Átalakítás miatt zárva!

Amikor egy boltot átalakítanak, akkor ezt a feliratot látjuk egy táblán kifüggesztve. És ezt teljesen természetesnek vesszük. Senki nem csodálkozik azon, hogy a bolt belsejét elzárják a kíváncsi tekintetek elől és a tulajdonos sem áll ki az üzlet elé a járókelőkkel megvitatni a tervezett módosításokat. Az ő boltja, azt tesz vele, amit akar. Ha klassz lesz, akkor az az ő sikere, ha pedig elrontja, akkor újra próbálkozhat. Amikor mi magunk igyekszünk gyökeresen változtatni magunkon vagy az életünkön, akkor miért nem adunk magunknak elég időt és teret?

Átalakítás miatt zárva 1

Az életmódváltásnak, az önismereti munkának és bármilyen változásnak több szakasza van. A változások szakaszait már sokan sokféleképpen kategorizálták. Ha nem annyira tudományos alapokon nézzük, akkor kezdetekben lelkesek vagyunk, látjuk a célt, adunk elég időt magunknak, hogy elérjük és örülünk a legkisebb eredményeknek is. Azután jön a legnehezebb, leghosszabb szakasz, amikor hosszú ideig csak vágunk át a motiválatlanság, a fájdalmak, a türelmetlenség sűrű ködén. Ilyenkor a legnagyobb a valószínűsége a visszafordulásnak. A ködön keresztül elhomályosul a cél is, az egyre nehezedő terep egyre több energiát, lelkierőt kíván, úgy tűnik az élet csak fájdalomból és küzdelemből áll. A nehézségek ebben a szakaszban a legerősebb akaratú embereket is komolyan próbára teszik, ezért fontos, hogy miközben önmagunkkal küszködünk, ne tegyen erre még rá egy lapáttal a környezetünk is. 

Ha a bolt tulajdonosa beengedné a járókelőket vagy akár a barátait a szétvert üzletbe – akiknek nincs meg az a víziója, ami neki a kész üzletről –, hamar elkedvetlenedne. A bizonytalan arcokat, a dícséretek mögött megbúvó tettetett lelkesedést különösen bántónak érezheti az, aki nagy munkában van. Akkor is, ha ezek a reakciók érthetőek, hiszen a külső szemlélő számára a boltbelső egyelőre csak szálló por és felvert burkolatdarabok kupaca. Ezért szokták kiírni inkább az ajtóra azt, hogy “Átalakítás miatt zárva”. Amikor pedig kész az üzlet, megnyitják a kapuit és a helyiség teljes pompájában tárul a látogatók elé. 

Amikor életmódot váltunk vagy önismereti munkát végzünk, akkor is természetesnek kellene lennie annak, hogy visszahúzódunk arra az időre, amíg a változás zajlik. Nem kell kilépünk a munkahelyünkről vagy hátrahagyni a családot és a barátokat, de érdemes keveset beszélni ezekről a dolgokról és csak olyanokkal, akiknek a támogatásában teljesen biztosak vagyunk. Felesleges megnehezítenünk a saját dolgunkat. A változás mindenkinek kockázatos és sokszor félelmetes is. A környezetünk akár tudattalanul is megpróbálhat visszahúzni, azért, mert félnek attól, hogy elveszítenek minket. Jó ha kommunikáljuk, hogy a visszahúzódás ideiglenes, hogy most szükségünk van egy kis időre és térre önmagunkban. Azok a kapcsolatok, barátságok, amelyek értékesek, ahol mi vagyunk a fontosak, ki fogják bírni ezt az időszakot. Amely kapcsolataink csak arra épülnek, hogy mások elvárásainak felelünk meg, valószínűleg elkopnak, de valljuk be, ezekért amúgy sem nagy kár!

Átalakítás miatt zárva 2