunk neki búcsút! Érezzük át a szomorúságot!

Azután tegyünk fel még egy kérdést magunknak: 

Mi az az új dolog, amit beengedhetek az életembe most, hogy lezártam a régit?

Mindig van egy következő lépés, mindig elindul valami új a lezárás után, de azt csak akkor látjuk meg, ha valóban átéreztük a szomorúságot és tudatosítottuk magunkban, amit el kell engednünk. Ha nem vagyunk hajlandóak érezni a szomorúságot, akkor leragadunk ott, hogy kapaszkodunk valamibe, ami ígyis-úgyis köddé válik előbb-utóbb, hiszen semmit sem tarthatunk meg, ami már nem tartozik hozzánk. Így konzerválunk egy frusztrált, bizonytalan állapotot. 

A szomorúság nemcsak az elengedésre és a “veszteségre” figyelmeztet, hanem azt is megmutatja, hogy eljött egy új dolog ideje az életünkben.

Érzelmek, avagy a lelkünk nyelve – a szomorúság 1

Ha így vizsgáljuk meg ezt az érzést, akkor sokkal pozitívabb képet mutat és talán nem lesz annyira félelmetes átélni. 

Ne féljünk a szomorúságtól, hallgassunk a lelkünkre, megéri!