Áldozatok áldozatai

Nem véletlenül szoktuk azt mondani bizonyos emberekre, hogy “besértődött a világra és úgy maradt”. Az áldozati működésbe belemerevedett emberek komoly károkat tudnak okozni a körülöttük lévőknek, legyen a viszonyuk akár baráti, kollegiális, szülő-gyerek vagy párkapcsolat. Hogyan válunk áldozatok áldozataivá?  

A hivatásos áldozatokról, az áldozati működés költség-haszon elemzéséről már írtam korábban. Még egy dolog van azonban, amit érdemes megérteni ezzel kapcsolatban, az pedig az, hogyan tehetik tönkre mások életét az áldozati működésbe belemerevedett emberek. 

Természetesen mindannyian érezzük időnként azt, hogy áldozatai vagyunk helyzeteknek, körülményeknek, embereknek. A gond akkor van, amikor ezt a hozzáállást idővel nem váltja fel az a típusú gondolkodásmód, hogy “belenavigáltam magam valahogy ebbe a helyzetbe és ideje, hogy megkeressem a kiutat belőle”. Egyszóval, amikor belemerevedünk az áldozat szerepébe és tehetetlennek érezzük magunkat, akkor is, amikor már vége a traumának.

A továbblépéshez nagyobb trauma esetén érdemes segítséget kérni, vannak kisebb problémák, amikkel akár magunk is boldogulhatunk. Egy dolog azonban nagyon fontos, hogy elkezdjük feldolgozni azt, ami velünk történt és vállaljunk a felelősséget a mi részünkért a történetben.

Azok az emberek ugyanis, akik valamilyen abuzív viselkedésnek estek áldozatul és nem tudják azt feldolgozni és kijönni az áldozati szerepből – mondjuk a szüleik okoztak nekik ilyen-olyan traumát –, maguk is hajlamosak lesznek az abuzív és manipulatív viselkedésre. A módszereik sokszor kevésbé egyértelműek, mint azoké, akik bántották őket. Gyakran gyengének és elesettnek látszanak, ami miatt a többiek meg akarják védeni őket, ki akarnak állni értük, harcolni helyettük, segíteni nekik. Azok, akik belemerevedtek az áldozati szerepbe, a lelkük mélyén ezt a segítséget magától értetődőnek veszik, bár kívülről általában hálásnak tűnnek. Ha belekeveredünk egy ilyen kapcsolatba, egyszer csak azt vesszük észre, hogy úgy érezzük, kihasználnak, hogy már nagyon sok energiát, időt, akár pénzt is legomboltak rólunk és egyre kevésbé szívesen vesszük fel a telefont, beszélünk vagy találkozunk azzal az illetővel, aki áldozatot játszik. Különösen nagy veszteséget tudnak elszenvedni azok, akiknek nem megfelelő a határvédelme vagy azok, akik abban látják az értéküket, hogy ők mindent kibírnak, ők hihetetlenül erősek. A hivatásos áldozat legmegfelelőbb párja egy nagyon egó ember, aki abból szerzi az önbecsülését, hogy ő mindenkinek csak segít, de neki magának nincsen szüksége segítségre, mert mindent megold egyedül.

Ilyen esetben egy nagyon egyszerű üzlet köttetik a két fél között, ami ugyan mindkettejüket belemerevíti a megszokott működésmódba, ezért a fejlődésre nem ad lehetőséget, de ugyanakkor lehetőséget ad, hogy kinyerjék a kapcsolatból azt, amire szükségük van. 

Az erős még erősebbnek érezheti magát, a gyenge pedig sok olyan erőforráshoz hozzájut, amit magától nem biztos, hogy meg tudna szerezni. A gond az, hogy az erős egy idő után kifosztódik, akár energetikailag, akár anyagilag és ettől elmúlik a biztonságérzete és az önbecsülése, amit az ereje táplált. A gyengének pedig az erőforrásokért cserébe továbbra is áldozatot kell játszania, emiatt nem tud fejlődni, erősödni, így boldog, önbizalommal teli és sikeres sem lehet. 

Ezzel mindkét ember csapdába kerül és nagyon nehéz megtörniük ezt a működésmódot. 

A hivatásos áldozatok másik típusú áldozatai azok az emberek, akiknek nem működik jól a határvédelmük. Ezek az emberek nem tudnak nemet mondani vagy kilépni egy számukra nem megfelelő szituációból, így ők is könnyen áldozatul esnek a hivatásos áldozatok manipulációjának. Az olyan emberek, akik gyerekkorukban megszokták, hogy a környezetük igényei mindig előbbre valóak, mint a sajátjaik, azok bizony felnőttkorban is nehezen vetkőzik le ezt a viselkedési mintát. A hivatásos áldozatok nagyon profik abban, hogy szinte észrevétlenül, de mégis határozottan érzékeltessék a saját igényeiket. Akiknek nem működik jól a határvédelme, azok kényszert éreznek arra, hogy kielégítsék ezeket az akár ki sem mondott, csak érzékeltetett igényeket. Később azonban rosszul érzik magukat emiatt és akár dühösek is lehetnek. 

Szóval érdemes figyelnünk magunkat és a környezetünket. Ha megérezzük, hogy mi magunk merevedtünk bele az áldozati szerepbe, igyekezzünk meglátni, hogy hogyan és mikor bántunk meg, használunk ki embereket azért, mert úgy érezzük, hogy a sok szenvedés után most már bizony nekünk is jár a könnyítés. Hogy miért érdemes kijönni az áldozati szerepből, arról az Áldozati szerep költség-haszon elemzése című cikkben olvashattok. Ha pedig a környezetünkben látunk ilyen módon működő embert, legyünk résen, nehogy többet adjunk neki, mint ami számunkra még elfogadható.