A mai individualizált, versenyszellemű világban gyakori a perfekcionizmus és a teljesítménykényszer idealizálása. Ha nem is mondják ki nyíltan a munkahelyünkön vagy sok családban, az ideális munkavállaló, az ideális anya, az ideális apa, férj, feleség, gyerek, szülői munkaközösség-tag az, aki képes és hajlandó hosszú távon erején felül teljesíteni és háttérbe szorítani a saját igényeit. Legyen szó akár munkáról, gyereknevelésről, rendrakásról, iskolai programokról, betegápolásról, gyakran úgy érezhetjük, hogy a világ egyre többet és többet vár tőlünk, mi rohanunk, erőlködünk és mégis folyamatosan kevésnek, gyatrának tartjuk a teljesítményünket.
Az emiatt érzett bűntudat, szégyen pedig komolyan meg tudja keseríteni az életünket és arra kényszerít minket, hogy egy perc pihenőt se engedjünk magunknak a szigorú napirendben. Ez egyenes út a kiégéshez, akár a depresszióhoz is.
Olyan ez, mintha sprintelve futnánk maratont. Mindenki tudja, hogy a hosszútávfutók nem futják 10 másodperc alatt a 100 métereket 42 kilóméteren keresztül. Őrültség lenne. Ám hiába tudjuk ezt az eszünkkel, gyakran mégis mindent megteszünk, hogy az életben sprintelve fussuk végig a saját maratonunkat.
A kíméletlen teljesítménykényszernek sokféle oka lehet. Az egyik gyakori gyökere az, amikor a pszihénk úgy érzi, hogy túlzottan drágán kaptuk az életünket. Vagyis ahhoz, hogy megérdemeljük az életet, nem elég, ha átlagos életet élünk, átlagos teljesítményt nyújtunk, különlegesnek, sőt tökéletesnek kell lennünk, másoknál sokkal jobban kell teljesítenünk.
Mikor érezhetjük azt, hogy túl drágán kaptuk az életet?
Annak, hogy úgy érezzük, túl drágán kaptuk az életet, a fentieken kívül lehetnek más okai is, de az itt felsoroltak a leggyakoribbak.
Ha ilyen okokból alakul ki bennünk túlzott teljesítménykényszer, akkor kicsi az esélye, hogy csak a józan eszünkre hallgatva le tudunk állni és meg tudjuk változtatni a hozzáállásunkat. Ugyanis a leállás, a teljesítmény csökkentése olyan belső feszültséget okoz, amit hosszú távon nem tudunk elviselni, így pár hét alatt visszatérünk a régi mintánkhoz. Az önismereti munka sokat tud segíteni abban, hogy el tudjuk fogadni a fogantatásunk, születésünk, gyermekkorunk körülményeit, megbékéljünk velük és ráébredjünk, hogy átlagos élettel, átlagos teljesítménnyel is értékesek vagyunk és rendben vagyunk.
Nincs mostanában közelgő esemény.
Az Úton önmagunkhoz szekcióban olyan cikkeket, tartalmakat találsz, amelyek reményeim szerint, segítenek az önismereti munkában, a belső blokkok feloldásában és új megértéseket, új megvilágítást hoznak egy-egy problémával, élethelyzettel kapcsolatban. Írok még családállításról és Theta-floatingról, de hamarosan megtalálhatóak lesznek itt a könyveim is.
Az élet szeretete szekcióban cikkeket, novellákat, fotókat találsz olyan témákról, olyan dolgokról, amelyeket különösen szeretünk, amelyek lenyűgöznek bennünket és amelyek miatt annyira szeretjük az életet. Úgy gondolom, hogy az önismeret nagyon fontos, ám ha közben elfelejtjük élvezni az időt, amely megadatott, akkor nem sokat ér az egész. Remélem, sikerül ezeken az írásokon, képeken keresztül bepillantást adnunk a mi világunkba és még egy borongósabb napon is mosolyt csalni a kedves olvasó arcára!
Kellemes olvasást!
