Társbérlet

Ella és Alexander öt éve voltak lakótársak. Két éve Ella úgy döntött, hogy befogad egy kutyát is, egy shiba inut. Foxynak keresztelte el. Azóta a lakás Alex szétdobált holmijai mellett Foxy szőrében is úszott. Alex jó egy évig csak kerülgette a kutyát, azután végül összebarátkoztak, de Foxy így is Ella kutyája maradt. 

Amikor Alex esténként hazaért, Ella rendszerint még az irodában volt, így kialakult az a szisztéma, hogy reggel Ella, este pedig Alex vitte le Foxyt sétálni. 

Az összeköltözésük után két évvel kialakult az a hallgatólagos megállapodás, hogy egyikük sem hoz fel senkit a lakásba, hogy ne zavarják egymás nyugalmát és életét az idegenek. A legjobb barátok voltak. Ella pontosan tudta, hogy Alex mit szeretne enni egy fárasztó nap után, gyakran főzött is és a férfit mindig meglepte, hogy a nő kitalálta a gondolatait. Alex imádott barkácsolni, Ella pedig imádta a kicsit kopottas, régi bútorokat, így az egész lakás tele volt az Ella által talált és Alex által kipofozott bútorokkal. Az évek során remekül összeszoktak. Egyből megérezték egymás hangulatát, amint a másik belépett az ajtón, gyakran jártak el péntekenként a közeli bárba együtt, hogy lelazuljanak az egész heti hajtás után, és Alex az utóbbi időben még arra is rávette Ellát, hogy elmenjen vele futni. 

Bár a szexről és a kisebb-nagyobb szerelmeikről évek óta nem beszéltek egymásnak, azért mind a ketten tisztában voltak vele, hogy a másik mikor szerelmes reménytelenül, mikor boldog vagy hogy mikor dühítette fel az a bizonyos titokzatos idegen.

Ella mostanában elég feszült volt, mert a férfi, akivel az utóbbi két hónapot töltötte, valami számára érthetetlen oknál fogva elkezdett távolodni tőle. Egyre gyakrabban nem hívta vissza és nem válaszolt az üzeneteire sem. Végül is nem volt szerelmes, de azért bántotta a dolog. Amikor azon a péntek estén hazaért, kifejezetten ingerült volt, mert már két napja nem beszéltek és ráadásul be is dugult az egész város, így a szokásos félórás buszútja haza majdnem egy óráig tartott. Utálta ezt a napot. Szívből utálta. 

Otthon Foxy egyből a nyakába ugrott, de most ez sem vidította fel. Alex a tévé előtt üldögélt és a Jóbarátok ötszázhatvankitudjahanyadik epizódját nézte, amit vagy ezerszer láttak már. Ella lehuppant Alex mellé a kanapéra és nekidőlt a férfi vállának. Alex ránézett és rámosolygott. 

– Mi a baj? – kérdezte. 

– Minden – válaszolta Ella. 

– Akkor itt az ideje, hogy kinyissunk egy üveg bort! – Alex rácsapott egyet Ella térdére, pont úgy, ahogy a haverjaival szokta és felállt, hogy hozzon két poharat meg egy üveg rozét. 

Ella utána nézett és felsóhajtott. 

“Talán tényleg az az egyetlen megoldás, ha alkoholba fojtja a frusztráltságát. Legalább ma este jobb lesz.” 

Alex visszatért a borral, gyorsan és szakszerűen kinyitotta az üveget és töltött a két vizespohárba, amiket a konyhából hozott. Ella elmosolyodott. Alex sosem vette a fáradtságot, hogy benyúljon a konyhaszekrény hátuljába és kiügyeskedje onnan a talpas poharakat. Szerinte a vizespoharak is tökéletesen megfeleltek a célnak. Ella kíváncsi lett volna, hogy ha az új nője lenne itt, akkor Alex elővarázsolta volna-e az elegáns borospoharakat vagy neki is vizespohárban nyomta volna a kezébe a másfél deci bort. 

“Hát ezt sosem tudom meg” – gondolta Ella, hiszen a hallgatólagos megállapodásuk értelmében, nem fog találkozni Alex egyik nőjével sem. 

Ella szinte egyszerre kiürítette a poharat és megint a férfi felé nyújtotta. Alex nem kérdezett, de a tekintetéből látszott, meglepődött, hogy ekkora a baj. Ella ritkán ivott és akkor is csak módjával. Sosem látta még ennyire mohón a pohár fenekére nézni. 

