Természetesnek vesszük, hogy mindenki, aki él, élni is akar, hiszen ezerszer hallottuk ezerféleképpen, hogy az emberi természet része a haláltól való félelem.
Mi történik, ha hosszú ideig nem nézünk rá olyan érzésekre, helyzetekre, problémákra, amik fájdalommal, félelemmel, agresszióval, szorongással töltenek el? Tényleg szabadok maradhatunk?