Vegyes házasság – az előítéletek fogságában

Annak idején Nemzetközi Kapcsolatok szakon végeztem az egyetemen és volt egy nagytudású és igencsak szórakoztató tanárom, aki egyszer viccesen azt mondta: “Európában nincs olyan nép, amelyik ne azt gondolná, hogy a tőle keletebbre élő népek lustábbak, butábbak és úgy általában rosszabbak nála.”

Bármennyire is igyekszünk előítélet-mentesen létezni, ha mélyen magunkba nézünk, vannak előítéleteink, legfeljebb nem pont égtáj alapján rendszerezünk. Bár a legtöbben igyekszünk ezeket levetkőzni, a sok-sok apró megjegyzés a családban a kínai termékekről, amelyekről tudjuk, hogy  nemcsak a terméket, hanem a népet is minősítik, a vodka-imádó (vagyis részeges) oroszokról, az állandóan sziesztázó (vagyis lusta) déli népekről és még sorolhatnám, öntudatlanul is beépül egy gyerek hiedelmei közé és később dolgoznia kell majd rajta, hogy elengedje őket. A családban átvett hiedelmek feldolgozása, elengedése pedig embertpróbáló feladat.  

Ami a népek közötti előítéleteket illeti, – sok vegyes házasságot látva az ügyfeleim körében és persze a saját életünk tapasztalataiból is kiindulva – azt kell mondanom, hogy ez nem csak Európában van így. A kiinduló ország és az égtáj változnak a történelmi események fényében, de az előítéletek így vagy úgy jelen vannak. Van, aki a délebbi vagy nyugatabbi népekről gondolkozik ugyanúgy, ahogyan a fenti idézetben olvashatjuk és ezek az előítéletek bizony nagyon megnehezíthetik a vegyes házasságban élők életét. 

Mindenki, aki élt már hosszabb párkapcsolatban függetlenül attól, hogy házas volt-e vagy sem, tudja, hogy egy hosszútávú kapcsolatban van elég összeegyeztetni, feldolgozni, megdolgozni való anélkül is, hogy még azon is pörögnénk, hogy ki milyen nemzetiségű. A vegyes házasságokban a kulturális különbségek mellett meg kell küzdeni még azzal is, hogy a családrendszerek sokszor elítélik a más nemzetiségű családrendszert. Legtöbbször mindkét nemzetiségű családnak vannak kifogásai az utód partnere ellen. 

Ilyenkor felmerül a kérdés – főleg olyan időszakokban, amikor a kapcsolat amúgy is válságon megy keresztül –, hogy egyáltalán megéri-e az egész dolog a saját családrendszerünkkel való szembemenetelt. 

Vagyis felmerül a kérdés, hogy kihez legyek hűséges? 

Sok családrendszer nagyon kegyetlen ebből a szempontból és akár nyíltan is gyűlölködő. Ilyenkor állóháború alakul ki a partner és az előítéletes családrendszer között és a csatatér közepén a ott áll a külföldi partnert választó leszármazott. A tiszteletlenséget és az előítéletet a másik oldalról is ugyanezek követik és a végén már azt sem tudjuk, hogy ki kezdte az egészet. 

Nem kellenek rosszmájú megjegyzések vagy nyílt ellenségeskedés ahhoz, hogy a kapcsolatban zavart okozzon a családrendszerek előítéletessége. A legtöbb ember pontosan tisztában van azzal, hogy a párja szülei hogyan állnak hozzá, akár szavak nélkül is.

Az egyetlen megoldás az ördögi kör megtörése. Ez nemcsak abból áll, hogy a felek szeretik egymást annyira, hogy képesek lenyelni az egójukat és tiszteletet adni a másik kultúrának, a másik népnek, hanem abból is, hogy ha a család ennek ellenére nem képes tiszteletben tartani a pár döntését, akkor bizony keményen meg kell húzni a határokat. Ez persze mindig annak a legnehezebb, aki a csatatér közepén áll, de enélkül a vegyes házasság egészen biztosan kudarcra van ítélve. 

Ahhoz, hogy kiderítsük nem az akár letagadott előítéletek állnak-e a kapcsolat problémáinak gyökerében, érdemes valamilyen önismereti módszert alkalmazni mind a két fél esetében és még ha a korábbi sérelmeink miatt nehéz is, szeretettel és megértéssel állni mindahhoz, amit megtudunk a másikról vagy a másik családjáról a folyamat közben.  

Csak azok a párkapcsolatok élik túl az ilyen típusú problémákat, amelyekben mély a bizalom és a szeretet a másik iránt fontosabb, mint az egónk és a sérelmeink dédelgetése. 

Ha a családrendszerek merevek és nem hajlandóak elfogadóak, befogadóak lenni, akkor mind a két félnek ugrania kell, el kell rugaszkodnia, konfliktust kell vállalnia a saját családjával és egyikük sem tudhatja biztosan, hogy lesz-e kifeszített védőháló a párja személyében. Ezt a kockázatot nem csak vegyes házasság esetén, hanem minden olyan párkapcsolat esetén fel kell vállalnunk, amikor a családunk nem fogadja el a párunkat valami miatt. Vegyes házasságoknál az akadálypálya azonban, sokkal gyakrabban mint gondolnánk, még egy akadállyal bővül – a származás miatti előítélettel. 

Konfliktus esetén érdemes jobban szemügyre venni, hogy pontosan milyen előítéletek nehezítik a kapcsolatot. Azon mindenképpen dolgoznunk kell – és ez nem megy fejből, “csak” megértve –, hogy képesek legyünk a felgyűlt sérelmeink ellenére őszintén, szívből elfogadni azt, hogy a párunk abból a családból és abból a népből származik amelyikből és hogy végső soron annak a népnek, családnak köszönhetjük azt a szeretetet és azt a köteléket, amit vele megélhetünk. A megbékélés ilyen esetben sajnos nem egy apró béka, amit könnyen le tudunk nyelni.