Születés, az első intenzív traumánk

Amikor egy ember megszületik, életében először tapasztalja meg a külvilágot. Mivel a születés meglehetősen traumatikus élmény a babának, még akkor is, ha “minden rendben zajlott”, ezek az első élmények az intenzivitásuk miatt nagyon komolyan befolyásolják a baba és később a felnőtt alap hozzáállását a világhoz.

Nem tisztem beszállni abba a vitába, hogy mi a jobb, a biztonságosabb, a barátságosabb anyának és babának, az otthon szülés vagy a baba kórházban való világrahozatala. Ez a cikk mindössze két dolgot szeretne elérni, mégpedig azt, hogy mindenki elgondolkozzon azon, hogy mik is egy kisbaba első élményei a világról és hogy megértesse mindenkivel, hogy a születéskor tapasztaltak iszonyatosan mélyre beásódnak a tudatalattinkba és onnan, partizánharcot folytatva gyakran a legklasszabb terveinkkel, a leghőbb vágyainkkal megakadályozzák, hogy boldogok legyünk. A születési traumák jó része mindannyiunk tapasztalata egyszerűen amiatt ahogyan mostanában a születés zajlik. Nézzük mik ezek!

Ha egy szülés rendben zajlik, akkor is általában a következőkkel szembesül a baba: 

1. Az anya fekvő helyzetben van, ezért a babának meg kell küzdenie a gravitációval, ami plusz erőfeszítést kíván.
2. A köldökzsinórt, ami oxigénnel és tápanyagokkal látja el a babát rendszerint előbb elvágják, mint hogy magától abbahagyná a pulzálást, így a baba fuldokolni kezd és rá van kényszerítve, hogy a természetesnél hamarabb kezdje el használni a saját légzőszerveit. 
3. Ahogy a baba kiküzdötte magát a szülőcsatornából, azonnal olyan emberek kezébe kerül, akiket nem ismer és csak percekkel, akár fél órával, rosszabb esetben napokkal később kerül az édesanyjával testközelbe.
4. Ahogy a baba megszületik, rettentő hideget érez és általában egy vakító fényforrás sokkolja.

Ha egy úgymond minden komplikáció nélkül lezajlott szülés esetében ezekkel szembesül a baba, akkor képzelhetjük hányféle trauma éri akkor, ha valamilyen komplikáció adódik, például a köldökzsinór rácsavarodik a nyakára vagy császármetszéssel jön világra, stb. 

Nincs szükség túlzottan nagy empátiára ahhoz, hogy az ember átérezze, hogy egy alig 50 centiméteres, apró, sok szempontból magatehetetlen lény mit él át, amikor “megérkezik” és szembe találja magát a reflektorral, a hideggel, az idegenekkel és elfogy az éltető oxigén közvetlenül azután, hogy hihetetlen erőről, kitartásról és végtelenül mély hitről tanúbizonyságot téve, kivergődte magát az elképesztően szűk szülőcsatornán.

Hogy nagy valószínűséggel milyen meggyőződések vésődnek belénk csak a fent felsoroltak hatására?

Nos, az egyébként természetellenes harc a gravitációval arra kódolja az ember tudatalattiját, hogy az élet kínkeserves küzdelem és a célokat csak nagyon-nagyon nehezen lehet elérni. 

A köldökzsinór korai elvágása és az idegenek kezébe kerülés elveszi az ősbizalmat. Úgy érezzük, hogy akiket addig ismertünk elhagytak, a külvilág megtámadott és intenzív halálfélelmünk lesz. Emiatt a sokk miatt később nehezebb lesz bíznunk az emberekben és úgy általában abban is, hogy az életben jól alakulnak a dolgaink. Ezért is alakul ki sokunkban erős kényszer arra, hogy mindent kontrolláljunk és hatalmas energiákat mozgósítunk, akár manipulálunk, átlépünk másokon, versenyzünk, hogy egészen biztosan ne kerüljünk még egyszer olyan kétségbeejtő helyzetbe, mint amikor megszülettünk.  

A hideg, az erős fény csak fokozzák az ijedtséget és a traumát. 

Senkinek sem szeretném megmondani, hogy hogyan szüljön, mert ez mindenkinek a magánügye. Csak azt szeretném elérni, hogy ha már így születik az emberek nagy része, akkor legalább tudjunk róla, hogy még egy komplikáció nélküli születésnél is komoly trauma éri a babát és ezek a bevésődött élmények később sok nehézséget tudnak okozni. 

Az itt felsorolt negatív élményeken, traumákon kívül – amik az emberek nagy többségét érintik – még sok-sok egyéb élményt, bevésődést, traumát szed össze az ember magzatkorban és a születésénél is, de ezek már egyénenként változnak. 

Úgy gondolom, a legjobb, ha felnőttként vesszük a fáradtságot és főleg a bátorságot, hogy valamilyen módszerrel feloldjuk ezeket a traumákat. Ez a módszer lehet születéstréning, hipnózis, vezetett meditáció vagy bármi más. A lényeg, hogy ha egy mód van rá, dolgozzuk át, ha lehet többször is a születési élményünket, mert saját tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon sok pozitív hatása lesz.