Igazán mély párkapcsolat vagy menekülés a lelkünkben élő Balrogok elől?

A legtöbben emlékszünk a Gyűrűk Urából Mória bányáira, ahol a főhősök – félszerzetek, egy tünde, két ember, egy törp és egy mágus – megpróbálnak feltűnés nélkül átkelni, de ez az egyik kíváncsi és meglehetősen kétbalkezes hobbit miatt nem sikerül. Pippin ügyetlensége miatt lezuhan egy nehéz lánc a mélybe és hatalmas csörömpölésével felzavar egy félelmetes ellenséget, a Balrogot. A több emelet magas, lángoló szörnyetegtől menekül mindenki, aki csak tud, de Gandalf végül szembeszáll vele. Ez – legalábbis akkor még azt gondoljuk – az életébe kerül. Csak később derül ki, hogy a mágus, a Balroggal való küzdelem során, jelentős transzformáción megy keresztül, amelynek hatására a képességei minden addiginál erősebbek lesznek. 

Amikor ezeket a jeleneteket olvassuk vagy látjuk, nem gondolunk bele, hogy pontosan azt a folyamatot, módszert írják le, ahogyan mi magunk is – jobb esetben – egyre bölcsebbé válunk a küzdelmeink hatására.  

Az igazán jó történetek tele vannak szimbólumokkal és megoldási mintákkal, pontosan így van ezzel a Gyűrűk Ura is. A kérdés az, hogy értjük-e, érezzük-e őket.

Mindannyiunk lelkében vannak olyan szörnyetegek, mint a Balrog. Olyan traumák és érzelmek lenyomatai ezek, amelyekre a legkevésbé sem szeretnénk emlékezni és még kevésbé szeretnénk, ha valami miatt – például egy lezuhanó lánc csörömpölése miatt – felszínre jönnének bennünk. 

Ezért sokszor mi is, ahogyan a fent említett szereplők igyekszünk elkerülni már azt is, hogy le kelljen mennünk Mória bányáiba, vagyis igyekszünk úgy élni, hogy még csak a közelébe se kerüljünk a Balrognak. Vannak azonban olyan emberi kapcsolatok, amelyek fontosakká válnak annyira, hogy nekiveselkedjünk és lemenjünk a mélybe. Először csak Mória bányáiba, azután – ha tényleg fontos nekünk az illető –, akkor akár egészen a Balrogig. 

Ha ezt megtesszük, pontosan olyan elkeseredett küzdelem kezdődik köztünk és a félelmeink, emlékeink és az általuk felkavart érzelmek között, mint amilyet Gandalf vívott a szörnnyel. Küszködünk a fájdalommal, haraggal, csalódottsággal, reménytelenséggel és úgy érezzük, hogy nem győzhetünk. Aztán egyszer csak felcsillan egy reménysugár, majd eltűnik, aztán újra előjön és szépen lassan kifárad a Balrog, egyre többször nyerjük meg az apró csatákat, amíg végül teljesen sikerül legyőznünk a szörnyet. 

Mindegy, hogy önsorsrontásról, bizalmatlanságról, kapcsolódási képtelenségről, szenvedélybetegségről, depresszióról, pénzügyi problémáról, betegségről, agresszióról vagy bármi másról van szó, minden nagyobb problémának a mélyén ott ólálkodik egy Balrog arra várva, hogy lecsaphasson, amint megérzi, hogy egy-egy érzelmünk miatt – legyen az pozitív vagy negatív – mélyebbre merülünk a lelkünkbe a szokásosnál.

Fokozottan igaz ez a párkapcsolatok esetében. Sokan olyan párkapcsolatot választanak, amely nem rejti magában annak a kockázatát, hogy komoly lelki bevonódásuk miatt felzavarja a Balrogokat vagy pedig hiába van mellettük a megfelelő partner, aki mellett meg lehetne vívni ezeket a régen időszerű küzdelmeket, mégsem merik megmutatni önmagukat a kapcsolatban. Ez a kockázatkerülő magatartás egy ideig még jól is működik, de egy idő után azt vesszük észre, hogy az életünk megrekedt, a kapcsolatunk kiüresedett és szomjazunk arra, hogy valaki igazán lásson, igazán megértsen bennünket. Ezt gyakran követi a szakítás, azután kezdődik minden előlről egy másik emberrel. 

Ahhoz, hogy valóban elfogadjanak olyannak, amilyenek vagyunk, a valódi énünkkel kellene megpróbálnunk kapcsolódni egy másik emberhez, nem pedig egy olyan személyiséggel, amely elmaszkolja, elfedi az árnyoldalainkat. Ehhez arra van szükség, hogy először mi magunk megismerjük önmagunkat és elfogadjuk azt, akik vagyunk. Erre nincsen esélyünk addig, amíg nem vagyunk hajlandóak leszállni a mélybe és szembenézni a Balrogokkal.  

A párkapcsolatnak is vannak szakaszai, de az biztos, hogy ha nem fontos nekünk annyira a másik, hogy szembenézzünk a mélyben lévő traumákkal, elfojtott érzésekkel és inkább a játszmázást választjuk ennek elkerülésére, a másik ember érezni fogja, hogy nem engedjük igazán közel, csak a maszkunkat látja és egy idő után elfordul tőlünk. 

Fontos, hogy olyan embert keressünk, aki képes mellettünk állni, amikor a Balrogok átveszik az irányítást, talán még a saját arcunkat is elfedi időlegesen a Balrog lángoló feje és kivetkőzünk önmagunkból. Ha olyan partnert találunk, akinek el merjük mondani a legféltettebb titkainkat, a legnagyobb szégyenünket, a legmélyebb fájdalmainkat, akkor ne rontsuk el azzal a kapcsolatot, hogy elkerüljük Mória bányáit és távol tartjuk magunkat a Balrogtól.

Kép forrása: Lord Of The Rings Balrog, Frank Paul festménye