Pénz és spiritualitás – a gordiuszi csomó

Több éven át tartó megfigyelés és beszélgetések eredményeképpen azt láttam, hogy a legtöbb ember fejében az anyagi jólét és a spiritualitás kizárják egymást. Csakhogy gondoljuk bármennyire spirituálisan felemelőnek az állandó pénzügyi küszködést, az a tapasztalatom, hogy sokkal gyorsabban tudunk spirituálisan is előre haladni, ha nem kell a csekkek befizetése miatt aggódnunk. Tisztában vagyok vele, hogy ezt hallva sokan felhördülnek majd és azt mondják, vagy legalábbis gondolják, hogy ez tiszteletlen és a pénz nem fér össze az igazi spirituális élettel. Csakhogy ezek a gondolatok nem mások, mint az évszázadok alatt belénk táplált, vagy sokszor inkább belénk vert, belénk égetett tanrendszer részei, amik segítettek abban, hogy az éppen aktuális uralkodóréteg az egyházakkal karöltve kordában tartsa az embereket. Ez dupla haszonnal járt. Egyrészt, az emberek így elfogadták a sokszor nyomorúságos életkörülményeiket, másrészt a túlélésért való állandó küzdelem meg is akadályozta az emberiséget abban, hogy komoly spirituális fejlődést érjen el, hiszen minden energia a betevő falat előteremtésére ment, nem pedig meditációra vagy önfejlesztésre. Persze mindig voltak olyan fehér hollók, akik dacolva az ilyen-olyan rendszerekkel, vállalták a kirekesztést, küszködést és hihetetlenül nehéz és rögös úton haladtak a céljuk felé, de a többség inkább belesimult az elvárás-rendszerbe, amit gondosan kiépítettek a társadalomban. 

Nincs értelme belemenni vallási és egyéb vitákba, mindenkinek megvan minderről a maga véleménye, bár azt gondolom, hogy az elmúlt hónapokban felszínre került információk azért árnyalják a képet, hogy milyen világban is élünk/éltünk és éltek a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink.

Ami lényeges az az, hogy végre leszámoljunk azzal a nagyon káros hittel, hogy gazdag ember nem lehet spirituális ember és az önismeret, vagy pláne a megvilágosodás csak aszkéta életmóddal érhető el. 

Ezek a gondolatok nagyon sok, a lelkünk mélyén észrevétlenül meghúzódó ítéletet fogalmaznak meg a pénzről és a gazdagságról. Sok spirituális ember esetében láttam, hogy lenézik, elítélik a pénzt és hogy azt állítják nekik nem is kell kocsi, vagy egy szép bögre vagy akármi más, mert az mind talmi luxus csak. Aztán olyat is láttam, hogy amikor úgy alakult az életük, csak megvették azt az autót, azt a design bögrét, mert nekik is jólesett a kényelem és jólesett ránézni egy szép tárgyra. És ezzel nincs is semmi baj. Senki nem lesz kevésbé spirituális azért, mert kényelmesen szeretne élni vagy vannak dolgok, amiket szeretne megvenni. Aki ezt állítja, annak hatalmas vakfoltja van a pénz területén és legyen bármilyen magas spirituális szinten más téren, ezen egészen biztosan komolyan dolgoznia kell. 

Képesnek kell lennünk végre annyira megismerni magunkat, hogy meg tudjuk különböztetni – szigorúan magunkban és nem másokban, mert az az ő feladatuk –, hogy lelkileg függünk-e a pénztől a szép tárgyaktól, a kényelemtől és bármi áron meg akarjuk-e szerezni őket vagy pedig egyszerűen élvezzük őket, energiát merítünk mondjuk egy gyönyörű festményre vagy akár egy különleges textilre nézve, de nem függ a boldogságunk ezeknek a meglététől. A pénztől való függés és a pénz, mint energia (hiszen minden az) használata dolgok és lehetőségek előteremtésére két nagyon különböző működésmód. Ennek a felismerésével és szigorú önvizsgálattal tudjuk átvágni a gordiuszi csomót. 

