A karácsonyi csillag meséje

Az égen lebegett egy fényes csillag. Kisebb volt, mint a társai. Vidám csillag volt és nagyon, de nagyon kíváncsi. A legjobban a Föld vonzotta a bolygók közül. Szerette nézni a nyüzsgést, ahogy az emberek fontoskodva rohannak, ahogy a gyerekek játszanak, a kutyák kergetőznek. Még akkor is szerette a Földet, amikor szomorú dolgokat látott, árvizeket, háborúkat, veszekedést. Az emberek közel álltak a szívéhez, bár maga sem tudta, hogy miért. Amikor csak tehette közelebb húzódott a Földhöz, hogy jobban lássa, mi történik ott. Az évnek ezt a részét különösen kedvelte. Az emberek karácsonynak hívták és a Kiscsillag már megfigyelte az elmúlt évszázadok alatt, hogy már hetekkel az ünnep előtt elkezdenek készülődni. Mindenféle díszeket, lámpákat, izzókat és gyertyákat gyújtanak időről-időre valami fura logika alapján, amiről a Kiscsillagnak fogalma sem volt. Elbűvölték ezek az esti fények, évről-évre várta őket, hogy végre felbukkanjanak. 

A Kiscsillag most is, ahogy minden évben ilyenkor, olyan közel repült a Földhöz, amilyen közel csak tudott és onnan nézte a készülődést. Annyira belemerült a látványba, hogy észre sem vette, ahogy egy nagyobb csillag mellérepült. 

– Már megfigyeltem, hogy mindig őket nézed – bökött hegyes fejével az emberek felé a Nagycsillag.  

– Igen. Nagyon érdekesek – válaszolta óvatosan a kicsi. 

– Miért nem mész le hozzájuk és nézed meg őket közelebbről? – kérdezte a Nagycsillag.

– Megtehetem? – kérdezte a kicsi. 

– Persze – válaszolta a Nagycsillag, azután elrepült. 

A Kiscsillag szíve a torkában dobogott izgalmában. Sosem gondolta volna, hogy egyszer testközelből megnézheti az embereket. 

Lassan, lassan elindult a Föld felé. Nem is tudta, hogy hová szálljon le, aztán egyszer csak elkezdte valami vonzani egy irányba, hát arra repült. Látott városokat, látott falvakat, házakat, családokat, lovakat, kutyákat, végül megérkezett egy ház elé. A házban éppen vacsoráztak. Az édesanya tálalta a gőzölgő levest, a két gyerek izgatottan várta, hogy végre nekieshessen az ételnek. A Kiscsillagnak – bár sosem evett – mégis összefutott a nyál a szájában. Kíváncsi volt a leves ízére.  

A kislány, aki ötéves lehetett, izgatottan mesélt az édesapjának, a hétéves forma kisfiú pedig gunyorosan figyelte a húgát. A Kiscsillag elmosolyodott a jeleneten. Szeretett volna ő is az asztal mellett ülni a családdal, de mégsem állíthatott be csak úgy. Egy darabig még figyelte a családot, aztán továbbment az utcán. A fényét letompította, így nem figyelt fel rá senki sem. Az egyik kapualjban egy ember aludt. A Kiscsillag nem értette, hogy miért nem megy haza. Hideg volt már. A férfi magára húzott egy kopott, foltos paplant és egy szakadt kabátot. A Kiscsillag nem akarta zavarni, ezért továbbment. 

A következő házből kiabálást hallott. Egy ötvenes férfi és egy valamivel fiatalabb nő vitatkozott valamin. A nő szemében könnyek csillogtak, a férfi pedig megtörten igyekezett ezredszerre is elmondani az igazát. A Kiscsillag látta, hogy a nő bezárt és a férfinak esélye sincs megértetni vele, amit szeretne. Elszomorodott. 

Ahogy ment tovább a hideg utcán felnézett az égre. A csillagok távolian ragyogtak. Elment mellette egy autó, azután egy másik. Figyelnie kellett, hogy ne lépjen le a járdáról. Nem értette a szabályokat, de azt látta, hogy a gyalogosok nem mennek az utca középső részére, ezért ő is a házfalak mellett gyalogolt inkább.

Amikor elért a következő épületig, zene hangjait hallotta. Egy kisfiú gyakorolt valami furcsa kinézetű, andalító hangú hangszeren. Az egyik kezében egy hosszú pálcát tartott, a másik kezével pedig egy szép ívú, fényes felületű valamit támaszott meg az álla alatt. A Kiscsillag megállt az ablak alatt és elbűvölve nézte, ahogy a fiú a pálcát huzogatta az álla alá támaszott hangszeren. Ahogy ott állt látta, hogy odalép a fiúhoz egy férfi és a kezét ütemesen mozgatva mutatja a helyes ütemet. A Kiscsillag percekig állt ott, amíg a fiú be nem fejezte a játékot. Amikor az utolsó hang is elhalt, a férfi elmosolyodott és megdícsérte a fiút. A Kiscsillag látta, ahogy a kisfiú szeme felragyog a dícsérettől. Melegség öntötte el a szívét. 

