Háziállatok ajándéka – a JELENLÉT

Mindenkinek ismerős, az egész heti rohanás, a folyamatos gondolkodás, a logisztika, az ingerültség, a kimerültség és az, hogy már szerdán fogalmunk sincs hogyan bírunk ki még három napot és a programokkal teli hétvégét, ugye? Az ilyen időszakokban egy dologról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mégpedig arról, hogy egy-egy pillanatra megálljunk, vegyünk egy mély levegőt és megnézzük mi is van körülöttünk. Ha sokáig nem állunk meg, ha sokáig nem szusszanunk, akkor teljesen kiveszik az életünkből a vidámság, az életöröm és a helyüket átveszik a konstans szorongás és stressz. 

Tudom, hogy sokszor úgy tűnik, hogy a háziállataink csak még több energiát követelnek tőlünk, amikor ki kell őket vinni sétálni vagy köröznek körülöttünk a vacsorájukért vagy sipákolnak a terráriumban egy kis simogatásért, de tévedünk. Ők segítenek nekünk. Segítenek, hogy előjöjjünk a fejünkből végre egy kicsit, hogy a simogatással, a róluk való gondoskodással lelassuljunk és visszakapcsolódjunk a jelenhez. Ők ugyanis a jelenben élnek. Nem aggódnak a holnapi vacsora miatt, nem spórolnak a játékkal, hogy elvégezzék a kötelező feladatokat. Ha éppen játszani van kedvük, akkor játszanak és igyekeznek minket is bevonni. 

Még akkor is, ha fáradtak vagyunk, próbáljunk meg minél gyakrabban megállni, lelassítani, amikor jeleznek. Minél többször sikerül, annál többször leszünk valóban, tudatosan jelen az életünkben és annál több pillanatra fogunk emlékezni egy-egy napból. Ha rászokunk arra, hogy egyre gyakrabban visszatérjünk a jelenbe és ne robotpilóta üzemmódban repüljük végig a napjainkat, a fejünkben kóvályogva a kell-ek, muszáj-ok, remélem-ek között, észrevesszük majd, hogy tartalmasabb az életünk. Nem azért, mert megjártunk hét kontinenst, nem azért mert drága éttermekben eszünk vagy folyamatosan vásárolunk. Azért lesz tartalmasabb, mert tudatosan jelen voltunk és felfogtuk minden percét annak, ami történt. Felfogtuk, hogy elmosolyodtunk azon, ahogy a kutyánk nyulat üldöz álmában és viccesen rángatja a lábait, emlékszünk, mennyire örültünk, amikor a hosszú sor végén állva észrevettük, hogy kinyitottak egy másik kasszát és lefeleződött a végeláthatatlan sor, ahogy arra is, hogy a tanítónéni milyen szívből dícsérte meg a gyermekünket és ő milyen büszkén húzta ki magát az iskola folyosóján. 

Lesznek persze kellemetlen élményeink is és ezekre is emlékezni fogunk, de ezek a kellemesekkel együtt hozzájárulnak ahhoz, hogy tartalmas legyen az életünk. Az, hogy emlékszünk a nehézségekre, a fájdalmakra, amiket leküzdöttünk, túléltünk, erőt és hitet ad.

Hagyjuk, hogy a háziállataink tanítsanak minket! Ne legyünk dühösek rájuk, amikor igyekeznek visszarángatni bennünket a jelenbe, amikor igénylik, nem csak a fizikai, hanem a tudatos jelenlétünket. Hihetetlen fontos leckét tanítanak nekünk ezzel, legyünk hálásak érte! Ismerjétek meg a mi “professzorainkat”!

Két macska egy ágyban
Angol bulldog bottal a szájában