Az üveg bor hamar elfogyott, Ella pedig Alex vállának dőlve nézte a férfival az egyik bugyuta sorozatot a másik után. Végül éjfél felé elmentek aludni. Másnap reggel Ella nem tudott felkelni, hogy elkísérje Alexet futni. Mire tizenegy körül kikászálódott az ágyból, a férfi már bevásárolt és levitte Foxyt is sétálni. A hétvégén megnézték a Picasso vándorkiállítást, ami éppen a városban volt, azután pedig ettek a kedvenc thai éttermükben. A tulajdonos már jól ismerte őket és kérdés nélkül kihozta a mogyorós csirkét, a ráktekercseket és a sült kacsát rizzsel, amit mindig rendeltek. Ella és Alex jó két órát beszélgettek még az étteremben és megosztottak egy ragacsos rizst is mangóval. Alex lazasága, ahogy mindig, most is gyorsan felvidította Ellát és délután kettőkor Ella már nevetve szaladt végig a parkban a gyepet szegélyező vékony fagerendákon. Bőven kijózanodott már annyira, hogy sikerüljön megtartania az egyensúlyát. 

A következő héten olajozott csapatként működtek a sok-sok otthoni tennivaló mellett. Ella szokás szerint mosott mindkettejükre, Alex pedig hazacipelte a bevásárlást és két nap alatt lemenedzselte a gázkazán cseréjét. Ella talált végre egy megbízható takarítónőt, akit az egyik kollégája ajánlott és még Foxyt is el tudták vinni együtt az orvoshoz. Ehhez mindkettejükre szükség volt, mert a kutya ugyan a férfival nem volt hajlandó bemenni az orvosi rendelőbe, a rendelőig azonban Alex vitte el kocsival Ellát és a tömegközlekedéshez nem szokott kutyát. 

Szombat este Alex szülei jöttek vacsorára, akik a városban éltek, de ennek ellenére is csak havonta találkoztak a fiúkkal. Alexet nem zavarta különösebben, hogy csak ennyi időt tölt a szüleivel, Ella pedig nem igazán szerette őket, ezért a feltétlenül szükségesnél nem akart több időt tölteni velük. Alex főzött, Ella annyit megtett, hogy rendet rakott a lakásban, felporszívózta Foxy össze-vissza futkosó szőrét és kitakarította a fürdőt is. A vacsora most meglepően könnyed hangulatban telt, mert Alex apját műszakvezetővé léptették elő a gyárban, ahol dolgozott. Ez több pénzt jelentett a családnak és könnyebb, irodai munkát neki az eddigi nehezebb, fizikai munka helyett. Alex anyja is örült a változásnak, így ezúttal elmaradtak az egész élet mihasznaságára és szörnyű mivoltára vonatkozó frusztrált megjegyzések. 

Azért miután a szülők elmentek és Ella levitte Foxyt sétálni, mindketten fáradtan rogytak le a kanapéra. Ahogy Ella keze véletlenül hozzáért Alexéhez, a férfiban felmerült, hogy végül is akár szeretkezhetnének is, de túl fáradt volt ahhoz, hogy bármit is kezdeményezzen. Egy negyed óra tévé-bambulás után Ella felállt, kivonult a fürdőbe és miután lezuhanyozott, elment lefeküdni. Alex csak jóval éjfél után követte. Az ablakon bevilágított a Hold. Ahogy Alex nézte Ellát a félhomályban, azon tűnődött, hogy mi történt velük. Hogy jutottak idáig? 

Ella felébredt, ránézett a férfira és egyből feljebb húzta magán a takarót. 

– Mi az? – kérdezte már-már barátságtalanul. 

Alex zavarba jött, de hirtelen eszébe jutott, mivel vághatná ki magát. 

– Mit szólnál, ha holnap az új japán étterembe mennénk megünnepelni az ötödik házassági évfordulónkat? – kérdezte gyorsan.  

Ella bólintott, azután a fal felé fordult és aludt tovább.

Ha tetszett a novella, olvass bele regényeimbe, A Játékmesterbe és A nő, aki jobban szerette a kutyáját, mint az embereket-be is! Nem fognak csalódást okozni! Ha szeretnéd megvenni a könyveket, a nagy könyvesboltokban megtalálod!