Atavisztikus ösztönök, amelyek az energiavámpírok prédájává tesznek minket

Volt már szó arról, a személyes tapasztalatok hogyan járulnak hozzá ahhoz, hogy hagyjuk magunkat leszívni energiavámpírok által és arról is, hogy hogyan töltsük fel lemerült energiatartalékainkat egy-egy ilyen találkozás után. 

Nézzük meg az energiavámpírok másik típusát, azokat, akik nem a negatív személyes tapasztalatainkra alapoznak, hanem atavisztikus, vagyis nagyon ősi ösztöneinkre. Az evolúció során azok az egyedek voltak előnyben, amelyeknek az “észjárásuk” gyorsabb volt és a legkorábban sikerült anticipálniuk, vagyis megjósolniuk a veszélyt, hiszen így több idejük maradt reagálni, menekülni vagy felkészülni a harcra. Ehhez pedig mire volt szükség? Éles érzékszervekre, amelyek a legapróbb zajt, a legkisebb mozgást is azonnal jelezték az agynak. 

A másik fontos ösztön a falkákban, csoportokban élő egyedeknél az volt, hogy képesek legyenek felfogni és együtt élni a kialakult rangsorral, főleg, ha nem ők voltak az alfák. Ehhez, legalább a szemük sarkából, folyamatosan figyelniük kellett, hogy mit csinál a domináns egyed. Amikor például egy gorilla-csoportban az alfahím dominánsan lépett fel, mindenkinek illett a földhöz lapulva jelezni, hogy elismerik elsőségét a rangsorban. Ha nem ezt tették, kegyetlen összecsapásra lehetett számítani. Vagyis figyelni kellett a hangoskodó, mellét döngető vagy mozgásával, testtartásával dominanciáját kifejező egyedet. A figyelem pedig nem más, mint energia-adás.

Gorilla áll zöld fűvön

Szerintem mindenkinek ismerős, helyzet, amikor az ember étteremben vagy éppen vonaton ül és van valaki a környezetében, aki kifejezetten hangosan beszél vagy erősen gesztikulál, esetleg folyamatosan feláll és leül, például, hogy valamit kivegyen a csomagjából. Ilyenkor nem történik más, mint hogy ez az illető megtanulta, sok ember között energiát nyerhet azzal, ha feltűnően viselkedik. A viselkedésétől függően vagy a “dominancia-modult” vagy a “veszély-jelző” modult kapcsolja be a körülötte lévőkben, akik ezentúl nem tudják teljes figyelmüket a könyvükre, vagy a beszélgetőpartnerükre irányítani, mert fél szemmel, fél füllel folyamatosan a lehetséges “veszélyforrásra” koncentrálnak.  

Az, hogy éppen a dominancia-jelzőt kapcsolja be az ilyen ember a többiekben vagy a veszély-jelzőt, attól függ hogyan viselkedik. Biztosan ismerünk olyat, aki elterül a széken, a kezét tűntetőleg a mellette lévő szék karfájára teszi és kifejezetten hangosan, sokszor kioktatóan társalog. Nos, ő a domináns hímet játsza, aki kiterjeszti a dominanciáját, nemcsak a beszélgetőpartnerére, hanem a helyiségben lévő összes többi emberre is. A figyelmükből pedig energiát nyer. 

Aki pedig hevesen, idegesen viselkedik, járkál, de nem érezzük dominánsnak, inkább kiszámíthatatlannak, az is veszélyérzetet kelt bennünk, hiszen nem értjük a szokatlan, nyugtalan viselkedés okát. Lehet, hogy tud valamilyen ismeretlen veszélyről, amiről mi még nem. Az ismeretlen pedig veszélyes.

Őzike füves terepen

Van még egy olyan viselkedésminta, amely nagyon alkalmas arra, hogy leszívja a környezetét. Ezzel inkább a nők szoktak élni. A feltűnő viselkedés, a mély dekoltázsok, a túlzottan rövid szoknyák és a mindenkivel flörtölő viselkedés szintén egy ősi ösztönre, a szexuális/fajfenntartó ösztönre alapoz. Sokaknál ez is egy energianyerési eszköz, mert a férfiaktól figyelmet kapnak a fajfenntartó ösztön miatt, a visszafogottabb nőktől pedig amiatt, mert úgy érzik dominálják őket. A domináns egyedre pedig figyelni kell, mert veszélyes lehet. 

A leggyakrabban ez a három olyan általános módszer van, amelyekkel azok élnek, akik energiát akarnak leszívni a környezetükből. A legtöbb embernél ez működik is az ősi ösztöneink miatt. 

Nem volt véletlen, hogy régebben az úriemberek és az úrinők ismérve volt a csendes beszéd, a tartózkodó viselkedés és az elegáns, de nem feltűnő ruházat. Ugyanis az emberek tudták, hogy a korábban leírt viselkedésmódok megsértik a többiek határait és ezért nem voltak elfogadottak. Senki nem szereti ha dominálják akár fizikai erővel, akár feltűnő viselkedéssel, akár szexuális módszerekkel, akár azzal, hogy veszélyérzetet keltenek benne, amikor békésen ebédelne egy étteremben vagy utazna a vonaton. Valószínűleg mindenki nap, mint nap találkozik hasonló helyzetekkel, amikor elmegy otthonról. Arról, hogy hogyan vehetjük észre, ha éppen leszívnak és hogyan állíthatjuk meg, itt olvashattok.