Depresszió – miért nem működik a “Szedd már össze magad!”?

Nagyon sokszor hallom családtagoktól, barátoktól, amikor egy depressziósról beszélnek, hogy itt az ideje, hogy a másik összeszedje magát. Nem értik, hogy a depressziós emberek miért nem tudnak bejárni időre dolgozni, miért probléma kivinni a szemetet vagy lezuhanyozni. 

A depressziót még most is sokan úgy tekintik mint valami úri passziót, ami akkor támad, ha az embernek nincs jobb dolga. Hiszen, aki a túlélésért küzd és dolgozik, annak nincs ideje depressziósnak lenni, igaz? Ráadásul sokszor a depressziós ember életében kívülről nem látunk nagy tragédiát. Van munkája, egy többé-kevésbé elfogadható párkapcsolata, esetleg gyerekei is, így nem értjük, hogy miért szomorú. Pedig itt egy betegségről van szó, ami történetesen egy pszichés folyamat és nem vakbélgyulladás. A vakbélgyulladásról senki sem gondolja azt, hogy úri passzió.

Azzal, a kérdéssel hogy egy látszólag teljesen rendben lévő élettel rendelkező ember miért nem boldog és miért depressziós, elérkeztünk a másik nagy tévedéshez. Miszerint a depresszió ellentéte a boldogság. Márpedig senki sem igazán boldog állandóan, szóval ilyen alapon bárki lehetne depressziós, de szeretjük azt hinni, hogy csak a gyengék lesznek azok.

Sajnos, ki kell ábrándítanom azokat, akik ezt így gondolják. A depresszió ellentéte nem a boldogság, hanem a vitalitás. Az energia, amitől a zuhanyzás és a kenyér megvajazása nem tűnik a Himalája meghódításával egyforma nehézségűnek. Ha szeretnénk megtudni mit érez egy depressziós ember, amikor fel kell kellnie, akkor egy kimerítő munkahelyi nap végén gondoljunk bele abba, hogy milyen lenne, ha most indulnánk a csúcsot meghódítani 8000 méteren. Pont ezt kimerültséget és reménytelenséget érzi egy depressziós, amikor a fogkeféjét tartja a kezében a tükör előtt. Bár ez túlzásnak tűnik, nem az.

depresszió, depresszió kezelése, közérzet, alternatív terápia 1

Ezért próbáljunk meg egy kicsit empatikusabbak lenni és hagyjuk az olyan mondatokat, mint a “Találd meg magad!” vagy a “Szedd össze magad!” vagy a “Csak csinálni kell és menni fog!”. Hiszen nem, nem megy. Higgyük el, hogy senki nem szeret háromnegyed órát erőt gyűjteni a szemetes levitele előtt vagy egy sötét szobában ülni egész nap tehetetlenül. 

Még egy fontos dolgot érdemes átértelmeznünk a depresszióval kapcsolatban, amire Andrew Solomon világított rá. Ez pedig az alternatív terápiák lehetősége a depresszió kezelésében. Azt mondta el egy előadásában, hogy rájött arra, a depresszió annak a betegsége, ahogyan érezzük magunkat. Ezért más, mint például egy agytumor. Ha az agytumoros betegnek azt mondják, hogy napi húsz perc fejenállástól jobban fogja érezni magát, akkor csak a közérzete lesz jobb. Ez persze nagyon fontos, de a tumor ettől nem múlik el és még mindig van rá esély, hogy meghal. Ha viszont egy depressziós ember áll fejen húsz percet egy nap és ettől jobb lesz a közérzete, akkor meggyógyult. Ezért – mondja Solomon – sokkal nyitottabbá vált mindenféle alternatív terápiákra, ami a depressziós emberek tapasztalatai szerint működőképes. 

A depressziónak sok oka lehet. Sok orvos, terapeuta, biokémikus közelítette már meg sokféleképpen. Én nem vagyok sem orvos, sem pszichológus, sem pszichiáter, de amit eddig tapasztaltam, az alapján úgy gondolom, hogy ilyenkor a lélek merül ki és annak kell megtalálnunk az okát. Sokszor ez az életenergia tudattalan elutasítása miatt történik. Ez a kimerültség okozhat aztán fizikai elváltozásokat, például hormonális változásokat, amelyek súlyosbíthatják a tüneteket. A közvetlen kiváltó oknak tűnő dolog – gyász, munkahely elvesztése, trauma, stb.– a legtöbbször már csak az utolsó csepp a pohárban. 

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hová fordul depressziós tünetekkel, egy pszichológus vagy pszichiáter segítségére biztosan szüksége lesz. Én azt javaslom, hogy emellett ne feledkezzünk meg olyan módszerekről, mint a craniosacralis terápia, a családállítás és a Theta-floating, amelyeken keresztül a tudatalatti és a lélek tud kommunikálni velünk, hogy mi is a valódi probléma.