Amikor képtelenek vagyunk megoldani egy helyzetet, amit az élet elénk dobott, úgy érezzük, mintha sakkot kaptunk volna. Félünk attól, hogy ilyen vagy olyan szempontból vége lesz a játéknak, vagyis mattot kap a házasságunk, a családunk, az egészségünk, a karrierünk, az anyagi biztonságunk vagy bármi más számunkra fontos dolog.
Édesapám magas szinten sakkozott, versenyeket is nyert, de hiába minden próbálkozása, én nem szerettem meg a sakkot. Mindig úgy éreztem, hogy ennek a játéknak a szabályai túlzottan merevek és ráadásul kizárják a “véletlen vagy szerencse” faktort, ami az életben olyan gyakran hatalmas változásokat hoz. Emiatt az egész játékot élettől elrugaszkodottnak és élettelennek éreztem. Sosem leszek jó sakkozó, hiába vagyok tisztában a játék szabályaival és a bábuknak megengedett lépésekkel. Bármennyire is nagy teljesítmény magas szinten művelni a sakkot, bármennyire is segíti a logikus és a stratégiai gondolkodás kialakulását, azt gondolom, az életre nem igazán készít fel.
Az életben ugyanis pont akkor tudunk hatékonyan problémákat megoldani, ha képesek vagyunk kilépni a tábláról és távolabbról megnézni a dolgokat. A családrendszerek és az emberi közösségek sokszor úgy működnek, mint a sakk. Mindenkinek megvan a helye, a számára elérhető mozgástér (a futó csak átlósan, a bástya csak egyenesen mozoghat a táblán) és a már ezerszer eljátszott konfliktusok. Gondoljunk csak bele!
Ugye a mi családunkban is van egy-két ember, aki kiselőadást tart a nagy családi ebédeknél az élet dolgairól? Vagy aki folyton politizál? Aki állandóan ítélkezik? Aki, mindig igyekszik csitítani a kedélyeket? Aki csak csendben végigüli a kötelező étkezést?
Ha csak egy közös étkezésről van szó, már ott is kialakulnak a szerepek és a jól végigpróbált játszmák, amik hozzásegítik a családot vagy a baráti társaságot, ahhoz, hogy nagyobb konfliktus nélkül legyen vége a dolognak. Van olyan családrendszer is, ahol akár a nagyobb konfliktus is a játszma részét képezi.
Ha nagyobb léptékben elemezzük ezt és odafigyelünk, akkor is láthatjuk a mintát. Van olyan családtag, aki mindig sikeres és büszkén dicsekszik a sikereivel. Van, aki mindig a háttérbe húzódik, van aki évek óta sikertelen és van, aki beteges, aki megbízhatóan mindenkinek a segítségére siet, van, aki teljesen megbízhatatlan, aki szenvedélybeteg, van, aki sose ér rá és van, aki állandóan anyagi gondokkal küzd, stb.
Vagyis a családrendszerekben is megvannak a szerepek és a szabályok is, hogy ki merre, mennyit léphet. A sikertelen nem lehet sikeres, mert az a mező már kívül esik a számára elérhető mozgástéren. A szenvedélybeteg nem szokhat le, mert neki az nem megengedett, a mindig sikeres pedig nem lehet hirtelen sikertelen és gyenge, mert ő a család támasza, akkor is, ha mindenét elveszíti. A visszahúzódó nem követelhet magának több figyelmet az eddiginél, a csodás anya pedig nem vágyhat karrierrre a gyerekei mellett, stb.
A legtöbben a családrendszerük által felállított szabályok szerint játsszák végig az egész életüket. Ezért sok olyan problémát nem sikerül megoldaniuk, amit meg lehetne, ha hajlandóak lennének eltérni a szabályoktól. Itt természetesen nem az egyetemes morális vagy a jogi szabályrendszertől való eltérésről beszélek, hanem a családrendszerben felállított egyéb szabályokról. A családállítás nagyon hatékony eszköz a szabályrendszerek feltérképezésére, de bátornak kell lenni ahhoz, hogy az embernek legyen mersze megvizsgálni és felülírni a szabályokat, ha arra van szükség. Erre a bátorságra nagy szüksége van minden családrendszernek, hiszen a családrendszerek és ezáltal a családtagok így fejlődhetnek, így válhatnak bölcsebbé, rugalmasabbá, életképesebbé, kreatívabbá.
Amikor sakkot kapunk az élettől, lehetőséget is kapunk arra, hogy megvizsgáljuk a szabályokat, amik alapján működünk és változtassunk rajtuk. Ezzel az egész családrendszerünknek segíthetünk, mert egy új, egy adott problémára jobb megoldást hozó szabályrendszert vezetünk be. Ne felejtsük el, az élet nem sakkjátszma! Annál sokkal, de sokkal bonyolultabb és több tényezős, ezért ne korlátozzuk be az intelligenciánkat, a kreativitásunkat, az alkalmazkodási képességünket és a tanulékonyságunkat a sakkéhoz hasonló merev szabályokkal!