Amikor majommal próbálunk sakkozni

Nagyon logikus kijelentés az, hogy csak olyannal tudunk sakkozni, aki ismeri a szabályokat és hajlandó is betartani őket. Szabályok nélkül ugyanis nem sok értelme van fekete-fehér bábukat tologatni egy dekoratív, szintén fekete-fehér táblán. 

Bármennyire is tisztában vagyunk azonban a fenti mondat vitathatatlan igazságtartalmával, az életben mégis sokszor majommal próbálunk sakkozni, vagyis olyan viselkedést várunk el valakitől, amire a másik nyilvánvalóan nem képes. Ezzel pedig komolyan meg tudjuk keseríteni a saját életünket a hiábavaló remény és a folyamatos csalódások között hányódva. 

Hogy mit is értek azalatt, hogy valaki majommal próbál sakkozni? 

Azokat a helyzeteket, amelyekben mi valamilyen szabály szerint működünk, de a másikról többször is kiderült, hogy ő bizony nem tartja be ugyanazt a szabályrendszert. Mindegy, hogy azért mert képtelen rá vagy pedig egyszerűen nem akarja betartani a játékszabályokat. A lényeg az, hogy mi folyton reménykedünk és azután folyton csalódunk. Vagyis nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt – többszöri rossz tapasztalat ellenére sem –, hogy azzal a bizonyos személlyel nem leszünk képesek a kívánt szabályok alapján együttműködni. Mert egy majommal nem lehet sakkozni, bármennyire is tiszteljük, szeretjük a majmot és bármennyire szeretnénk is lezavarni vele egy jó kis sakkpartit. A majom nem jobb, nem rosszabb, mint mi, egyszerűen más és másképpen működik.

Míg azonban a fent említett főemlősök esetében mindez egyértelmű, amikor emberekről van szó, hajlamosak vagyunk reménnyel, a tapasztalaink saját magunk előtti elhiteltelenítésével, megmagyarázásával felülírni azt, amit már tudunk. Ez nem más, mint a remény csalóka diadala a tapasztalatunk felett. 

Ha nekünk a kollegiális viszony nyílt információmegosztást és kooperációt jelent – vagyis ezek alapján a szabályok alapján működünk a munkahelyünkön –, de azt tapasztaljuk, hogy a kollégánk harmadszor is elhallgat előlünk fontos dolgokat csak azért, hogy magát jobb színben tűntesse fel a főnök előtt, akkor érdemes végiggondolni, hogy együtt tudunk-e vele működni a saját magunkra érvényesnek tartott szabályok alapján.

Ha számunkra a párkapcsolat alapja az őszinteség és a hűség, de kiderül, hogy a párunk negyedszerre is hazudott vagy megcsalt, akkor is érdemes szembenézni azzal, hogy ezt a játékot, ezek alapján a szabályok alapján nem vele kellene játszanunk. 

Ha a legjobbnak hitt barátunk ötödszörre is láthatóan örül a kudarcunknak, akkor is érdemes elgondolkodnunk, hogy tudjuk-e a barátság nevű játékot játszani ezzel az emberrel? 

Higgyünk a szemünknek és ne vetítsük rá a másik viselkedésére a reményeinket, vágyainkat!

Vagyis érdemes minél előbb felismerni, hogy majommal hiába próbálunk sakkozni. Sok fájdalomtól megkímélhetjük magunkat, ha hiszünk a szemünknek ahelyett, hogy azzal áltatnánk magunkat, hogy sok dícséret, sok oktatás, sok-sok jutalom-banán után végül a majom kitűnő sakkpartner lesz. Nem mondom, hogy egy eset után fel kell állni a sakkasztaltól, de azt igen, hogy ha többszöri próbálkozásra sem változnak a dolgok, akkor igenis jobban tesszük, ha belátjuk, hogy az általunk kívánt szabályok alapján nem fog működni a játék. 

Ilyenkor is van két választásunk: vagy olyan új szabályokat alakítunk ki a partnerrel közösen, amelyek mindkettőnk számára elfogadhatóak vagy felállunk az asztaltól és abbahagyjuk a partit. Ettől persze még maradhatunk kollégák, de a kooperatív információmegosztó “kollegiális játék” asztalától felállunk és más játékba kezdünk. Mondjuk hanyagoljuk a kollégát vagy nagyon óvatosan kezeljük a vele való munkát. Ha ezt tesszük, akkor ez már egy másik játék, más szabályokkal. 

Ugyanez igaz a párkapcsolatra is. Ha nem tudunk olyan új szabályokban megegyezni, amelyek mindkettőnk számára kielégítőek, akkor bizony lehet, hogy fel kell adni a párkapcsolat nevű játékot és fel kell állni a sakkasztaltól. 

Attól, hogy valaki a kollégánk még lehet inkorrekt és akkor is az lesz, ha mi huszadjára is korrektek vagyunk vele. Attól, hogy számunkra elképzelhetetlen hogy hűtlenek vagy őszintétlenek legyünk, a párunknak még lehet más elképzelése a párkapcsolat nevű játékról és attól, hogy a mi szabályrendszerünk alapján egy barátot el kellene szomorítania a kudarcunknak, még lehet, hogy a másik másféleképpen játssza a barátság nevű játékot. Ha nem vagyunk képesek szembenézni a valósággal és folyton mentségeket, meg magyarázatokat keresünk azok számára, akikben csalódtunk, akkor számtalan sebet okozunk magunknak. 

Vegyük tudomásul, hogy sokan sokféle szabályrendszer alapján játszanak és ahhoz, hogy ne sérüljünk állandóan, meg kell találnunk azokat, akik ismerik és elfogadják a mi általunk követett szabályrendszert az adott területen. Ezért nagyon fontos, hogy hajlandóak legyünk hinni a szemünknek és ne reménykedjünk feleslegesen abban, hogy egy majommal végül sakkozni fogunk!