Az útja ezután egy nagy épület mellett vitt, amelynek ablakaiból mintha csak úgy ömlött volna ki a szomorúság. A Kiscsillag közelebb ment az épülethez és benézett az egyik ablakon. Bent egy nagy termet látott, tizen fekhettek ott fehér, rácsos végű ágyakon. Az egyik ágyon egy igazán öreg néni feküdt. Az arca beesett volt, alig pár szál fehér haja szétterült a párnán. A néni mellett ott kuporgott egy huszonéves lány. A szemeiben szeretetet és szomorúságot látott. Egy zöld inges ápoló lépett oda a lányhoz a kezében egy tálcával és megérintette a vállát. A lány átvette tőle a vacsorát, bár biztos volt benne, hogy a nagymamája nerm fogja tudni megenni. A Kiscsillag szíve összefacsarodott. Érezte, hogy a néni nemsokára feljön hozzájuk az égbe. 

A Kiscsillag továbbgyalogolt. Most először érezte a hideget. A tagjai fázni kezdtek. Eleredt a hó. A legtöbb ablakban már meggyújtották a gyertyákat, lámpákat. 

A Kiscsillag szomorúan ballagott tovább. Elment egy másik ablak alatt, ahol egy kisgyerek keservesen sírt szigorú anyja előtt, majd egy másik alatt, ahol egy szerelmespár éppen szeretkezett. A Kiscsillag elpirult egy pillanatra, aztán egy újabb ablakon lesett be, ahol egy öreg bácsi éppen meleg pokrócot terített idős felesége vállára. A következő ablakon benézve látta, hogy egy magányos férfi egy pohár bort tölt magának és leül egy kéken villódzó doboz elé. Ahogy gyalogolt egyre több és több képet látott. Elámult, hogy milyen sokszínű az élet a Földön. Látott szomorúságot, csendes boldogságot, szeretetet, szenvedélyt, magányt és hűséget, nevetést és sírást. Az egyik ablakban látta, ahogy elkezdődik egy élet, a másikban azt, ahogy véget ér. 

Vegyes érzésekkel, némán tért vissza az égre. Amikor távolról nézte a Földet, még a rossz dolgok sem tűntek annyira vészesnek, de amikor ott volt és testközelből látta a bánatot, a magányt, a veszekedést, a betegséget, a halált, az ijesztő volt. 

A következő hetekben visszahúzódott kissé, távolabb repült a Földtől. Időre volt szüksége, hogy feldolgozza a sok-sok élményt, ami a Földön érte. 

Pár hét után aztán mégis azon kapta magát, hogy megint a Földet figyeli. Az érzelmi hullámvasút, amin odalent száguldott, valamiért hiányzott neki. Közelebb húzódott a Földhöz és újra elkezdte figyelni az embereket. Azon gondolkozott, hogy talán megint ellátogathatna oda. Ahogy belemerült a földi életbe, megint nem vette észre, hogy a Nagycsillag mellérepült. 

– Hogy tetszett a Föld? – kérdezte. 

– Nem tudom – válaszolta őszintén a Kiscsillag. 

– Láttál jó és láttál rossz dolgokat, igaz? – kérdezte a Nagycsillag megértő mosollyal. 

– Igen, és nem tudom eldönteni, hogy akkor most milyen is valójában – válaszolta a Kiscsillag. 

– Se nem jó, se nem rossz. Egyszerűen csak élet – mosolyodott el a Nagycsillag. 

A Kiscsillag csak nézte a Földet és közben igyekezett megérteni, amit hallott. 

– Ahhoz, hogy igazán megértsd, nem elég egy-egy estét eltöltened ott. 

A Kiscsillag értetlenül nézett a Nagycsillagra. 

– Mindannyian megjártuk már a Földet – mutatott a Nagycsillag a többi csillagra maga köré. – Megéltük az életet és nem bántuk meg, akármilyen is volt. Most eljött a te időd – mosolygott rá a Kiscsillagra.  

A Kiscsillag rémülten nézett a Nagycsillagra. 

– Le kell mennem oda? – kérdezte. 

A Nagycsillag csak bólintott. A Kiscsillag érezte, ahogy valami láthatatlan erő elkezdi húzni a Föld felé. A Nagycsillag búcsúzóul még utánaszólt:

– Akármilyen is lesz az életed, sose felejtsd el, hogy honnan jöttél! 

Ahogy egyre gyorsabban repült a Föld felé már nem látta a Nagycsillagot, csak hallotta az utolsó szavait. A Kiscsillag éppen karácsony napján született meg. Az első emléke az volt, ahogy az édesanyja a karján sétál vele a kórház feldíszített karácsonyfája felé és megmutatja neki a csillogó díszeket.

Ha tetszett a novella, olvass bele regényeimbe, A JátékmesterbeA nő, aki jobban szerette a kutyáját, mint az embereket-be vagy a nemrég megjelent A Tükörkészítőbe is! Nem fognak csalódást okozni! Ha szeretnéd megvenni a könyveket, a nagy könyvesboltokban megtalálod őket!