Az ítélkezés ördögi köre

Belegondoltunk-e már abba, hogy miért ítélkezünk valójában? Mi történik, amikor azt mondjuk, Juliska micsoda egy gonosz pletykafészek vagy hogy Józsi egy igazi semmirekellő, mert már egy éve nincsen munkája? Ilyenkor a felszínen azt érezzük, hogy jobbak, nemesebbek, ügyesebbek, életrevalóbbak, okosabbak, gerincesebbek vagyunk mint Juliska, Józsi vagy a szomszéd, akinek a hároméves kisfia nem hajlandó rendesen enni, csak kakaót inni már hónapok óta. A kérdés valójában nem az, hogy mi a különség köztünk és Juliska, Józsi, meg a szomszéd között, hanem az, hogy miért van szükségünk annyira ilyen összehasonlításokra. Miért kell azt bizonygatnunk akár magunknak, akár másoknak, hogy mi jobbak, ügyesebbek, szebbek, okosabbak, gerincesebbek vagyunk, mint mások? 

Miért ragadunk ki egy-egy tulajdonságot, helyzetet egy ember egész életének kontextusából és miért ítélkezünk felette? És főleg, egészen biztosak vagyunk-e abban, hogy mi sosem pletykáltunk, sosem volt mélyponton a karrierünk és a gyermekünknek sosem volt semmilyen viselkedési problémája? Ugye, hogy nem is olyan biztos ez? 

Ha belátjuk, hogy mi is tettünk már olyat, amire nem lehetünk büszkék, mi is voltunk Juliskák, Józsik vagy a szomszéd, aki “rosszul neveli” a gyerekét, akkor bizony egy komoly probléma elé kerülünk. Ha élesen elítéljük Juliskát, Józsit és a szomszédot azért, hogy mi erősebbnek, jobbnak, okosabbnak érezhessük magunkat, de mindeközben tudjuk, hogy mi is tettünk már olyat, amit ők, akkor ezzel saját magunk felett is ítélkezünk. Méghozzá ugyanolyan kegyetlenül. Ettől pedig még értéktelenebbnek, rosszabbnak, gerinctelenebbnek érezzük majd magunkat és ez beindít egy ördögi kört. Értéktelennek érezzük magunkat, ezért ítélkezünk mások felett, hogy “jobbnak” érezhessük magunkat. Mivel azonban mi sem vagyunk tökéletesek, ezért az ítéletünk ránk is hat, így még értéktelenebbnek érezzük magunkat, ettől pedig még élesebb kritikákat kell mogfogalmaznunk mások felé, hogy a saját kritikánk miatt növekvő értéktelenségérzetünket kompenzáljuk.

Az olyan emberek, akik semmi másról nem tudnak beszélni csak arról, hogy ki milyen béna, ostoba, gerinctelen, disznó, stb. a környezetükben, pontosan ebbe az ördögi körbe vannak belekeveredve.

Az ördögi kör megszakítása nem könnyű és nem úgy működik, hogy eldöntjük, mostantól nem ítélkezünk. Erre nem leszünk képesek, akármennyire is igyekszünk, mert amint elbizonytalanodunk a saját értékességünkben, azonnal be fognak kapcsolni a régi reflexek. A kör megtörésére a leghatékonyabb módszer, ha elkezdünk dolgozni azon, hogy egészséges önértékelést alakítsunk ki. Erre bármilyen önismereti módszer jó megoldás lehet, én a családállítást találtam eddig a leghatékonyabbnak. Az önértékelési problémák a legtöbbször gyermekkori tapasztalatokból erednek, így érdemes megvizsgálni a szüleinkkel való kapcsolatunkat és azt, hogy elszenvedtünk-e traumákat vagy hiánytraumákat gyermekkorunkban. Ha igen, akkor inkább kezdjük el feldolgozni őket, mint hogy teljesen belekeveredjünk az önértékelési probléma–ítélkezés–még komolyabb értéktelenségérzet–még élesebb ítélkezés ördögi körébe!