Szokták mondani, hogy a vonzás törvénye uralkodik az univerzumban, ami alatt mindenki mást és mást ért. Van aki naponta ismételgeti, hogy vékony vagy gazdag vagy előléptették és reméli, hogy így “be tudja vonzani” amit szeretne. Csakhogy az én tapasztalatom szerint ez egy kicsit másképpen működik. Azzal tudjuk bevonzani, amit szeretnénk, ha annak a dolognak megfelelő energiát bocsájtunk ki. Vagyis, ha valaki szeretne pénzt, hogy el tudja látni a családját, akkor fel kell emelnie az energiaszintjét arra a szintre, amilyen akkor lenne, ha már most el tudná látni a családját. A kesergés, a dühöngés, az önsajnálat azért nem segít, mert akkor olyan energiát bocsájtunk ki, ami ezeket az érzéseket vonzza be újra és újra. Ezeket az érzéseket pedig úgy tudja a legkönnyebben megteremteni az univerzum, ha meghosszabbítja a fennálló kellemetlen helyzetünket. Kétségtelen, hogy amikor az ember el van keseredve, nagyon nehéz megfegyelmezni az elmét és a megfelelő képeket, helyzeteket, érzéseket előhívni belőle, ami új energiát közvetít és meghozza a várva várt eredményt, de nem lehetetlen. 

Ha ezt megértjük, akkor már látjuk, hogy micsoda bűn az emberekbe azt plántálni kicsi gyerekkoruktól kezdve, hogy az igazi szeretet, az igazi spiritualitás és a pénz, a jólét kizárják egymást. Ugyanígy bűn a gyerekek és az emberek fejében is a pénzhez társítani mindenféle negatív dolgot. Hiszen az ember nem akar nagyképű lenni, nem akar hencegni, nem akar érzéketlen lenni, nem akar másokon átlépni, nem akar zsugori lenni, nem akar kapzsi lenni, mert ezek a tulajdonságok nem egy mély önismerettel és morállal rendelkező, spirituális ember ismérvei. És mindannyian szeretnénk jó és spirituális emberek lenni. Így inkább eltoljuk magunktól a pénzt, hogy bele ne essünk a szörnyű csapdákba, amiket magával hoz. Ha magunkba nézünk, nagyon sok a fentiekhez hasonló ítéletet fogunk találni a gazdagsággal és a spiritualitással kapcsolatban. Ezek miatt az ítéletek miatt pedig taszítani fogjuk a jólétet. 

Csakhogy pont az a helyzet, hogy amire a világnak igazán szüksége lenne, azok erős, önismerettel rendelkező, tisztességes, spirituálisan fejlett gazdag emberek. Hogy miért? Azért mert a mi világunk egyelőre pénz-alapon működik. Ha azoknak az embereknek, akik érdemben tudnának utat mutatni, akik szeretettel, tisztességgel tudnának értékeket és normákat felállítani nincsen pénzük, akkor a hatásuk mindig el fog törpülni a médiából, az oktatási rendszerből és még ezer felől felénk áradó sokszor üres és értéktelen ötletek, morálisnak nevezett kifacsart elvek és csodálatosnak beállított sekélyes életstílus mellett. És a társadalom ahhoz alkalmazkodik, amit lát, a gyerekek is abba nőnek bele. Szerintem ideje, hogy azok az emberek, akik értéket tudnak közvetíteni, akik segíteni tudnak és akarnak másokon, végre felismerjék és felszámolják magukban az ezernyi ítéletet, önértékelési zavart, vakfoltot, ami a pénzzel kapcsolatban bennük van és lehetőséget teremtsenek maguknak arra, hogy az eddiginél sokkal hangosabban, sokkal szélesebb körben, sokkal intenzívebben hallassák a hangjukat. A pénz segít, hogy végre kikerüljenek az emberek elé olyan művészeti alkotások, olyan ötletek, amiket eddig nem preferáltak azok, akiknél a pénz volt, hogy olyan emberek tudjanak műsorokat csinálni, akiknek valóban van előrevivő mondanivalójuk, hogy olyan szervezetek kapjanak támogatást, akik értékes munkát végeznek, hogy olyan gyógymódok, megoldások bukkanhassanak felszínre, amiknek eddig esélyük sem volt. Mert ha szolgálni akarjuk az emberiség és az egész világunk felemelkedését, akkor nem szabad hogy utunkat állják a saját magunk által felállított pénzügyi korlátaink! És miközben haladunk az utunkon ne felejtsük el, hogy az sem baj, ha megengedjük magunknak azt is hogy élvezzük a jólétet egy-egy finom vacsorával, egy-egy szép tárggyal, ugyanis azoknak, akik mindezt értik, az is a felelősségük, hogy utat mutassanak hogyan lehet átvágni a gordiuszi csomót a spiritualitás és a gazdagság között és hogyan lehet felelősséggel, egy jobb világot építve kezelni a gazdagságot.