Mit tegyünk, ha egy energiavámpír csapdájába kerültünk?

Ameddig nem sikerült megtalálnunk és feloldanunk azt a tapasztalatot, ami miatt hagyjuk, magunkat leszívni bizonyos helyzetekben, addig érdemes megfigyelnünk hogyan jelez a testünk, amikor energiavámpír karmai közé kerülünk. 

Én azt figyeltem meg magamon és a férjemen is, hogy viszonylag gyorsan lesznek testi tüneteink ilyen helyzetekben. Bár mindkettőnknek másképp jelez a teste, mára megtanultunk figyelni erre és ilyenkor amint lehet, valahogy véget vetünk a kontaktusnak.

Egy kicsit kérdezősködtem az ismerőseink között és ahogy feltettem a kérdést és felidézték a legutóbbi alkalmat, amikor energiavámpírral találkoztak, mindannyian emlékeztek valamilyen testi tünetre. 

A leggyakoribb érzetek és tünetek a következők: 

• fájni kezd a fej
• bemerevednek a tarkón lévő és a nyaki izmok
• fájni, görcsölni kezd a lapocka melletti izom
• szorongást érzünk a gyomrunkban
• dühösek leszünk
• úgy érezzük képtelenek vagyunk mozogni, elfordulni a másik embertől, teljesen szemben állunk vele, mint akit egy áldozati póznához kikötöztek 
• lemerevedünk egy pozícióban
• hevesebben dobog a szívünk
• fáradtság, álmosság érzet, ásítás
• a figyelmünk beszűkül, csak az energiavámpírt látjuk, érzékeljük, a környezetet nem igazán

Ha megtanuljuk észrevenni a fentiekhez hasonló tüneteket, érzeteket, akkor gyorsabban szabadulhatunk a helyzetből és több energiánk marad. 

Ha tehetjük, egyszerűen sétáljunk odébb, üljünk át egy másik asztalhoz, ha például az ösztöneinkre alapozó energia-leszívással próbálkozik valaki. 

Ha nem tudjuk kikerülni a helyzetet, mert mondjuk a főnökünkről vagy családtagunkról van szó, akkor is bevethetünk néhány praktikát.

1. Tanuljuk meg észrevenni, ha éppen leszívnak és tudatosítsuk, hogy most ez történik. Tudatosítsuk azt is, hogy mit érzünk ezzel kapcsolatban. Dühöt? Félelmet? Valami mást?
2. Ha észrevettük mit történik, akkor döntsük el tudatosan, hogy nem adunk több energiát kényszer hatására. Már az elhatározás is sokat segít majd. 
3. Húzzuk ki magunkat és vegyünk egy mély levegőt, majd fújjuk ki. A testhelyzet módosítása és a feszültség kiengedése megváltoztatja a két ember közötti dinamikát. 
4. Változtassunk testhelyzetet vagy legalább félig forduljunk el a másiktól. Ha lehet fonjuk össze a karunkat a mellkasunk előtt vagy takarjuk el a gyomrunkat valamivel (pl. laptoppal, a táskánkkal). Így egyrészt kimozdulunk a “póznához kötöttségből”, másrészt megzavarjuk a folyamatot. 
5. Vegyük vissza az irányítást a figyelmünk felett. Nézzünk körül, gyakran szakítsuk meg a szemkontaktust, koncentráljunk a külvilágra. Amint megszakad a hipnotizált figyelem, máris érezzük majd, hogy több az energiánk.
6. Próbáljunk meg kívülről tekinteni a helyzetre, mintha távolabb állnánk és kívülállóként látnánk magunkat és az egész helyzetet. Milyen testhelyzetben állunk? Hogyan tartjuk a karjainkat? Mekkora a távolság a két ember között?, stb. 
7. Amint lehet köszönjünk el.

Tudom, hogy a fentiek akár udvariatlannak tűnhetnek és mi sem alkalmazzuk ezeket a módszereket normális kontaktusok esetében. Az, hogy az ember ad másoknak energiát, teljesen rendben van, normális és a mély, szeretetteljes emberi kapcsolatok alapja. Amikor viszont valaki kényszerít minket valamilyen módon arra, – akár az udvariasságunkkal csapdába csalva –, hogy számolatlanul adjuk neki az energiánkat, az a tisztelet hiánya és a határaink átlépése. Ez pedig feljogosít minket arra, hogy ha nem is nagyon, de azért akár kicsit udvariatlanul is kilépjünk a helyzetből. A fent leírt stratégiák sokat segítettek nekünk és másoknak is, de a végső megoldás az lehet, hogy megfigyeljük mi a közös az ilyen helyzetekben és feloldjuk az energiaadási-kényszer okát. Az első lépés mindenképpen az, hogy megtanuljunk figyelni magunkra és észrevenni mi történik velünk. Arról, hogy hogyan tölthetjük fel a lemerített energiatartalékainkat itt olvashattok.