Töki és a "cuccok" –ragaszkodás és ami mögötte van

Töki kutyánkról gyakran szoktuk mondani, hogy ő hasonlít leginkább az emberre a falkánkban, ugyanis neki van “egója”. Ahogy korábban írtam, ő a “cuccos” kutyánk. Neki mindig kell valamijének lenni ahhoz, hogy jól érezze magát. Ez a valami lehet egy puha ágy, amit kisajátít magának és amire aztán a többiek nem fekhetnek rá, vagy lehet egy csipogós játék, de lehet éppen a hihetetlen kincseket tartalmazó szemetes is a konyhában. Töki minden nap más-más cuccot akar a magáénak tudni és a többiek már megtanulták, hogy aznap ne menjenek a szemetes, a kiválasztott ágy vagy a csipogós játék közelébe. Sokat nevetünk azon, hogy Töki milyen hasznos tükröt tart az egónk elé. Pontosan ugyanazt csinálja, amit az ember elméje is, amikor kitalálja, hogy az adott cipő, számítógép, autó, siker, párkapcsolat, stb. – és ide mindenki helyettesítse be, azt amit gondol – nélkül sose lesz boldog. Ilyenkor rákattanunk egy célra, egy dologra, egy állapotra, amit mindenáron el akarunk érni, irigyek leszünk azokra, akik látszólag vagy valóban elérték, megvették azt, amire mi is vágyunk és észre sem vesszük azt a sok szépséget és értéket, amik körülvesznek minket. 

Pontosan így van ez Tökivel is, aki sokszor akkor is bent őrzi a szemetest, a kajászacskót, az ágyat, amikor a többiekkel kint játszunk a kertben. Töki ki-kijön, de végül mindig visszasomfordál vágya tárgyához és magányosan, kissé hisztisen és frusztráltan ül mellette. Ilyenkor nem veszi érszre, hogy mennyivel vidámabb az élet a napfényben, hogy kint játszhatna, bújkálhatna a bokrok között, hogy ha odajönne hozzánk, akkor simogatást, ölelést kapna. 

Egy idő után ki szoktuk hívni és becsukjuk az ajtót, hogy ne tudjon visszasomfordálni. Ilyenkor egy darabig tétován járkál, azután elkezdi kergetni Edit, játszik Egonnal vagy éppen egy jókora gödröt ás a fenyőfa alatt, amit ő ugyan nagyon élvez, de aminek mi kevésbé örülünk. Amikor végre esélye sincs a legújabb cucca mellett üldögélni, hirtelen elengedi a dolgot és elkezdi élvezni az életét.

Ha belegondolunk, hogy hányszor, de hányszor volt olyan az életünkben, hogy nem kaptuk meg azt, amiről úgy éreztük, hogy anélkül a dolog, ember, állapot nélkül sosem lehetünk boldogok és egyszercsak mégis észrevettük, hogy boldognak érezzük magunkat, akkor jövünk rá, hogy milyen változékony az emberi egó. Egyik nap ezzel, másik nap azzal gyötörjük magunkat, hol nem vagyunk elég szépek, karcsúak, sikeresek, jó anyák, jó apák, stb., hol pedig úgy érezzük, hogy nem vagyunk az utunkon és türelmetlenül hajtanánk előre az időt, hogy végre elérjük a vágyott célt. Ha valami miatt feloldódik bennünk és elmúlik végre ez a hatalmas ragaszkodás, akkor vesszük észre, hogy képesek vagyunk a boldogságra akkor is, ha nem kapjuk meg azt, amire annyira vágytunk.  

Bár keleten úgy tartják, hogy ez a fajta ragaszkodás az egyik legnagyobb csapda, ami fogva tart minket és megkeseríti az életünket, valljuk be, hogy nem könnyű ezt elengedni. Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor ennyire leköti valami a figyelmünket, amikor ennyire görcsösen akarunk valamit, akkor gyakran valami olyan belső motiváció van a háttérben, amit rávetítünk vágyaink tárgyára. Ha megtaláljuk ezt a motivációt, akkor előbb és könnyebben el tudjuk majd engedni a ragaszkodást. 

Ehhez szükség van jókora önismeretre, első lépésként érdemes egy kicsit elgondolkodnunk és akár belső utazással, vezetett meditációval, családállítással vagy más módszerrel megnézni, hogy mi az, ami valójában hiányzik. 

Amikor mindenáron karcsúak és szépek akarunk lenni, akkor nem a szeretet és az elismerés hiányától szenvedünk leginkább? 

Amikor görcsösen sikeresek akarunk lenni, akkor nem az önértékelésünk-e az, amit helyre kellene tennünk? 

Amikor folyton szexre vágyunk, nem a valódi kapcsolódás hiányzik-e, amire valamilyen sérülés miatt képtelenek vagyunk?

Sorolhatnám még, hogy milyen okok lehetnek a háttérben. Egy dolog biztos, hogy érdemes szétválasztani az egészségesen kezelt céljainkat és az egészségtelen, már-már obszesszív ragaszkodásunkat valamihez. A célok teljesen rendben vannak. A ragaszkodással viszont az a probléma, hogy még ha végül el is érjük, amit akarunk, az addig eltelt időben képtelenek vagyunk boldogok lenni, ráadásul mivel nem azt oldottuk meg, ami valójában a ragaszkodás hátterében volt, ezért a bennünk lévő hiányérzet miatt kezdődik minden előlről egy újabb tárggyal, még kevesebb kilóval, még nagyobb autóval, még nagyobb sikerrel, stb. 

Ha boldogságra és nyugalomra vágyunk, érdemes egyesével szemügyre venni a ragaszkodásunk különböző tárgyait és inkább azokat a problémákat megoldani, amelyek a ragaszkodást okozzák, mint egész életünkben futni egy cél után, amit elérve csak egy újabb, még messzebb lévő célt találunk majd magunk előtt.