Honnan tudhatjuk, hogy van-e üvegplafon a fejünk felett?

Egy korábbi cikkemben írtam már arról, hogy milyen az élet, amikor a családrendszer vagy akár csak egy ember a családban üvegplafont tesz az ember feje fölé és hogy miért teszi ezt. Ilyen esetben hiába lehetnénk sikeresek az élet egyik vagy másik területén, ez nincs megengedve. Vagyis olyan, sokszor tudatalatti jelzéseket közvetít felénk a családrendszer vagy az az egy ember, akinek valamilyen módon hatalma van fölöttünk, hogy amennyiben a sikert választjuk, akkor nem lehetünk többé a család részei. Ez egy kisgyerek számára nagyon veszélyes és a kisgyerek a túlélése érdekében mindig azt választja, hogy megfelel a családrendszeri elvárásoknak. Nagyon bölcsen teszi ezt, hiszen egyedül még nem tudna túlélni, ezért rá van utalva a felnőttekre. Így a kisgyerek hiába lenne teheséges zongorista, ha az édesapja a “zenei tehetség” a családban, vagy hiába lenne a legjobb matematikus, ha az édesanyja az, aki a “számok istennője”, stb. A gyereknek tehát nincs más választása, mint meghúzódni a felnőtt árnyékában, aki a “sikerember” a családban. A probléma az, hogy a gyerekek gyakran túlszárnyalják/túlszárnyalnák a szülőket, de az ilyen családok csemetéinek ez nincsen megengedve. Ezek a gyerekek felnőtt korban különböző módszerekkel elvágják magukat, gyakran éppen a siker kapujában, mert bekapcsol ugyanaz a gyerekkori félelem, amit akkor éreztek, amikor “túl jók” lettek valamiben és megközelítették az üvegplafont. Ez a kondícionálás úgy alakul ki, hogy ahogy a gyerek közeledik a siker felé, úgy erősödik a fenyegetettség érzése is, amelyet a felnőttek sokszor trükkös módszerekkel igyekeznek fenntartani és erősíteni. Például az egyik szülő hirtelen agresszívabb lesz, többször ingerülten rászól a gyerekre, látszólag ok nélkül. Olyan is lehet, hogy felerősödnek a hangok, amelyek igyekeznek eltériteni a gyereket arról az útról, amelyen halad a siker felé vagy igyekeznek elbizonytalanítani a sikerbe vetett hitét azzal, hogy amit kitalált az nem fog működni, stb. Máskor a módszerek a gyerek önbecsülését veszik célba. Például, hogy nem elég jó ahhoz, amit el akar érni vagy nem elég tehetséges, nem elég kitartó vagy szorgalmas, stb. Bármi is legyen a módszer, a lényege az, hogy a gyerek ne érje el a célját és ne szárnyalja túl a felnőttet.

Akik ilyen családban nőttek fel, felnőtt korukban gyakran érzik, hogy van egy szint, amit képtelenek meghaladni az életük egy vagy akár több területén. Mondjuk tudnak keresni egy bizonyos összeget, kíváló teljesítményt nyújtanak a munkahelyükön vagy a vállalkozásukban, de azt a jövedelmi szintet, ahol beragadtak, mégsem tudják meghaladni. 

Esetleg olyan is lehet, hogy ha van egy tökéletes feleség a családban, akinek igazi “mutogatni való” családja van, akkor a gyereknek sorra kudarcot vallanak a párkapcsolatai és sosem jut el például a házasságig. 

Üvegplafont fel lehet állítani az élet minden területén, lehet valaki a legjobb pénzügyes, a legjobb szakács, a legnőiesebb nő, a legszebb, a legfittebb a családban – őt például nem lehet legyőzni semmilyen sportban, mert akkor azonnal sértődés vagy konfliktus lesz –, de lehet valaki a legjobb emberismerő, a legjobb kertész vagy a párkapcsolatok doktora, stb. 

Ezeknek a szerepeknek egy része nem igazán problémás, majdnem mindegy, hogy ki birtokolja a legjobb kertész vagy a legügyesebb sziklamászó címet. Az azonban komoly akadály lehet, ha a családban csak egy ember lehet igazán sikeres, kereshet jól vagy élhet kiegyensúlyozott párkapcsolatban. Ilyenkor a többiekre rendszerint küszködés vár, ha ők is szeretnének sikert, anyagi biztonságot vagy boldog párkapcsolatot. 

Ha úgy érezzük, hogy az életünk egyik-másik területén folyton megakadunk, érdemes végig gondolni, hogy van-e valaki a családunkban, aki az adott terület kijelölt királya. Ha igen, akkor figyeljük meg a viselkedését. Fenyeget-e, ha megközelítjük a trónját? Milyen módszereket alkalmaz? Valóban van-e még hatalma felettünk, mint gyermekkorunkban volt, vagy már csak a kondícionálás miatt rettenünk meg attól, hogy elérjük, amit ő is elért? Gyakran már az is elég az üvegplafon megszűnéséhez, ha felismerjük, hogy az illetőnek már nincsen hatalma felettünk vagy hogy tudatosan felvállaljuk a konfliktust, ami a sikerrel együtt jár majd.  

Ha mindezzel nem boldogulunk, akkor érdemes valamilyen önismereti módszerrel kideríteni, mi zajlik bennünk!