Energiavámpírok – miért engedünk tolvajokat a kicsestárunkba?

Egyre többször hallani arról, hogy léteznek energiavámpírok és hogy hogyan kerüljük el őket, ha nem akarjuk magunkat csoffadt aszaltszilvának érezni a velük való együttlét után. Az elkerülés azonban sokszor lehetetlen – mondjuk ha a szobatársunk, a főnökünk vagy az anyósunk az –, így az igazi kérdés valójában, hogy miért hagyjuk magunkat leszívni? 

Természetesen itt is a határvédelmünk valamilyen defektjéről van szó, de a jó hír az, hogy ez megoldható. 

Hogyan is működik ez az életenergia dolog? Mindannyiunknak van életenergiája, ez az aminek a segítségével végig tudjuk csinálni a napjainkat, szeretni, dolgozni, sportolni, főzni tudunk, lelkesedünk dolgokért, mosolygunk a gyermekünkre és bosszankodunk. Egyszóval minden, de minden lépésünket emiatt tudjuk megtenni. Amikor ez az életenergia elfogy, akkor meghalunk. Annak ellenére, hogy az életenergia tartalék végesnek látszik, nem az. Sőt! Mi döntjük el, hogy mikor és mennyit veszünk fel belőle. Ha fogy, pótolni tudjuk, ha sok van, akkor elmehetünk futni egyet. Itt találtok néhány hatékony módszert a feltöltődésre. 

Úgy érdemes erre a rendszerre gondolni, mint az autóban az elektronikára és a motorra. Ahhoz, hogy a motor menjen, benzinre van szüksége, csakúgy mint a testünknek ételre és folyadékra. Ám ha az akkumulátor lemerült, akkor teljesen mindegy tele van-e a tank, úgysem indul el az autó. A “szikrát”, az “elektromosságot” a testünknek az életenergia adja.

Kép 1: energiavámpír, harátvédelem, félelem, gyerekkori traumák, életenergia

Mivel azt gondoljuk, hogy az életenergia – közgazdasági szakszóval élve – szűkös erőforrás, ezért küzdünk érte. Azok, akiknek szerencsésebb a természete, kevésbé aggodalmaskodóak, kevésbé agresszívek, kevésbé félnek, általában több életenergiával rendelkeznek, mint azok, akik stresszelnek, dühösek vagy rettegnek. Ezért is van az, hogy aki feldolgozza az őt ért traumákat, feloldja a dühöt, agressziót és a félelmeket, sok életenergiához jut hozzá, mert már nem merítik le a tartalékait a negatív érzelmek. Vannak, akik ösztönösen ráéreznek, hogy hogyan tudják hatékonyan feltölteni a lemerült akkumulátorukat, mások viszont nem.

Kép 2: energiavámpír, harátvédelem, félelem, gyerekkori traumák, életenergia

Akik nem tudnak maguktól feltöltődni, azoknak nem marad más választásuk, mint más emberek energiatartalékaiból elvenni. Őket hívja a köznyelv energiavámpíroknak. 

Az energiavámpírok figyelmet követelnek, mert amire figyelünk, annak energiát is adunk. Ezért boldogabb és egészségesebb a kisgyerek, akire figyelnek a szülei, mint akit elhanyagolnak. Ezért szebb az a növény, amire mindennap ránézünk és ezért vagyunk boldogok az új párkapcsolat elején, mert a másik figyelme által plusz energiát nyerünk. Minél több az energiánk, annál egészségesebb a testünk és annál könnyebb a lelkünk is.

Az energiavámpírok tehát mindig figyelmet követelnek valamilyen módon. Sértődéssel, panaszkodással, figyelemfelkeltéssel, agresszióval, hosszú monológokkal vagy egyszerűen csak tüntető némasággal. Mégsem az a lényeg, hogy ők mit tesznek, hiszen követelhet tőlünk bárki bármit jogtalanul, ha mi nem adjuk oda. Márpedig a mi életenergiánk felett mi rendelkezünk. Annak adhatjuk, akinek mi akarjuk. A gond az, hogy az energiavámpírok valamilyen módon rávesznek minket arra, hogy átadjuk nekik az életenergiánk egy részét. Ahhoz, hogy hatékonyan védekezni tudjunk ellenük, meg kell tudnunk milyen gombot nyomnak meg bennünk, amire kinyitjuk a kincsestárunk ajtaját, hagyjuk őket besétálni és elvinni az “aranyat”. 

