Amikor valaki dühös lesz, általában mindenki mindent megtesz, hogy lecsillapítsa és vannak szép számmal olyanok is, akik megszégyenítik, hogy minél hamarabb elcsituljanak az indulatok.
Érdemes megtanulni, hogy hogyan vehetjük észre, ha éppen csoffadtra szív minket valaki, mert így hamarabb véget tudunk vetni a helyzetnek és több energiánk marad.
A legtöbben zsigerből rávágják erre a kérdésre, hogy: Én magam, ki más?
A hétköznapokban már sokszor nem ennyire egyértelmű a helyzet, amikor a kollégánk undok velünk, amikor az anyósunk megbánt.
Mi történik, ha hosszú ideig nem nézünk rá olyan érzésekre, helyzetekre, problémákra, amik fájdalommal, félelemmel, agresszióval, szorongással töltenek el? Tényleg szabadok maradhatunk?
Nagyon-nagyon sokszor hallom, hogy valaki panaszkodik a környezetemben arra, hogy pollenallergiás. Tüsszög, köhög, viszketnek a szemei és egyéb tüneteket produkál, főleg tavasztól őszig.
A heves dührohamok veszélyesek lehetnek ránk és a körülöttünk élőkre is. Mit tegyünk, hogy megszűnjenek? Egyáltalán tényleg arra vagyunk dühösek, akire gondoljuk, hogy dühösek vagyunk?
Sokszor találkozom azzal, hogy valaki nincsen kapcsolatban a saját érzéseivel, vagyis egy-egy adott helyzetben fogalma sincs, hogy mit is érez valójában.