Interjú Madeleine Davis-szel

Madeleine Davis-szel, Laura Peterson hűséges alkalmazottjával, vasárnap találkozom a főtéri piacon. Éppen szalámit, kenyeret és gyümölcsöket vásárol a vendégeknek a reggelihez. Az erős, középkorú asszonyság tekintélyt parancsolóan vonul a standok között. Úgy tűnik mindenki ismeri és tart is tőle.   

Czirják Eszter: Jó napot, Mrs. Davis!

Madeleine Davis: Jó napot!

C.E.: Ön a Laura Panzióban dolgozik, ugye? 

M.D.: Igen, már négy éve. 

C.E.: Akkor sok vendéggel, átutazóval találkozott már, ugye? 

M.D.: Igen. 

C.E.: Mikor találkozott először R. J. Scottal, azaz Bert McAllisterrel? 

M.D.: Tavalyelőtt szeptemberben. 

C.E.: Mi volt a véleménye róla? 

M.D.: Már első pillantásra elég furcsának tűnt. Két ósdi bőrönddel érkezett. Tudja, azokkal a fajtákkal, amiket szíjjal kötnek át és nem lehet őket gurítani. Látszólag könnyedén cipelte őket, de amikor fel akartam emelni az egyiket, hogy segítsek felvinni az emeletre, meg sem tudtam mozdítani. Pedig igen jó erőben vagyok. Tudja én gondozom a zöldségeskertet, én főzök és takarítok a panzióban. Soha egyetlen csomag sem fogott még ki rajtam. 

C.E.: Mit gondol mi lehetett azokban a bőröndökben? 

M.D.: Fogalmam sincs, de mintha kövek lettek volna. 

C.E.: Később sem látta, hogy mi van bennük? 

M.D.: Nem! Hogy képzeli! Nem szoktunk belenézni a vendégek csomagjába. 

C.E.: Nem. Természetesen ez fel sem merült bennem. Csak arra gondoltam, hogy Mr. McAllister esetleg pont akkor nyitotta ki a bőröndöt, amikor épp ott volt a szobában. 

M.D.: Hát…egyszer talán volt ilyen, de akkor nem volt a bőröndben semmi. Üres volt. 

C.E.: Értem. Milyen vendég volt Mr. McAllister? 

M.D.: Furcsa, visszahúzódó. Nemigen akart beszélgetni senkivel. Nem sok időt töltött a panzióban és szinte sohasem jött le a szobájából, csak akkor, ha Laura (Laura Peterson, a szerk.), a panzió tulajdonosa is ott volt. 

C.E.: Ha jól tudom, Mr. McAllister és Ms. Peterson barátok lettek, ugye? 

M.D.: Megtiltották, hogy erről beszéljek. 

C.E.: Semmi probléma. Akkor meséljen nekem arról, hogy milyen a viszony Mr. McAllister és Ms. Peterson lánya, Emily között?

M.D.: Hát, Emily már az első perctől kezdve nagyon kedvelte Mr. McAllistert. Emily nagyon szeret Scrabbleözni, Mr. McAllister pedig író. Gondolom, a betűk hozták össze őket. 

C.E.: A betűk vagy a bőröndök?

M.D.: Emily-t is nagyon érdekelték a bőröndök attól kezdve, hogy meglátta, nem tudom felemelni őket. Nem tudom, hogy neki sikerült-e kihúznia valamit Mr. McAllisterből a bőröndökkel kapcsolatban. Minden esetre, amióta a kislány kórházban volt, nagyon titkolnak valamit. 

C.E.: Megkérdezem majd tőle is. Mit gondol mi a közös Ms. Petersonban és Mr. McAllisterben? 

M.D.: Fogalmam sincs. Őszintén szólva én is csodálkozom rajta, hogy ilyen gyorsan jóban lettek. Laura ennél sokkal, de sokkal óvatosabb volt régebben. Tudja, már megjárta egyszer…Jaj, erről sem beszélhetek. Én még most is óvatos vagyok Mr. McAllisterrel. Biztos vagyok benne, hogy titkol valamit! Jó az emberismeretem.

C.E.: Még egy utolsó kérdésem van: hogy megy mostanában a panzió? 

M.D.: Most, hogy játszóházat alakítottunk ki a kerti lakból, hatalmas lett a forgalom. Mindenki várja, hogy megjelenjenek ott Mr. McAllister új könyvének a hősei, de sajnos, erről sem mondhatok többet. Megígértem Laurának. 

C.E.: Köszönöm szépen az interjút! Amint megjelent az új könyv, biztosan meglátogatom még önöket! Hátha addigra több minden kiderül a titokzatos bőröndökről is!

M.D.: Nem hiszem. A bőröndök már régen eltűntek. Viszlát!

Ha érdekel, miért nem kedveli Madeleine Bertet és hogy mi a bőröndök titka, olvass bele a regénybe vagy rendeld meg a könyvet!