Van olyan “donor”, akit az idősebb nők szívnak le rendszeresen. Például az anyós vagy a szomszéd néni, mert emlékeztetik őt egy idősebb óvónőre, aki gyermekkorában pokollá tette az életét. Annak idején, hogy kitérjen az óvónő útjából, a kisgyerek folyamatosan a felnőtt lépéseit, hangulatát figyelte, így adva energiát neki. A kisgyereknek ez egy teljesen hatékony túlélési stratégiája volt – életenergia a biztonságáért cserébe. Nyilván nem jó, hogy annak idején ilyen helyzetbe került, de ha már ez volt a helyzet, akkor így tudott túlélni a rendelkezésére álló limitált eszköztárral. Felnőttkorban az eszköztárunk már lényegesen fejlettebb és ezért ha akarjuk, meg tudjuk védeni magunkat máshogy is. A példánkban szereplő “donorban” ma is ez a régi, feldolgozatlan félelem bukkan fel, amikor egy idősebb nővel találkozik, akiről úgy érzi árthat neki valahogy. Mivel ilyenkor tudat alatt nem a jelenlegi helyzetre, hanem az akkorira reagál, ezért mi történik? Életenergiát ad. Az összes figyelmét az idősebb nőre koncentrálja, akinek így hatalmas mennyiségű életenergiát ad át és fél óra után holtfáradtnak érzi magát.

Kép 3: energiavámpír, harátvédelem, félelem, gyerekkori traumák, életenergia

Olyan is előfordul, hogy valaki rettegett az édesapjától akár fizikai, akár verbális abúzus miatt, ezért akármikor találkozik egy idősebb, kicsit is agresszívabb férfival, a gyerekkori félelmei miatt az idegszálai megfeszülnek, a figyelme beszűkül és bénultan hallgatja a férfi monológját egy órán keresztül. Az időseb férfi ezalatt pedig szépen áttölti a “donor” életenergiáját magába. 

Van, akit az osztálytársai zaklattak, ezért retteg a vele egyidős lányoktól, de olyan is akad, akit a nagyobb kutyák gazdái tudnak leszívni, mert gyerekkorában megharapta őt egy kutya. 

Természetesen, a példákban szereplő “donorok” nem reagálnak így minden egyes idősebb nőre, férfira, egyidős lányra és kutyagazdára két ok miatt. Egyrészt nem minden idősebb nő vagy férfi, egyidős lány és kutyagazda energiavámpír, sokuknak van saját energiaforrása. Másrészt pedig nem minden idősebb nő vagy férfi, lány vagy kutyás emlékeztet minket valamilyen módon arra a régi szereplőre, akitől annyira féltünk. 

A lényeg az, hogy próbáljuk megfigyelni a mintánkat. Vagyis, hogy kikre reagálunk így és milyen helyzetbe? Nőkre? Férfiakra? Idősebbekre? Fiatalokra? Alárendelt helyzetben? Fölérendelt helyzetben? Ha fáradtak vagyunk? Ha sikerül ezt kideríteni, akkor átmeneti megoldásként felkészülhetünk energetikai védelemmel egy ilyen találkozásra, második lépésben pedig feltárhatjuk a probléma mélyen meghúzódó okát. 

Két dolgot ne feledjünk: 

  1. Felnőttként mindig a mi döntésünk, hogy adunk-e életenergiát valaki másnak, akkor is ha nem tudatos ez a döntés. A másiktól életenergiát kimanipulálni nem tisztességes dolog, ezért jogunk van megvédeni magunkat, akár azon az áron is, hogy saját magunk előtt egy kicsit udvariatlannak tűnünk. Végül is elszívni a másik energiáját nem is kicsit udvariatlan, nem? 
  2. A legtöbbször azért adunk életenergiát, amikor nem akarunk, mert félünk a következményektől. A félelem intenzitását sokszor nem is indokolja a jelenlegi helyzet, ilyenkor az eltúlzott reakció egy korábbi tapasztalatból ered. 

Családállítással, Theta-floatinggal felszínre hozhatóak azok az élmények vagy érzések, amelyek miatt áldozatul esünk az energiavámpíroknak. Addig is olvassátok el, hogy hogyan lehet a legkönnyebben feltölteni az energiatartalékunkat!