Sokaknak vannak elveszített testvérei. Itt most nem a méhen belül elveszített ikertestvérről beszélek – a félikerségről és hatásairól már más cikkekben írtam –, hanem arról, amikor valamilyen komplikáció, esetleg abortusz miatt valakinek meg nem született vagy halva született testvére van. A család a meg nem született gyermekeket ritkán tartja számon. Ha mondjuk valaki két spontán vetélés után érkezett meg a családba, akkor a szülők elsőszülöttként kezelik és ő maga is elsőszülöttként tekint magára, holott a lélekben ő a harmadik gyerekként regisztrálódik. Ez pedig komoly zavart okozhat a gyerek lelkében, ami többféleképpen megnyilvánulhat.
Gyakran látok arra példát, hogy akinek több elveszített testvére van, az sikertelen, bukdácsol az életben, valahogy sosem jönnek össze a dolgai. Ennek az oka lehet a túlélő bűntudata, ami a félikreknél ugyanúgy megfigyelhető, mint azoknál, akik testvéreket veszítettek el. Ilyenkor az életben maradt testvér úgy érzi, hogy semmire sem vágyhat, semmit sem érhet el, mert már így is jóval szerencsésebb a testvéreinél, hiszen ő életben maradt.
A többszöri, drasztikus karrierváltoztatás is előfordulő jelenség, mert a túlélő testvér ilyenkor egy élet alatt igyekszik “megvalósítani” a többi testvér álmát is. Így lehetséges, hogy valaki lelkes matematikusból hirtelen mindent eldobva kerttervező lesz, majd elhivatott óvónő. Ilyen esetben fontos, hogy megtudjuk mit is szeretne a túlélő valójában, de ehhez szükség van arra, hogy a meg nem született testvérek elfoglalhassák a helyüket a családrendszerben, emlékezzenek rájuk és elgyászolják őket.
Olyannal is találkoztam már, aki sehogy sem találta a helyét a világban. Egész életét végigkísérte az érzés, hogy valamiképpen nem jó helyen van. Nagy megkönnyebbülés volt számára, amikor a családjában négy elvetélt testvér után elfoglalhatta a saját helyét ötödikként és letehette az elsőszülöttre nehezedő súlyt, amit addig hordozott. Úgy érezte, végre a helyére került és a saját életét élheti.
Azok, akik több testvért is elveszítettek, gyakran barátságtalan, veszélyes helynek látják a világot és sokszor állandó szorongásban élnek. Lehetnek indokolatlan, erős félelmeik vagy fóbiáik is. Ez főként olyan embereknél fordulhat elő, ahol abortusz miatt nem született meg egy vagy több testvér. A túlélő ebben az esetben az anyát tudat alatt életveszélyesnek érzékelheti és ezt az anya iránt érzett erős félelmet felnőve az egész világra vagy akár egy-egy dologra is kivetítheti.
Egy másik nagyon gyakran megfigyelhető hatás, amikor a túlélő testvér úgy érzi, hogy sosem elég jó. A túlzottan erős megfelelési kényszer, az érzés, hogy az ember bármit csinál a környezete nem értékeli eléggé, szintén eredhet az elveszített testvér problematikájából. Ha mondjuk egy élő elsőszülött után a második gyermek nem születik meg, a harmadik gyerek úgy érezheti, hogy nem is őt akarták a szülők igazán, hanem a meg nem született testvérét. Így ő csak “pótlék”. Emiatt a hiedelem miatt, a harmadik gyermek minden erejét megfeszítve próbálja pótolni a második, meg nem született gyermeket, de természetesen ez sosem sikerülhet neki, hiszen két különböző emberről van szó. Aki ezzel küzd, folyton úgy érzi, hogy neki nincs létjogosultsága, őt nem akarják igazán és kudarcérzéssel éli az életét, mert nem tud olyanná válni, mint a pótolandó testvér.
Az elveszített testvér/ek sokféleképpen hathatnak az emberi pszichére. Ha valakinek van elveszített testvére, érdemes megfigyelnie magát és a saját lelkében rendbe tenni, hogy ő hány gyermek közül hányadik gyermek a családban. Ha sikerül magunkban rendeznünk ezt, sok nehézségtől megkímélhetjük magunkat.