Interjú Emily Petersonnal

A kilencedik évében járó Emilyvel a panzió könyvtárában találkozom egy teára. Édesanyja is velünk tart, bár a cserfes és talpraesett kislánynak, úgy tűnik nincsen szüksége felnőtt felügyeletre. Emily zöld teát iszik és egy muffint falatozik miközben megmutatja nekem az előre odakészített Scrabble táblát, amin Bert McAllisterrel, írói álnevén R.J. Scottal játszik. 

Czirják Eszter: Látom, nagyon szeretsz Scrabble-t játszani…

Emily: Igen. Most is éppen három partit játszom egyszerre. Egyet anyuval, egyet Berttel és egyet Madeleine-nel. 

C.E.: Nahát. És mindegyiket te fogod megnyerni? 

E.P.: Igen, azt tervezem. 

C.E.: Ki a legnehezebb ellenfél? 

E.P.: Bert. Utána anyu következik és azután Madeleine. Neki nincs annyi türelme sokáig gondolkodni a hosszú szavakon, rendszerint a lehető legkönnyebbet rakja ki. Amúgy Berttől kaptam egy hosszú listát olyan ritkán használt szavakkal, amelyek nagyon sok pontot érnek. Már többször megnyertem a játékot a lista segítségével. 

Emily pajkosan mosolyog, ahogy Laura is a háttérben a lánya lelkesedését látva.

C.E.: Mikor kezdtél Scrabble-t játszani? 

E.P.: Azt hiszem, öt éves lehettem. Addigra megtanultam olvasni és mindig is lenyűgöztek a szavak. 

C.E.: Mit szóltál, amikor kiderült Bertről, hogy író? 

E.P.: Nagyon örültem neki, főleg, hogy írt nekem egy egész mesekönyvet Happyről, a kiselefántról. Az enyém az első és eredeti Happys mesekönyv és van egy Happy plüssfigurám is. Akkor kaptam, amikor kórházban voltam. Megmutassam? 

Bólintok és Emily elővesz egy csinos, rövidnadrágos, svájcisapkás plüss elefántot. 

C.E. : Nagyon különleges figura. Szerinted mi indította Bertet arra, hogy megint írni kezdjen? 

E.P.: Nem tudom. Talán az alpakák miatt kezdett állatokról írni. 

C.E.: Alpakák?

E.P.: Igen, az alpakák, amiket mutattam neki. A nagymamáméknál egy egész csorda van. Hihetetlenül finom puha és meleg takarókat, pulóvereket, sapkákat meg sálakat készítenek a gyapjukból. Mindig, amikor ott vagyok, csinálok róluk több száz képet. Bert már mindegyiküknek tudja a nevét. 

Elmosolyodom. Ez a kislány annyira tele van élettel, hogy egyszerűen nem lehet rosszkedvű mellette az ember.

C.E.: Emily, tudsz valamit a bőröndökről? Mitől olyan különlegesek? 

Az eddig nyitott, cserfes kislány hirtelen zárkózott lesz. Keresztbe teszi a lábát és gyanakodva vizsgálja az arcom. 

E.P.: Semmit sem tudok róluk. Kicsit furák voltak és olyan öreg-szaguk is volt, de én sosem nyitottam ki őket. 

Ezúttal érzem a hangján és látom az arcán, hogy nem mond igazat. Várok. 

E.P.: Szerintem, ezt inkább Berttől kellene megkérdeznie. 

C.E.: Tőle is meg fogom. Madeleine mondta, úgy érzi, te tudhatsz róluk valamit…

E.P.: Bert az egyik bőröndben hozta be nekem Happyt a kórházba. Mást nem tudok. 

C.E.: Köszönöm, hogy beszélgettél velem, Emily! Igazán érdekes volt. Sok szerencsét a szimultán Scrabble partikhoz!

A kislány ezután felhörpintette a teáját, felkapta Happyt és kiszaladt a recepcióra. Miután elköszöntem az édesanyjától, Laura kikísért a bejárathoz. A panzióban elkezdődött a készülődés az esti meccsnézésre. 

Ha érdekel, miért kezdett Bert annyi év kihagyás után újra írni és hogy mi a bőröndök titka, olvass bele a regénybe vagy rendeld meg a könyvet!