Minek higgyünk, az érzéseinknek vagy a fülünknek?

Sok esetben előfordul, hogy valakinek a kommunikációja ellentmondásos. Lehet, hogy szavakkal gratulál, kezet fog velünk, de az energiák szintjén azt érezzük, hogy utál vagy a legszívesebben megfojtana egy kanál vízben. Lehet, hogy valaki azt mondja, nagyon szeret minket, de valahogy üresnek hangzanak a szavai, mert nem a szeretet energiáját érezzük belőlük. Aki érzett már hasonló helyzetekben zavarodottságot, annak nagyon jó hírem van! Hatalmas lépést tett annak érdekében, hogy tisztábbá, őszintébbé tegye a saját életét és kikeveredjen a pókhálóként köré fonódó hazugsághalmazból. 

Kétségtelenül fájdalmas felismerni azt, hogy akit a legjobb barátunknak tartottunk, mégsem örül a sikerünknek annyira, mint ahogy azelőtt gondoltuk, mielőtt képesek voltunk megkülönböztetni az energetikai szinten zajló kommunikációt az elhangzott szavaktól. Sajnos az is előfordul, hogy akár a legközelebbi családtagjaink örülnek a bukásunknak. Ám bármennyire nehéz is ránézni erre, bármennyire keserves is elismerni amit érzünk, egészen biztosan hozzájárul ahhoz, hogy önazonosabb életet élhessünk és őszintébb kapcsolataink lehessenek.

Arra figyelnünk kell azonban, hogy amikor őszintén elemezzük az egy-egy kapcsolathoz fűződő érzéseinket, ne ítélkezzünk túl gyorsan. Egyikünk sem szent, mindannyiunknak vannak olyan pontjai, amiknek a megnyomása a rosszabbik énünket hozza elő bennünk. Ha például egy barátnőnknek nem sikerül teherbe esnie, mi pedig bejelentjük, hogy gyermeket várunk, biztosan lesznek benne keserű érzések, akár még düh is ellenünk. Ezeket, még ha igyekszik is eltitkolni előlünk, érezni fogjuk, ha már kinyílt a szívünk az energiák érzékelésére. Ettől még nem kell megszakítanunk ezt a kapcsolatot. Csak akkor kell lépnünk, ha azt érezzük, hogy minden örömhírre düh, féltékenység, irigység árad felénk energetikai szinten, még akkor is, ha a szavak mást mondanak. Ugyanis, ha ez a helyzet, akkor be fog indulni egy olyan folyamat, ami igencsak távol visz minket attól, hogy önazonosak legyünk abban a kapcsolatban. El fogjuk titkolni azokat a dolgokat, helyzeteket, eseményeket, amik tapasztalataink szerint kiváltják a másikból a rossz érzéseket vagy pedig jelentéktelennek állítjuk be a sikereinket, az eredményeinket, hogy ne bántsuk meg a másikat. Ez pedig hosszú távon egy olyan életbe kényszerít bennünket, ahol nincsenek jó hírek, nincs igazi, felhőtlen öröm, csak problémák, kudarcok, rossz hírek. Ezzel pedig az a baj, hogy minél közelebbi egy ilyen kapcsolat, annál több időt kell azzal töltenünk, hogy a negatív dolgokra koncentrálunk és ezzel mi magunk programozzuk át a saját agyunkat az eredményeink degradálására és a problémákra való fókuszálásra. Pár év, de akár pár hónap alatt pedig teljesen megváltozunk. Keserűbbek, borúlátóbbak leszünk és lényegesen kevesebb önbizalommal rendelkezünk majd. 

Az időnk és a figyelmünk az, amiből a legkevesebb adatik meg az életünkben, ezért fontos, hogy jól gazdálkodjunk velük. Nem is tudjuk elképzelni, hogy mennyit jelent a figyelmünk és az időnk! Valóban teremtünk velük. Amire valóban időt szánunk, amire igazán odafigyelünk, abból teremtünk többet és többet az életünkben. Látjuk már, hogy mennyire mérgezőek azok a kapcsolatok, ahol el kell titkolnunk a különleges képességeinket, a sikereinket, a bőséget vagy bármi más pozitív dolgot

Ha úgy nézünk erre a dologra, hogy értékes, ráadásul szűkös erőforrásokat pazarolunk arra, hogy keservessé tegyük az életünket azáltal, hogy megpróbáljuk elkerülni a negatív érzések kiváltását egy másik emberből, akkor máris más a perspektíva, ugye? Így már látjuk, hogy döntést hozunk minden kontaktus előtt, ráadásul olyan döntést, amelynek nagyon káros következményei vannak ránk és az életünkre nézve. És itt jön a kellemetlen része a dolognak. Ugyanis ez az a pont, ahol két választásunk van:

1. Felelősséget vállalunk az életünkért és magunkat, a jól létünket, a lelki egészségünket, az önazonosságunkat tesszük első helyre és lecsökkentjük a másikkal töltött időt vagy akár meg is szakítjuk a mérgező kapcsolatot.
2. Nem vállalunk felelősséget, nem állunk ki magunkért, továbbra is a negatívra koncentrálunk és áldozatként nézzük, ahogy az életünk és a céljaink elmennek mellettünk.

Ez már mindenkinek a saját döntése, de fontos tisztában lennünk azzal, hogy miről is döntünk valójában. 

Amennyiben kiállunk magunkért, megtörténhet, hogy elég fontosak vagyunk a másiknak ahhoz, hogy hajlandó legyen meghallgatni mi a problémánk és változzon. Ez a szerencsésebb eset. Lesz azonban olyan is, aki a családban játszott szerepünkből nem akar majd kiengedni, neki mindig mi leszünk a kicsi, sikertelen, béna, stb. családtag. Lesznek olyan barátok, akik elhagynak minket és lesznek olyanok, akik beleteszik az energiát abba, hogy újra megismerjenek minket és ránézzenek a sikereinkkel, képességeinkkel kapcsolatos valódi érzéseikre. 

Kívánom mindenkinek, hogy minél több legyen azokból a kapcsolatokból, amik pozitív irányba változnak és így nem kényszerítenek minket arra, hogy megszakítsuk őket és kívánom, hogy mindannyian legyünk annyira bölcsek, hogy őszintén ránézzünk a saját rossz érzéseikre, amikor egy-egy szerettünk jó hírt oszt meg velünk az életével kapcsolatban! Ezek a változások ugyanis, ha képesek vagyunk rájuk, nemcsak a másiknak jók, hanem nekünk is. Segítenek megismerni önmagunkat, segítenek megérteni és feldolgozni a problémáink, félelmeink, komplexusaink okait és segítenek abban, hogy mi is a jó irányba tudjuk terelni a saját életünket.