Interjú Laura Petersonnal

Laura Petersonnal a Laura panzió könyvtárszobájában beszélgetek. Laura teljesen elveszik a két hatalmas fülesfotel egyikében. A kezében jázminos zöld tea gőzölög egy csinos porceláncsészében. Természetes vörös haja élénken ragyog a fotel támlájának bézs háttere előtt. 

Czirják Eszter: Jó napot, Laura!

Laura Peterson: Jó napot!

C.E.: Ha jól tudom, akkor fogalma sem volt, hogy R. J. Scott szállt meg önnél Bert McAllister személyében, ugye? 

L.P.: Nem. Bert nagyon szerény ember, én pedig nem szoktam kutakodni a kedvenc íróim, zenészeim magánéletében, így nem tudtam az igazi nevét. De a könyveit már a kezdetektől fogva nagy élvezettel olvastam.

C.E.: Szóval nem olvas bulvár magazinokat? 

L.P.: Nem. Őszintén szólva sem időm, sem türelmem. Az életem sokkal izgalmasabb mások életének felfújt részleteinél. 

C.E.: Nem nagyon szereti az újságírókat, ugye?

L.P.: Hát, bevallom nem. 

C.E.: Mégis beleegyezett, hogy velem beszéljen. 

L.P.: Bert mondta, hogy ismeri önt és hogy nem szokta elferdíteni, amit a riportalanyai mondanak egy jó kis szaftos sztori érdekében. Bert szerint elkerülhetetlen, hogy néhány hír megjelenjen a sajtóban az életének elmúlt néhány évéről, az új könyve megjelenése miatt, de jobb, ha csak olyanoknak nyilatkozunk, akik nem csúsztatnak. 

C.E.: Örülök, hogy Bert így gondolja. Nos, mikor ismerte meg R.J. Scott-ot? 

L.P.: Másfél éve, amikor szobát foglalt a panzióban. 

C.E.: Milyen vendég volt? 

L.P.: Eleinte kissé mogorva, de később jobban megnyílt. Nem szerette a focit, ezért amikor meccs volt, messziről elkerülte a közös helyiségeket. Mivel egy este láttam rajta, hogy nem akar csatlakozni a többiekhez, de a szobájában sincsen kedve üldögélni, meghívtam egy teára ide, a könyvtárba. 

C.E.: Furcsa, hogy egy panzióban van könyvtárszoba. Általában inkább bárt alakítanak ki, mert abból több bevétel jön. 

L.P.: Igen, de én nagyon szeretem a könyveket. Ezt a nagynénémtől örököltem, aki gondoskodott rólam, amikor kicsi voltam. Ezek még az ő foteljei. Sokat üldögéltünk itt. Amikor egészen kicsi voltam még meséket olvasott nekem, később pedig itt olvastunk csendben egymás mellett. 

C.E.: Mi történt a szüleivel? Miért nem ők nevelték? 

L.P.: Az apámat nem ismertem, az édesanyám pedig Amerikában kezdte újra az életét. Engem itthagyott a nagynénémre. 

C.E.: Nem hiányoztak a szülei? 

L.P.: Apám hiányába belenőttem. Sosem volt itt, tehát nem tudom milyen, amikor az embernek van apja, csak a lányomon látom ezt valamelyest. Az anyám hiányához is hozzászoktam egy idő után, a nagynéném fantasztikus ember volt és mindent megtett, hogy pótolja őt. Így alakult az életem és én ezt elfogadtam. 

C.E.: Tartja még a kapcsolatot az édesanyjával? 

L.P.: Karácsonykor fel szoktuk hívni egymást. 

C.E.: Milyen a kapcsolata R.J. Scottal? Egyáltalán hogyan tudta meg, hogy ki is Bert McAllister valójában? 

L.P.: Ő maga mondta el nekem egy beszélgetésünk alkalmával. Bert csendes, de őszinte ember. 

C.E.: Elmondta azt is, hogy miért hagyta abba az írást? 

L.P.: Igen, abban a beszélgetésben erre is kitért. 

C.E.: Azóta is sokat beszégetnek? 

L.P.: Igen, jóban vagyunk. 

C.E.: Több is van önök között ennél? 

L.P.: Megállapodtunk, hogy a Berttel való kapcsolatom természetéről nem beszélünk, igaz? 

C.E.: Rendben. Mit gondol a titokzatos bőröndökről, amelyekkel Bert utazott? Megvannak még?

L.P.: Nagyon régen nem láttam már a bőröndöket. Érdekes, antik darabok voltak. Nekem nagyon tetszettek, de amikor Bert visszatért Ascotból, már nem voltak nála. Nem tudom, hová tűnhettek. 

C.E.: Úgy tudom, hogy a kislánya tudja a különleges bőröndök titkát.

Laura felnevetett.

L.P.: Nem tudom van-e egyáltalán bármilyen titok. Emmy szereti fontosnak és nagyon tájékozottnak mutatni magát. Ne dőljön be neki!

C.E.: Akkor ezek szerint nincsen semmi titok vagy varázslat? 

L.P.: Ami engem illet, én nem tudok róla. 

Ekkor Madeleine lép be a helyiségbe. Laurát hívja, mert egy pár szeretné megbeszélni vele, hogy milyen feltételekkel tarthatnák a panzióban az esküvőjüket. 

C.E.: Ezek szerint esküvőket is szerveznek? 

L.P.: Igen, az utóbbi időben egyre többen keresnek meg ezzel. Elnézést, most mennem kell!

Laura elindul kifelé, de én még utána szólok: 

C.E.: A sajátját is itt tartja majd?

L.P.: Úgy látom, többet tud, mint én magam. Viszlát! – zárja le a beszélgetést határozottan és kisiet a recepcióhoz. 

Ha érdekel, hogyan alakul Bert és Laura kapcsolata, olvass bele a regénybe vagy rendeld meg a könyvet!