Nagyon-nagyon sokszor hallom, hogy valaki panaszkodik a környezetemben arról, hogy allergiás. Tüsszög, köhög, viszketnek a szemei és egyéb tüneteket produkál, főleg tavasztól őszig. Ez a kellemetlen betegség sokak életét megkeseríti, pedig lehet rá más megoldást találni, mint az elszenvedés vagy a gyógyszerek.
Az allergia mögött a legtöbbször valamilyen lelki probléma áll. Tudom, hogy ezt egy kicsit nehéz elhinni a tévéből ilyenkor ömlő allergiagyógyszerek és a parlagfű elleni háború forgatagában, de így van. És ha jobban megnézzük, akkor ez bizony nagyon is jó hír! Hiszen, akkor tőlünk függ, hogy hatalmas zsepkendőkupac közepén ülve vagy gondtalanul a szabadban töltjük az időt tavasztól őszig.
Csak meg kell találnunk az allergia okát.
Nekem az allergiám egy egyetemi vizsgaidőszak alatt kezdődött, az utolsó vizsgám előtt. Éppen A modern közgazdaságtan története című hihetetlenül érdekes művet kellett volna bevágnom, ha jól emlékszem úgy öt nap alatt. Nem, nem jártam be az előadásra, szóval nem volt könnyű a helyzet. Ültem az erkélyen és megpróbáltam koncentrálni. A májusi pollenek békésen lengedeztek a lágy szellőben. És akkor elkezdtem tüsszögni. Aztán elkezdett viszketni a szemem. Az öt napot szentségelve csináltam végig és telefújtam úgy 400 papírzsebkendőt. Átmentem a vizsgán, a vizsgaidőszak is elmúlt, de a tüsszögés nem. És maradt is éveken keresztül. Májusban kezdődött és nagyjából nyár végéig hűséges társam volt.
Azután egyszer találkoztam olyanokkal, akik többet tudtak az allergiáról, mint én. Megkérdezték, mikor jött elő először. Tél volt, pollen sehol, én pedig elmeséltem a történetet. És elkezdtem tüsszögni. Az allergia összes tünetét produkáltam. Pollen nélkül.
Azután rákérdeztek más alkalmakra, amikor, amikor súlyos tüneteim voltak. Például, amikor nyaralás után visszaértünk a munkába és megjelent az állandóan alkoholaszagú főnököm. Tíz perc nem telt bele és tüsszögni kezdtem, pedig két hétig semmi, de semmi bajom nem volt. Az összefüggés egyből világos lett. A tüsszögésem azt jelzi, hogy olyan helyzetbe kényszerültem, ahol nem szeretnék lenni. Ez pedig nem pollefüggő volt. Attól függött, előáll-e egy olyan helyzet, ahonnan nem szabadulhatok, de utálom.
Szóval valójában ez történt: volt egy helyzet, amire erős negatív érzelemmel reagáltam (mondhatni allergiás voltam rá), éppen májusban, a pollenszezon kellős közepén. Elkezdtem allergiás tüneteket produkálni, amit az agyam – logikus összefüggést keresve – hozzákapcsolt a pollenekhez. Később, ha már nem is volt negatív érzelmet kiváltó helyzet, de jelen voltak a pollenek, máris jöttek a tünetek, hiszen az agyam megtanulta, hogy a testem allergiás a pollenekre. Így egész nyáron tüsszögtem.
Amikor azonban pollenmentes környezetben is produkáltam a tüneteket, akkor az agyam rájött, hogy nem pollen, hanem helyzet/érzelemfüggő a dolog. Így kettévált a pollen jelenléte és az allergiás tünetek. A kérdés már csak az volt, hogy hogyan szüntessem meg a tüneteket, amikor olyan helyzetbe kerültem, ami előhozta azt a bizonyos negatív érzelmet?
A trükk a megoldásra egyszerű volt. El kellett képzelnem a helyzetet vagy azt a személyt, akinek a közelségét nehezen viseltem, röhejesnek. A fönökömet például egy tíz centis Hókuszpóknak képzeltem el, aki az asztalomon körbe-körbe rohangál és vörös fejjel üvöltözik, de mivel nagyon kicsi, alig hallom a hangját. Amint valóban elképzeltem a képet, a tüneteim elmúltak.
Azt inkább nem mondom el, hogy mit tettem képzeletben A modern közgazdaságtan története 578 oldalával.
Azóta már tudom, hogy az allergiás tüneteim jelzések. Figyelek rájuk és ha előjönnek, akkor elgondolkozom, hogy mi az amit nehezen viselek, azután elmulasztom a tüneteket.
Családállítással is lehetséges dolgozni az allergiával, de egyedül is megtehetjük a fenti módszerrel, ha rászánjuk az időt. Nagy valószínűséggel valamilyen félelmet, dühöt vagy agressziót fogunk találni, amit elnyomunk magunkban. Érdemes kísérlezetni, mert nagyon klassz hosszú évek után kitenni a százas papírzsepit az ember táskájából!